A versengés egy összetett, nehezen megragadható jelenség. Meghatározásakor fontos szempont, hogy emberek közötti bonyolult kapcsolatrendszert takar. Ebből fakadóan például a címben szereplő kérdés több formát is ölthet, ha a valóságban hangzik el. Őszintén örülök a sikerednek! Vagy: őszintén örülök a sikerednek… Más-más emberek eltérő szinten és eltérő módon helyezhetnek minket versengő pozícióba. Min múlik, hogy ebben részt veszünk-e? Versengünk vagy rivalizálunk? Hogyan hat ez a társas viszonyainkban?

Hétköznapjaink során számtalanszor élünk át versengő érzelmeket. Akit kevésbé fűt a versenyszellem, az is kénytelen olykor különféle versenyhelyzetekben részt venni. Különbözünk abban, hogy hogyan viszonyulunk a versengéshez. A társas összehasonlítás is szerves részét képezi a folyamatnak. Kíváncsiak vagyunk, hogy a cél elérésének sikere kinél mennyire valósul meg, vagy hogy a „nyereség” hogyan oszlik el. Ezek a nyereségek gyakran nem anyagi vonatkozásúak – gondolhatunk családtagjaink szeretetére, barátaink figyelmére vagy különböző szakmai lehetőségekre is. A társas értékorientációval való jellemzés három embertípust különböztet meg aszerint, hogy milyen mértéket preferálnak saját és mások eredményeinek arányait tekintve.

A proszociális értékorientációjú emberek arra törekszenek, hogy mind maguk, mind társaik a lehető legjobban járjanak,

és minimalizálni igyekeznek az egyének haszna közötti különbséget. Az individualista személyek saját hasznuk növelésére fókuszálnak. Kevéssé érdekli őket, hogy a többiek hogy kerülnek ki a helyzetből. A versengő személyek belső indíttatása a lehető legtöbb haszon megszerzése. Az ő esetükben azonban fontos szempont az is, hogy az ő nyereségük és a többieké között nagy legyen a különbség. Nem csak az szempont tehát, hogy az egyén mennyire jár jól. Az is számíthat a versengés során, hogy a többiek mennyire részesednek az előnyökből. Természetesen ezen kereteket túllépve nem minden nyereség véges. Vannak olyan célok, amelyek elérésével mások lehetőségei sem csorbulnak.

A versengés mértékének és módjának befolyásoló tényezői

Az egyén versengési késztetései nemcsak biológiailag meghatározottak. Tény, hogy vannak veleszületett különbségek, például a temperamentumból fakadóan. Azonban a versengés egyfajta tanult viselkedési stratégia is. Szociális, kulturális és társadalmi hatások is alakítják azt, hogy mennyire válik valaki versengővé. Az otthoni szocializáció során, a családi minták által elsajátított versengési formák később az élet egyéb területein tapasztalt normák és helyzetek hatásával egészülnek ki. Az iskola színtere kiemelkedő befolyással bír. De a kezdődő felnőttkor egyik nagy kihívása, a munkahely is nagy hatást gyakorol az egyénre. A nemi különbségek a versengésben külön kiemelendők. Ezek részben biológiai vonatkozásból eredeztethetők. Viszont óriási a jelentősége annak is, hogy az egyének nemükből fakadóan milyen társadalmi elvárásokkal találkoztak neveltetésük során. Alapvetően azt gondoljuk, hogy a férfiak versengőbbek, viszont ez csak a versengő magatartásban figyelhető meg.

A versengésre irányuló késztetésben nincs különbség a két nem között.

A versengő érzelmek alapjában véve is sokkal gyakoribbak, mint a versengő viselkedés. A nemek között mutatkozó legélesebb különbség a versengés során megmutatkozó agresszió fajtájában jelentkezik. A verbális agresszió mindkét nem versengő magatartásának kísérője. Azonban fizikai agresszióval a férfiak élnek gyakrabban, az agresszió indirekt formái pedig a nőket jellemzik inkább. Utóbbi alatt azt értjük, mikor az egyén kapcsolatait felhasználva, másokat manipulálva okoz kárt riválisának. Közvetlenül nem vesz benne részt, így kiléte gyakran rejtve marad. A nőkre vonatkozó nemi szerepelvárásokkal ez a versengési stílus jobban összeegyeztethető. Ráadásul a negatív következményeket is kikerüli az indirekt agressziót alkalmazó személy. Értékítélet nélkül, képszerűen kirajzolódik az eltérés: a férfiak durvábbnak látszó, egyenesebb úton, a nők bújtatottabb, kevésbé egyértelműen célzott eszközökhöz folyamodnak általában e téren.

A csapatmunka az iskolában és a munkahelyen is jól alkalmazható módszer az együttműködés serkentésére

Komplexitás – jó vagy rossz a versengés?

