A politikával szembeni bizalmatlanság a szocializmus kártékony hagyatéka, amellyel a magyar politikának a mai napig küzdenie kell. A kommunista rendszer itthon nemcsak a politikai hatalmat monopolizálta, hanem a társadalmi autonómia intézményeit is ellehetetlenítette. Ebben az időszakban az emberek elfordultak a közügyektől, a magánszférába süppedtek. Az egyetlen autonóm közösség a család maradt. Erős individualizmus alakult ki és a „maszekolás” intézményével párhuzamosan a politika felé is megjelent egyfajta kettősség. A kettős beszédet mély cinizmus fűtötte, amelyet a magyar társadalom a rendszerváltás után sem tudott levetkőzni.

A Brexit népszavazás és az amerikai elnökválasztás esettanulmányai alapján kijelenthető, hogy a közvélemény-kutatás magyarországi gyakorlata több szempontból eltér a nyugati mintáktól, amelynek Angelusz Róbert szerint a szocializmus hagyatéka a legfőbb oka:

„Márpedig, ha a korlátozott nyilvánosság együtt jár a pluralizmus ignoranciájával, felmerül a látens közvélemény lehetősége, sőt gyanúja. Fokozott mértékben jogosult ez az észrevétel Kelet-Európában, ahol a látens közvélemény évtizedekig a politikai élet ismert kísérőjelensége volt, és ahol a titkosítás és a rejtőzködés reflexei sokkal könnyebben előhívhatók, mint a fejlett demokráciákban.”[1]

Körösényi a következőképpen ír ugyanerről a problémáról:

„Amikor az 1989 utáni demokratikus rendszerváltással összeomlottak a kelet- és közép-európai kommunista diktatúrák, akkor hazai és külföldi politológusok egyaránt feltették a kérdést, hogy vajon a demokratikus politikai tradíció és politikai kultúra hiánya vagy gyengesége nem válik-e az új demokráciák – s így a magyar demokrácia – stabilitását gyengítő tényezővé?”

Ezt a szkeptikus megközelítést erősítették azok az elemzések, amelyek az első szabad parlamenti választások után a választási részvétel alacsony szintjéről panaszkodtak, valamint azon közvélemény-kutatások és szociológiai felmérések, amelyek az új demokratikus politikai intézmények és politikusok iránti alacsony bizalom szintjéről, a kormányzati teljesítmény negatív megítéléséről, s nagyfokú politikai cinizmusról számoltak be.[2]

A sajátos magyar politikai kultúra mellett a hazai közvélemény-kutatóknak más, technikai hátrányokkal is szembe kell nézniük, amikor a társadalomtudományok fejlődéséről és az adatfelvétel technológiai innovációjáról van szó. Ilyen volt a rendszerváltással hirtelen szélesedő tömegkommunikációs kínálat, az internet és az infokommunikációs eszközök dömpingszerű megjelenése a magyar piacon.[3]

Az NRC Piackutató Kft. és az Ariosz Szolgáltató, Informatikai és Tanácsadó Kft. 2015.11.26 – 2015.12.17. között online standard kérdőíves lekérdezéssel (CAWI) felmérte a Magyarországon élő 16 évnél idősebb lakosság internetezési szokásait, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jelentetett meg.[4]

Az alábbi ábrán látható, hogy az internetet mire használják legtöbben Magyarországon. Stabil emelkedés mutatkozik több ügyintézési jellegű tevékenységnél is, amely a magyar internetezők alapvető bizalmát feltételezi a rendszer felé. Egyre többen intéznek hivatalos ügyeket különböző szolgáltatók internetes portáljain, a közigazgatásban, illetve folyamatosan növekszik az internetes vásárlás és online fizetés is, amelyek mind a bizalom folyamatos épülését támasztják alá.

Internetes tevékenységek elterjedtsége Magyarországon. Forrás: NMHH

Egy  másik felmérés a fiatalok közügyekhez, politikához fűződő viszonyát vizsgálta. A fiatalok között is megfigyelhető a politika felé érzett – Magyarországon általános – alacsony bizalom. Elmondható, hogy minél közelebb érünk a magánszférához, annál nagyobb a bizalom: a legnagyobb bizalom a családban és ismerősökben van, illetve még általában az emberekben is lényegesen nagyobb, mint a lista végén szereplő Országgyűlésben, Kormányban és általában a politikusokban.[5]

A fiatalok politikai érdeklődéséről elmondható, hogy alapvetően alacsony. A megkérdezettek 44 százalékát egyáltalán nem, további 20 százalékát pedig alig érdekli a politika. Mindössze a megkérdezettek 10 százaléka érdeklődik iránta egyáltalán. A felmérés szerint azonban szinte lineáris összefüggés van az életkor, a végzettség szintje és a politikai érdeklődés között. Ezek szerint minél idősebb és minél magasabban képzett valaki, annál inkább érdekli a politika.

