Megdöbbentő látni, ha egy kétéves már azelőtt tudja, hogyan kell használni a tabletet, hogy beszélni tudna. Szülőként mi a legjobb hozzáállás a kütyük használatához? Legyen-e a lakásban WiFi? Mit vegyünk meg a gyerekünknek? Ha valamit kap, mennyire korlátozzuk?  Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.

Az információs robbanásnak köszönhetően rengeteg lehetőség tárult elénk. Már oda tudunk találni a legközelebbi thai étterembe a telefonunk segítségével egy idegen városban, vagy tudjuk tartani a kapcsolatot a szeretteinkkel több ezer kilométeres távolságból is. Viszont amennyi előnye, annyi hátulütője és veszélye is lehet az okos készülékeknek. Felnőttként mi hozzuk meg a döntést a kütyük használatát illetően. Megvesszük-e magunknak a legújabb kütyüket, a nagyobb mobilinternet-csomagot, vagy letöltünk-e húsz-harminc alkalmazást… De mi a helyzet a gyerekekkel? Szülőként hogy érdemes viszonyulnunk a gyerek online létéhez és az okos készülékekhez?

A szülői viszonyulást egy kontinuumként lehet elképzelni:

a két véglet a teljes abszinencia és a korlátlan használat. A legtöbb szülő valahol a kettő között helyezkedik el. Nagyon nagy különbségek vannak tehát az elképzelések között. A „minél később tábor” azzal érvel, hogy minél tovább óvjuk meg a gyereket a potenciális káros következményektől, annál jobb. Az ellentábor szerint viszont manapság már szinte mindenhez (iskolához, karrierhez is) szükségesek ezek a készülékek. Így nagyon jól teszi a gyerek, ha korán beletanul a használatukba.

Mi a baj az okos dolgokkal?

Amikor a gyerekeket kérdezték, ők maguk is úgy érezték, hogy az okos készülékek szükségesek a tanulmányaikhoz.

Gyorsak, egyszerűek, mindenki számára elérhetőek,

hát miért ne használnák a tanárok, a munkáltatók? Előbb-utóbb tehát mindenki találkozni fog velük. Sokféle alkalmazás pedig kifejezetten a gyerekek tanulásának segítésére van tervezve. Viszont nem véletlen, hogy sok szülő félti gyermekét a kütyüktől. A tanulmányok szerint különféle veszélyeket hordoz az okos dolgok korai vagy túlzott használata. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények nem az iskolai tevékenységekre, hanem egyéb – játékra, közösségi médiára stb.– vonatkoznak. Hiszen legtöbbször a gyerekek nem a lecke miatt maradnak órákig a képernyő előtt… De nézzük, mik ezek a problémák!

  • Mozgás hiánya: az eszközök túlzott használata a teljes fizikai passzivitáshoz vezethet. Így nem lesz fitt a gyerek. Az elhízás esélyeit tovább növeli, ha evés közben is el van ezzel foglalva. Nem az evésre figyel, így a szükségesnél többet vehet magához.
  • Alvás: sokaknál kihat mind az alvási mennyiségére, mind a minőségére a túlzott használat.
  • Virtuális világ: nem az igazi, jelenlévő dolgokra helyeződik a hangsúly, hanem egy fikcióra. Az online tér nem létezik a valóságban, így a gyermek egy olyan világban kezd el élni, amely igazi élményeket nem ad, viszont izgalmas és lebilincselő a folytonos változásával. Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy elveszti a kapcsolatot a valódi dolgokkal.
  • Túlságos ragaszkodás, függőségek: Tíz amerikai felnőtt közül nyolc érzi úgy, hogy kötődik a kütyüjéhez. Majdnem az ötven százalékuk pedig szinte mindig, legalább egy eszközön csatlakozik az internetre. Nem véletlen tehát a mondás, amelyet oly gyakran hallunk: „Manapság már mindentől lehet függeni”. Videojátékoktól, telefontól, internettől, közösségi médiától… És az itt felsoroltak a számítógép megjelenéséhez kötődtek.
  • Nárcizmus: a nagyfokú közösségimédia-használat eredményezheti.
  • Tanulmányok romlása: a folyamatos üzenet-ellenőrizgetés a kizökkenés miatt a koncentráció romlásához és az eredményesség csökkenéséhez vezethet.
Jobb, ha az asztalnál nem kerülnek elő a telefonok.

