Hirdetés

Veled is előfordult már, hogy egy korábban kedvelt személy társasága fárasztóvá vált számodra? Ha megtaláljuk lelki társainkat az életben, tulajdonképpen saját belső énünket látjuk visszatükröződni a másik félben. Székács Zsófia pszichológus, a barátságok pszichés hasznosságáról szóló írásának második része. 

Hirdetés

Csereértékek

Az önigazoláson és a biztonságkeresésen túl a baráti kapcsolatot gyakran meghatározzák a felek által birtokolt erőforrások is. Annak felismerése, hogy milyen költségünk és hasznunk származhat a másik féllel való kapcsolatunkból, függ azoktól a belső és külső emberi tulajdonságoktól, melyeket a barátságaink szolgálatába állíthatunk. És itt nem elsősorban gazdasági/ anyagi szempontokról van szó. Minél több csereképes értékkel bír valaki, minél vonzóbb és örömtelibb a társasága mások számára, annál valószínűbb, hogy nem marad barátok nélkül.

Ezeknek a tulajdonságoknak az értéke a kor és az élethelyzet előrehaladtával változhat. Így lehet, hogy a 30-as éveinkben már más értékeknek tulajdonítunk jelentőséget, mint ahogy azt fiatal felnőttként tettük, és míg korábban jól éreztük magunkat a másik társaságában, évekkel később ugyanannak a

személynek a közelsége fárasztóvá, terhessé válik.

Viszont a mindennapi munka, és a családi élet mellett már jóval nehezebb mély, és őszinte barátságot kialakítani és fenntartani, mint fiatal felnőttkorban. Ekkor jön el a funkcionális barátságok ideje, amikor egy mély barátságot több lazább kapcsolattal helyettesítünk, és az életünk különböző területeire más-más barátokat tartunk.

Pedig „nincs jobb tükör a régi barátnál”

A fentiek alapján a barátság nem tűnhet többnél egy különböző tényezők együtt járásával létrejövő érdekkapcsolatnál. Pedig jóval több lehet annál. Elősegítheti a személyiség gazdagodását, a fejlődést, hogy önmagunknak egy jobbik változatává váljunk. A legmélyebb baráti kapcsolatok nem csak arról szólnak, hogy olyan emberekkel kerülünk jó viszonyba, akik hasonlítanak hozzánk. Ha megtaláljuk lelki társainkat az életben, tulajdonképpen

saját belső énünket látjuk visszatükröződni a másik félben.

Bizonyos helyzetekben ez akár riasztó is lehet számunkra. Egyes kapcsolatok elmélyülését pont az akadályozza, hogy a másikban a saját fel nem vállalt, esetleg szégyellt tulajdonságainkat véljük felfedezni. Ezek a negatív projekciók ellenérzéseket, idegenkedést válthatnak ki belőlünk a másik féllel szemben, de tulajdonképpen ilyenkor az el nem fogadott belső énrészünket tagadjuk meg, utasítjuk el. A barátok görbe tükörként gyakran pont azt mutatják meg, amit nem akarunk látni.

Egy jó barát segítő szavai visszahozhatnak bennünket a legsötétebb mélységekből is.

De mégis szükségünk van rájuk. Fontos, hogy legyen az életünkben olyan személy, aki megért bennünket és rezonál érzelmi állapotainkra. Segítséget nyújt és támaszul szolgál a nehéz időkben. Valaki, aki olyannak fogad el, amilyenek valójában vagyunk. Életünk során számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy rejtegetnünk kell valódi „énünket”, és csak a szerepszemélyiségünk (personánk) tud érvényesülni. Egy elfogadó barát segítségével

megerősíthetjük belső énünket,

a felvett, hamis énnel szemben. „Ezért az igazi, mély barátság tulajdonképpen kapcsolatot építhet ki a saját tudattalanunkkal, sőt a gyökereinkkel is”. – írja Dr. Antalfai Márta, művészetpszichoterapeuta.

Lehetséges, hogy barátunk olyan tulajdonságokkal bír, amire mi mindig is vágytunk, vagy amit valamilyen rossz tapasztalat, trauma kapcsán a háttérbe szorítottunk. Amennyiben a baráti érzések segítségével képesek vagyunk irigység nélkül meglátni a másik fél vágyott tulajdonságait, úgy egy jó társ támogatásával képesek lehetünk megvalósítani, kibontani személyiségünk árnyékban tartott részét is, és önmagunk lehető legjobb kiadásává válni.

Székács Zsófia tanácsadó pszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely munkatársa.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