Ehhez képest érdekes fejlemény, hogy az Aktív Fiatalok Kutatócsoport által 2015-ben bevezetett módszertani újítás[6], amely szerint külön kell választani a politika és a közélet fogalmait, egyértelműen bevált. A „közéleti kérdések, társadalmi problémák” iránti érdeklődés ugyanis lényegesen magasabb értékeket mutatott a fiatalok között. A legérdeklődőbbek a fővárosi, diplomás vagy jelenleg felsőoktatásban résztvevő fiatalok voltak, akiknél ötös skálán ez az érték 2,83 volt.

Az Integrity Lab elemzése egy másik érdekességre is felhívja a figyelmet, amely nemzetközi kontextusba helyezi a magyar fiatalok helyzetét. Az uniós szinten legpasszívabbnak számító brit fiatalokkal szemben a magyar fiatalok – saját bevallásuk szerint – 48 százaléka ment el voksolni az összehasonlítási alapul szolgáló 2014-es EP-választáson. A magyarok tehát az uniós középmezőnyben helyezkednek el.

Ezzel a keresleti térképpel kell tehát összevetni a magyarországi közvélemény-kutatás kínálati oldalát. Az alábbi táblázat a Magyarországon politikai közvélemény-kutatással foglalkozó intézmények legfrissebb elemzései szerepelnek módszertani bontásban. Látható, hogy egyik intézmény sem publikált online lekérdezéssel készült kutatást. Telefonos (CATI) és személyes adatfelvételeket készítettek, országos reprezentatív mintákkal. Ezek alapján nehéz eldönteni, hogy a válaszadók vagy a kutatók konzervatívabbak-e, bár az adatok arra is utalhatnak, hogy Magyarországon egyelőre még nincsenek reprezentativitási szempontból nehéz helyzetben a vezetékes telefonos kutatást preferáló intézetek; a személyes lekérdezéshez is rendelkeznek elég erőforrással, illetve be is engedik a magyar emberek a kérdezőbiztosokat a lakásaikba.

 

A kutatás témája Az adatfelvétel időpontja Az adatfelvételi módja A minta mérete Reprezentatív?
Závecz Research Változatlan erőviszonyok, szerény mozgások – pártpreferenciák 2017. március 18-26. személyes lekérdezés 1000 fő igen, országosan
Nézőpont Intézet Most vasárnap is a 2014-es eredmény ismétlődne 2017. április 1-20. személyes lekérdezés 2000 fő igen, országosan
Republikon Intézet Pártpreferencia 2017 áprilisában 2017. április 7-19. személyes lekérdezés 1000 fő igen, országosan
Publicus Intézet Pártok támogatottsága és politikusok népszerűsége, 2017 április 2017. április 10-16. telefonos lekérdezés (CATI) 1021 fő igen, országosan
Iránytű Intézet Az Iránytű Intézet 2017. áprilisi országos közvélemény-kutatása 2017. április 19-26. telefonos lekérdezés (CATI) 1000 fő igen, országosan
Századvég Alapítvány A többség kritikus Soros György szervezeteivel szemben 2017.április 20-23. telefonos lekérdezés (CATI) 1000 fő igen, országosan
Medián Intézet Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk 2017. január 27-31. személyes lekérdezés 1200 fő igen, országosan
TÁRKI Változatlan erőviszonyok 2017. április 13-26. személyes lekérdezés 1002 fő igen, országosan

 

Egyértelműen kiderül a kutatások adataiból, hogy Magyarországon a napi szintű internethasználók aránya folyamatosan nő, ezzel együtt – a globális trendeket követve – egyre kevesebb vezetékes vagy normál mobiltelefon van használatban. Ez a dinamika hosszútávon mindenképp az online kérdőívek meghonosodása felé fog hatni, hiszen a magyar fiatalok körében ma már szinte általánosnak mondható a napi szintű internethasználat: elérhetők az online kérdőíves kutatások számára.


[1] Angelusz, R. (2002): Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája. Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/04_kozvelemenykutatas

[2] Körösényi, A. (1996): Politikai kultúra Magyarországon. Forrás: http://www.c3.hu/~szf/Szofi97/Sz97-03/Sz97-03-Area-3.htm

[3] Urbán, Á. (2000): A televíziós piac átrendeződése. Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/03_a_televizios_piac_atrendezodese/

[4] Lakossági internethasználat. 2015. Forrás: http://nmhh.hu/dokumentum/170534/lakossagi_internethasznalat_2015_teljes.pdf

[5] Szabó, A.-Székely, L. (2016): Magyar Ifjúságkutatás 2016. Forrás: http://www.ujnemzedek.hu/magyarifjusag2016

[6] Szabó, A. (2015): Az egyetemisták és főiskolások Magyarországon, 2015. Forrás: http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/Gyorsjelentes_v20150510_FINAL_WEB.pdf

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