Látjuk tehát, hogy a túlzott használat problémákhoz vezethet. De hol van az egészséges határ? Mi számít soknak, mi elfogadhatónak? Természetesen nemcsak az időkorlát, hanem a média tartalma is számít. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia összeállított egy listát, amely tudományos eredményeken alapulva próbál segítséget nyújtani szülőknek a gyerekek egészségét szem előtt tartva. Milyen műsort, mennyi ideig szabad nézni a gyereknek?

  • 18 hónapnál fiatalabb gyerekek: tanácsos elkerülni a képernyőt, kivéve a videócsetet
  • 18-24 hónapos korig: a szülők válasszák meg a gyermekhez illő műsort, majd azt közösen nézzék meg
  • 2-5 éves korig: képernyő előtt töltött idő maximum egy óra legyen, minőségi műsor
  • 6 éves kortól felfelé: a különféle médiafajták használatában egy konzisztens időkorlát felállítása, de a tizenéveseknek sem szabadna naponta több, mint két órát képernyő előtt tölteniük

Hogyan viselkedjünk szülőként?

Az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik felmérése szerint az amerikai szülők kilencvennégy százaléka tett már kísérletet arra, hogy megtámogassa valamilyen szinten a gyermeke technika-használatát. Féltik a gyerekeket, viszont a korlátozás sokszor pont az ellenkező hatást váltja ki. Mi tehát a megfelelő magatartás?

Van-e helyes szülői hozzáállás?

1. Ne reagáljuk túl!

Akár tetszik, akár nem, a 21. század fontos része a technika. Nem az segíti a gyermeket, ha rendkívül szigorú szabályoknak vetjük alá, és ezzel azt közvetítjük felé, hogy a technika félelmetes dolog. Ehelyett egész életre szóló, egészséges szokásokat érdemes tanítani neki.

2. Beszéljünk vele a technikáról kicsi korától kezdve!

Magyarázzuk el neki, hogy ezek az eszközök nem játékok. Fontos, hogy figyeljen rá, hogyan használja őket. Az előnyöket és hátrányokat, kockázatokat is vitassuk meg. Ne ijesszük meg, mindig a neki megfelelő szinten beszéljünk vele a személyes adatok védelméről. Fontos, hogy ismétlődően beszélgessünk erről a témáról. Ezek a beszélgetések egyre részletesebbek és mélyebbek legyenek, minél idősebb a gyermek.

3. Támaszkodjunk az ítélőképességünkre!

Szabjunk határt a kütyük használatának. Viszont azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ne üzenjük a gyereknek, hogy a média és a technika eredendően rossz. Érdemes tehát megfontolni, hogy

milyen helyzetben mennyi időt engedélyezünk

a gyermeknek. Ha például tanulmányokhoz vagy a nagyszülőkkel való online beszélgetésre használja a gépet, azt nem számítjuk bele a napi limitbe.

4. „Aludj el szépen, Kis Balázs!”

A tanulmányok szerint a késő esti digitálismédia-használat rossz hatással van az alvás minőségére. Az esti limitet ezért érdemes úgy beállítani, hogy a gyerek legalább harminc perccel lefekvés előtt már semmilyen képernyőt ne nézzen. Legyünk különösen óvatosak a villanyoltás utáni használattal kapcsolatosan!

5. Kísérjük figyelemmel!

A kicsik online létét viszonylag könnyű nyomon követni. A veszélyes tartalmak blokkolásához telepíthetünk különféle szoftvereket a böngészőbe. Minél nagyobb a gyermek, annál nehezebb naprakésznek lennünk abban, milyen oldalakat látogat. Hiszen magánszférának számít, hogy mire keres rá. Ezért fontos, hogy

nyitott, őszinte beszélgetéseket

tudjunk folytatni avval kapcsolatban is, hogy milyen oldalakat látogat. Nem feltétlenül kell ezért az előzményekben kutakodni, hiszen azzal csak magunkra haragítjuk a serdülőkorú gyermekünket. Ami a kicsiknél nagyon jól működik, az a nagyoknál nem biztos, hogy célravezető taktika.

