Hirdetés

Nincs egészség mentális egészség nélkül” – hangzott el Dr. Balázs Judit előadásában a SEYLE, azaz a fiatalok mentális egészségét segítő program szlogenje a II. Pszichológiai Tanácsadás Konferenciáján. A serdülőket érintő rizikós magatartások – a legsúlyosabb az öngyilkos magatartás – prevenciója a középiskolák keretein belül hatékonyan valósulhatnak meg. Hazánkba nagy szükség lenne ilyen programokra, hiszen a statisztikai adatok elég szomorú képet festenek le a befejezett öngyilkosságok számáról. Mit is mutatnak pontosan az adatok, és hogyan lehetne ezeken javítani? Tudósításunkból kiderül. 

Hirdetés

Miért nem hunyhatunk szemet az öngyilkosság jelensége felett? – kezdte a kérdéssel előadását Balázs Judit. A fiatalok esetében a közlekedési balesetek után az öngyilkosság a második vezető halálok. Az előadásban bemutatott program egyik fő céljai, hogy az öngyilkosság-prevenció iskolai keret között is nagyobb figyelmet kapjon.

Az európai adatok azt mutatják, hogy eddig 13 ezer 15–24 éves fiatal halt meg öngyilkosság miatt. Itthon tradicionálisan nagyon magas az öngyilkossági ráta, de szerencsére ez az utóbbi években jelentősen csökkent. Statisztikákat nézve az öngyilkosság gyakoriságát általában 100 ezer lakosra adják meg. A rendszerváltás előtt hazánk első volt a rangsorban az öngyilkosságok számát illetően, 40/100 ezer lakos feletti eredménnyel. Mára ez az arány a felére csökkent.

Minden nemzetközi és hazai adat azt mutatja, hogy az elkövetett vagy befejezett öngyilkosságok több mint 90 százalékában az öngyilkosság idejében fennállt valamilyen pszichiátriai betegség. Ezek általában nem kezelt betegségek, és több mint felüknél ez már legalább 2 éve fennállt. Leggyakrabban a depresszió áll a háttérben, ezért is nagyon fontos a depresszió tüneteinek ismertetése, hogy a környezet felismerje, ha valaki bajban van.

Balázs Judit arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem kerülnek ezek a problémák felismerésre, akkor az éritettek nem jutnak el azokhoz a szakemberekhez, akik segíteni tudnának nekik. Ha a depresszió felől közelítjük meg a problémát, azt látjuk, hogy a nem kezelt betegek akár egyötöde öngyilkosság miatt halhat meg, míg ha kezelést vesznek igénybe, akkor a számok esetében látványos csökkenést tapasztalhatunk.

Ezért fontos minden olyan tevékenység, amely a depresszió jeleinek a felismerhetőségével foglalkozik.

Iskolai környezetben vannak olyan esetek, amikor azt vesszük észre, hogy az osztályban valakinek nincs ereje az utóbbi időben tanulni, és nem bohóckodik a többiekkel úgy, mint korábban. Ilyenkor nem arra kell gondolni, hogy már nem olyan aranyos, hanem hogy bajban van, esetleg depressziós. Ilyenkor egy olyan felszólítás, hogy „Szedd már össze magad!” egy utolsó csepp lehet, hiszen pont ez nem megy neki, mert beteg. A depresszió tünetei közé tartozik az önvádlást, az önmarcangolást, a lelkiismeret-furdalás, ezért is lehet káros a fent említett mondat.

Mindenkinek nagy szerepe van a felismerésben

A prevenció fontosságára és a a „gatekeeper”, vagyis kapuőr fogalmára is többször felhívta a figyelmet a doktornő. Kapuőr bárki lehet (szülő, gyerek, pedagógus), aki kapcsolatba kerülhet érintett személyekkel, és így lehetősége van felismerni a bajban lévőket. A szakembereknek ezen a területen belül az a feladatuk, hogy megtanítsák a depresszióra okot adó jeleket.

Az alkoholfogyasztás sokszor együttjár a depresszióval és adatok azt mutatják, hogy alkohol hatása alatt történik sok öngyilkossági kísérlet.

