Nyakunkon a vizsgaidőszak – gólyatippek, III. rész

0

A vizsgaidőszak közeledtéről egy dolog máris az eszünkbe juthat: a kimerítő éjszakázás. Hatalmas mennyiségű ismeretanyag elsajátításáról kell rövid időn belül számot adnunk. Sokan folyamatosan a határaikat feszegetik, és kapkodva rohannak végig az előttük álló heteken. Hogyan szervezzünk hát úgy a vizsgaidőszakot, hogy elkerüljük a káoszt, de mégis megszerezzük az áhított krediteket?

Mivel egyetemistaként már nem sodródhatunk a jól ismert mederben, ezért hasznos, ha a konkrét technikák kiválasztása előtt nulladik lépésként hátralépünk egyet és megvizsgáljuk az összképet. A vizsgaidőszakunk sikeressége fölött érzett aggodalmunkat átmenetileg félretéve

távolodjunk el a problémától,

hogy a részletek helyett a nagyobb összefüggésekre is fény derülhessen!

Kiindulásképpen célszerű leltárat készíteni: milyen tárgyakat milyen teljesítési feltételekkel, határidőkkel szükséges elvégeznünk. Segít, ha ezt írásban is rögzítjük, pl. papíron, számítógépen, post it cetliken vagy mágnestáblán – ki-ki a saját ízlése, szokásai vagy vérmérséklete szerint.

Ha kész, értékeljük az egyes tárgyakat aszerint, hogy melyik mennyire fontos vagy szükséges a tanulmányi előmenetelünk és személyes céljaink tekintetében. Gondoljuk végig az egyes tárgyak egymásra épülését, a sikeres vagy sikertelen teljesítés következményeit.

A fentieken túl nézzük át, megvan-e minden tananyagunk, és gondoljuk végig: tanulni vagy már csak ismételni szükséges. Ellenőrizzük, hogy rendelkezünk-e az összes szükséges információval (például szóbeli vagy írásbeli a vizsga, hány alkalmat hirdetnek?), vagy ha nem, akkor hogyan, kitől tudjuk ezeket megszerezni.

A másik fontos kulcskérdés, hogy hová szeretnénk eljutni. Törekedjünk a célkitűzéseink minél pontosabb megfogalmazására. Kerüljük az általános kifejezéseket, helyette kurzusonként gondoljuk végig, milyen eredményekkel lennénk elégedettek (a kredit számít vagy az érdemjegy?), valamint azt, mi az, ami már elég a cél eléréséhez. Nincs általános recept, ezt mindenki egyénileg tudja meghatározni.

Milyen lépésekkel haladjunk?

Tovább tisztul a kép, ha kisebb lépésekre bontjuk az előttünk álló utat. Azonosítsunk részfeladatokat, és mindhez rendeljünk hozzá egy időtartamot. Az időkalkuláció meghatározásában támaszkodjunk az egyes kurzusok hangsúlyosságára: a kulcsfontosságú tárgyakra több időt szenteljünk.

Ne a tananyag alapos elsajátításához szükséges időt mérlegeljük, hiszen ennél van egy égetőbb szempont is:

a vizsgaidőszak hossza véges,

néhány hét csupán. Váltsunk tehát nézőpontot, és a rendelkezdésre álló időt osszuk fel a tárgyak között (a fentiek alapján) súlyozott arányban, ne pedig a tárgyak általunk megfelelőnek tartott időigénye alapján összegezzünk!

Hogyan lássunk neki?

A tanulási módszerek megválasztásánál támaszkodjunk az erősségeinkre és a személyes tanulási stílusunkra. Évszámok vagy összefüggések, képletek vagy levezetés, történetek vagy adatok, szóbeli vagy írásbeli – mások vagyunk, ugyanazt a tananyagot ezért máshogyan, egyedileg tudjuk a leghatékonyabban elsajátítani.

Van, akinek könnyebben megy, ha minden nap elolvas néhány fejezetet, míg másoknak sokkal inkább a határidő a legjobb múzsa. Egyesek könnyebben tanulnak hajnalban, mások az ingerszegény vagy épp a parkos-fás környezetre esküsznek. Vannak, akiknek fel kell mondani vagy le kell rajzolni az anyagot, mások csak tanulócsoportban vagy zenehallgatás közben hatékonyak igazán.