6. Tanítsuk jó online magatartásra!

A legtöbb ember olyan dolgokat is mond online, amiket személyesen soha nem mondana. A McAfee 2014-es felmérése szerint a tizenévesek nyolcvanhét százaléka szemtanúja volt már interneten történő zaklatásnak. Beszéljünk a gyerekünkkel arról, mi a helyes és tisztelettudó online viselkedés! Bátorítsuk őket, hogy forduljanak hozzánk, ha zaklatást vagy ártó tartalmakat látnak.

7. Beszéljünk velük a digitális döntéshozatalról!

Sokszor nehéz eldönteni, hogy melyik a hiteles weboldal az interneten. Melyik linkre szabad rákattintani? Hogy tudunk bezárni felugró ablakokat, hogy megakadályozzuk a letöltést? Beszéljünk a gyermekünkkel azokról a jelekről, amik a segítségére lehetnek ennek az eldöntésében. Így elkerülhető, hogy megadja az adatait mindenféle applikációhoz, vagy ismeretlen oldalakra keveredjenek az személyes információi. Ha idegenek kérnék ilyesmire, akkor pedig értesítsen minket.

8. Támogassuk a nem-online barátságokat!

Sokszor az a gyerek, akinek nehezen megy a barátkozás, többet játszik. A játékokon keresztül köt barátságokat. Viszont ezek nem szolgálhatnak a való életben lévő barátságok helyettesítőiként. Segítsünk neki a társas készségei fejlesztésében és barátságai gondozásában.

Mindig a való életben lévő barátságok legyenek az elsők!

9. Tudjunk meg többet!

A technika folyamatosan változik, és a gyermek ezt akarva akaratlan követni fogja. Jobban tesszük, ha megpróbálunk naprakésznek lenni, ha nem akarunk lemaradni hozzá képest!

10. Tartsunk szünetet!

A felnőttek többsége úgy gondolja, egészséges néha offline módba kapcsolni. Ez így is van, hiszen sokszor a jelen megélését, örömeit veszi el tőlünk a kütyük nyomkodása. Egy malajziai tanulmány szerint a szülők hetvenhét százaléka a családdal töltött minőségi idő közben is használta valamelyik kütyüjét. Érdemes tehát a jó működés érdekében családilag internetmentes vagy technika nélküli napot tartani.

11. Mutassunk példát!

Talán ez az egyik legfontosabb dolog! Hiszen az egyik legtermészetesebb módja a tanulásnak az utánzás. Sok szülőben is kérdés, hogy hogyan tegye kompatibilissá a technika használatát a gyerekneveléssel. A fenn emlegetett tanulmányban hetvennégy százalékuk bevallotta, hogy sokszor dadusként használják a digitális eszközöket. Amikor túl elfoglaltak, akkor ezzel kötik le a gyereküket.

A fenti számok jelzik, hogy a mi felnőtt életünkben is szükség van limitre. A szabályok felállítása nemcsak a gyerekre, hanem magunkra vonatkozóan is hasznos lehet. Ha mi megtaláljuk az okos használat kulcsát a családi életünkben, az segítség a gyermekünknek is.

Források

http://www.apa.org/helpcenter/digital-guidelines.asp

http://www.apa.org/helpcenter/connected-content.aspx

American Psychological Association. (2011, August 7). Social networking’s good and bad impacts on kids. ScienceDaily. from www.sciencedaily.com/releases/2011/08/110806203538.htm
Fadzil, N. M., Abdullah, M. Y., & Salleh, M. A. M. (2016). The level of tolerance sanctioning children using gadgets by parents lead to nomophobia: early age gadgets exposure. International Journal of Arts & Sciences, 9(2), 615-622.

Master MK, Kaur CP, Narasimhan A, Nadeem M, Ali M, Shaik RB. (2016). Impact of electronic gadgets on psychological behavior of middle school children in UAE. Gulf Medical Journal. 5(2), 54–S60

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