Rizikófaktorok

Az öngyilkosság egyik rizikófaktora az alkohol. Az alkohol még mindig a leggyakoribb pszichoaktív szer a fiataljaink között és az idősebb, felnőtt korosztályban is. Egyrészt az alkoholfogyasztásnak van egy rizikós magatartást növelő hatása, növeli a figyelmetlen balesetek gyakoriságát. Az alkoholhasználat növeli az öngyilkossági rizikót és gyakran jár együtt depresszióval. Rövid távon jó feszültségoldónak tűnhet az italt, ám azt mutatják az adatok, hogy gyakran alkohol hatása alatt történik az öngyilkossági kísérlet. Ha valaki depressziós és arra sincs ereje, hogy kimozduljon az ágyból, de iszik egy kis alkoholt, oldódik a feszültsége, a rossz kedve és a szorongása. Globálisan nem lesz jobban, de ahhoz lesz elég energiája, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg.

A szociális háló, a támogató családi közeg nagyon sokat tud segíteni a stresszel való megküzdésben. A család úgy tudja ilyen esetben csökkenteni a rizikót, ha felismeri a problémát. Ha a családban mindennapi rutin közösen csinálni valamit, például vacsorázni, akkor a szülők nagyobb eséllyel veszik észre serdülő gyermekük viselkedésének változását. Így nagyobb eséllyel merülhet fel bennük a segítségkérés lehetősége is.

A programról

A szakember által bemutatott program itthon ezer gyerek bevonásával zajlott. Európából több mint  tizenkétezer 12–16 éves gyerek vett részt a vizsgálatban. A megelőző adatok alapján úgy tűnt, hogy ez az a korosztály, ahol már jelen vannak a problémák, és a prevenciós programok hatékonysága magas lehet.

A fiatalok kérdőíveket töltöttek ki a depresszió, az öngyilkosság, az internethasználat, az alkohol, a bullying, a stresszteli események, a stigma, a diszkrimináció, a kortárs és szülő-gyerek kapcsolat témakörökben. Az elmúlt két hét öngyilkossági magatartását is mérték, amelyben a gondolatokra, tervekre kérdeztek rá.

Az adatokat megnézve a fiatalok nagyon magas része, 12 százaléka kívánta azt, bárcsak ne élne. 10 százalék, hogy véget vessen az életének, és 3 százalék el is tervezte ezt. Az európai áltagot nézve ez igen magas szám.

Az öngyilkosságot rengeteg tévhit lengi körül. Például, hogy az a személy, aki beszél róla, úgyse fogja elkövetni, csak fenyegetőzik az öngyilkossággal. Lássuk be: jókedvében ezzel senki nem foglalkozik. Az ilyen kijelentések jelzik a bajt. Legyünk ezekre szenzitívek, és jelezzük az ilyen helyzeteket, hiszen minden öngyilkossági gondolat, korábbi kísérlet növeli a következő befejezett öngyilkosság esélyét. Az már a szakértők dolga, hogy megállapítsa: pontosan mi történik az adott személlyel – magyarázta Balázs Judit.

A program keretében tanároknak tartottak képzéseket, hogy fel tudják ismerni a diákjaik között az öngyilkosság kockázatát. A szakemberek megtanították a tanároknak, hogyan kérdezzenek, ha valaki bajban van, és hogyan győzzék meg és irányítsák szakellátásba az érintetteket. A diákokkal való foglalkozást a YAM program keretében végezték, amely a diákok saját egészségfejlesztését és énhatékonyságuk növelését célozta meg. A fiatalokkal poszterek és szerepjátékok segítségével járák körül a szakemberek a lelki egészség, a saját magunk segítése, a stressz, a krízis, a depresszió és az öngyilkosság témakörét, valamint hogy hogyan segíthetnek egy bajba jutott barátjukon, és kihez tudnak fordulni.

3–12 hónap utánkövetés után az eredmények azt mutattál, hogy a direkt szűrés, a kapuőr program (pedagógusok képzése) és

a fiataloknak szóló önhatékonyság növelő program (YAM) szignifikánsan csökkentették az öngyilkossági rizikót

a kontrollcsoporthoz képest.

Az lenne a legjobb, ha ez a program eljuthatna az iskolapszichológusokhoz, hiszen ők aktív szereplői az iskolai életnek. A doktornő megjegyezte, hogy ha iskolák hívják őket, akkor önkéntes alapon mennek, de a kapacitásaik végesek. Szerinte az lenne az ideális, ha ezek a programok beépülhetnének az iskolákba. Ezért tartotta fontosnak felhívni a figyelmet a hazai adatokra, hogy észre vegyük, mekkora szükség lenne erre.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, a Család & Gyermekpszichológia rovat vezetője. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatója. A pszichológia mesterképzést klinikai és gyermekpszichológia szakirányon végezte az ELTE-n.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