Mielőtt az egésznek nekilátnánk, idézzük fel, milyen jellegű tananyagokat és hogyan tudtuk a legügyesebben, legeredményesebben és a legnagyobb örömmel elsajátítani. Milyen helyzetekben ment olyan gördülékenyen a felkészülés, hogy szinte megszűnt körülöttünk az idő? Következő lépésben pedig azt, hogy az előttünk álló tananyag mely részeit lehetne hasonlóan könnyedén és érdeklődéssel elsajátítani.

Kezdjük tehát a jól működő receptekkel, és elsőként válasszunk számunkra ösztönző tanulási környezetet és időszakot, tételt és módszert. Fontosak ugyanis a kezdeti sikerek és motivációk, hiszen ezek fognak alappal és lendülettel szolgáltatni a későbbi, nehezebb tananyagrészekhez. Ha elakadunk, frissítsük eszköztárunkat újabb tanulásmódszertani technikákkal.

Amire sokan nem gondolnak…

Az időbeosztás megtervezésénél

többen esnek abba a hibába, hogy nettó időkkel számolnak.

Vannak azonban olyan tényezők, amelyek pillanatok alatt képesek borítani a jól megtervezett napirendet. Éppen ezért praktikus, ha az elején az egyes tantárgyakra jutó felkészülési időket a tananyag időigénye mellett más szempontok együttes figyelembe vételével határozzuk meg.

Az egyik szempont az egyéni energiagazdálkodás, a fáradás és töltekezés jellege, ritmusa. Mi tölt? Mi pihentet? Mi lendít át a holtponton? A saját fáradási mintáját mindenki maga ismeri, ahogyan azt is, hogy a hatékonysághoz mennyi és milyen fajta pihenésre van szüksége. A szükséges alvásmennyiség mellett nem árt továbbá, ha a stressz szervezetünkre és eredményességünkre gyakorolt hatásaival is tisztába kerülünk.

A másik szempont, hogy a vizsgaidőszak teljes egészét nem izoláltan töltjük, kettesben a tételeinkkel. Számos esetben kikerül a kontroll a kezünkből, és egyéb feladatok, határidők, váratlan helyzetek, történések vagy éppen más személyek vonják el a figyelmünket vagy az időnket a tanulásról. Sokat segít ezek átlátásában és kezelésében ha bővítjük projekttervezési eszköztárunkat.

Harmadikként, a tervezésre fordított időt sokan alulbecsülik, és helyette csak sodródnak, máról holnapra lavírozva a tananyagmennyiség és a túl közeli vizsgaidőpontok között. Holott egy alapos helyzetértékeléssel az is hamar kiderül, hogy milyen információkat, hogyan és mennyi idő alatt tudunk beszerezni, számolva a levélváltások, a konzultációk és a közlekedés időigényével, vagy a könyvesboltok és fénymásolószalonok nyitva tartási időejével.

Negyedszer pedig ismerőseink, barátaink, szobatársaink, családunk, évfolyamtársaink ránk és tanulásunkra gyakorolt hatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ösztönöznek? Feltartanak? Hátráltatnak? Egyes találkozásokat, témákat, kéréseket rövidre zárhatunk vagy elhalaszthatunk, néhány esetben azonban megkerülhetetlen helyzetekkel is számolnunk kell. Ezekben az esetekben az asszertív, illetve az időgazdálkodási technikák nyújthatnak gyors segítséget.

Hogyan zárjuk a vizsgaidőszakot?

Optimális esetben nem az utolsó vizsgánkról esünk be a gép felvenni a még be nem telt kurzusokat. Hosszú távon hasznos lehet, ha szentelünk időt a vizsgaidőszak lezárásának, elengedésének. Rendezzük el a jegyzeteinket, juttassuk vissza a kölcsönkönyveket, jegyezzük fel a sikeres módszereinket, vonjuk le a tanulságot, és vegyük fel újra a fonalat a baráti társaságainkkal. Hagyjunk magunknak időt a pihenésre, töltekezésre, hogy friss erőre kapva, új lendülettel vághassunk bele az előttünk álló újabb izgalmas félévnek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