A versengő felek között pozitív és negatív érzelmek is feszülhetnek. Egyszerűbb átlátni ezeket az érzelmeket, ha a vetélytársak között tisztázott a viszony, például strukturált iskolai versenyek vagy pályázatok során. Azonban bonyolultabb, ha eleve valamiféle meghatározott kapcsolatban vannak az érintettek: például a barátok, a kollégák vagy a családtagok.

A versengéssel gyakran negatív érzelmek társulnak, például irigység, féltékenység vagy szégyen.

Ezeket az emberek igyekeznek elrejteni, hiszen a társadalmi normák szerint nem illendőek.

Nem számít, hogy a versengés érzelmekben vagy magatartásban való megnyilvánulásáról van szó, előfordulhat, hogy azt csak egy ember éli át, illetve tanúsítja. Így az általa vélt vetélytárs ezekre nem reagál vagy ezekről nem is tud. Az ilyen versengés gyakran rejtetten történik, nem felvállalt és kinyilvánított.

Talán az eddigiekből is láthatóvá vált, hogy a versengés nem egyértelműen jó vagy rossz folyamat. Különbséget tehetünk azonban a versengés építő és romboló jellegű formái között. Konstruktív versengés, amikor a felek önmaguk teljesítményének javításán keresztül akarnak jobbá válni a riválisuknál. Destruktív versengés esetében az előnyszerzés a másiknak való károkozás által történik. Ez sosem jár a felek fejlődésével.

A közösségi oldalak elősegítik a társas összehasonlítást, és a tartalmak gyakran negatív érzelmeket váltanak ki

A versengés árnyoldala

Fontos felvázolni egy bizonyos karaktert, a neurotikus versengőt. A neurotikus versengők kényszeresen, minden helyzetben másokhoz hasonlítják önmagukat. Akkor is, ha a versengésnek semmilyen valós alapja nincs, vagy ha a választott vetélytárs a versengés szempontjából irreális személy. Ilyen lehet, ha egy szülő a gyermekével verseng. A neurotikus versengők mindenkinél jobbak akarnak lenni. Nem a fejlődés céljából, hanem a megbecsültség és a siker eléréséért. Így a tevékenységek iránti igazi motivációjuk odavész. Becsvágyuk és nagyravágyásuk irányulhat egy célra, mint például a teljesítmény. Veszélyesebb, mikor nincs egy kötött fókusza, hanem az élet minden területén elsőbbségre törnek.

Lehetetlen elvárásokat fogalmaznak meg önmagukkal szemben,

mint mikor egy nő tökéletes háziasszony és a legvonzóbb nő akar lenni, miközben hibátlanul akar a szakterületén is tevékenykedni. Mivel megvalósíthatatlan vágyakat dédelgetnek, nem képesek megfelelni saját mércéjüknek. A kritikára nagyon érzékenyek. A neurotikus versengők ellenségesek másokkal. Saját sikerüknél még a másik vereségének érzése is kielégítőbb számukra. Ez segít megteremteni azt az érzést, hogy ők a jobbak. Ez az út könnyebb számukra, mint versenytárs nélkül sikert elérni. A  neurotikus versengő rosszindulatú ember benyomását kelti. Nehezen alakít ki másokról jó véleményt, mert fenyegetésként éli meg, ha valaki jobb nála.

Versengeni másképp?

A versengő személyiségű emberek között kétféle fő típust találunk. A hiperversengés koncepciójának alapja a neurotikus versengés elmélete. A neurotikus versengők jellemzése – mind a tulajdonságok, mind a viselkedés terén – a hiperversengő személyiségjegyekkel bíró egyénekre is igaz. E személyeknek nárcisztikus hajlamaik ellenére alacsony az önértékelésük. Bizalmatlanok, hajlamosak másokkal manipulatív, agresszív, kizsákmányoló módon bánni. A hiperversengőkkel ellentétben azonban

vannak emberek, akik versengő attitűdjeiben az önfejlődésre való koncentrálás és vágy figyelhető meg.

Az ő neuroticizmusuk alacsonyabb, egyéni és társas önértékelésük magasabb. Kevésbé agresszív és magamutogató módon versengenek. A versengésre való hajlamuk erős, de ennek megnyilvánulása nem mások kárára történik. Sőt, társaikat mint az önfejlesztés és növekedés elősegítőit látják. A vereség kevésbé gyengíti önértékelésüket, hiszen az elsődleges cél nem a versengés objektív tárgya vagy a versengéssel kivívható pozíció, hanem a fejlődés. Így a vetélytársak befeketítése és a társas összehasonlítás kevésbé jellemző az önfejlődésre koncentráló versengőkre. Képesek sikeresen együttműködni másokkal, miközben a legtöbbet igyekeznek kihozni magukból.

A testvéri kapcsolatokban jelenlévő példamutatás segíthet az önfejlesztő versengés kialakulásában

Tudd mikor és hol a helye!

Lényeges észben tartani, hogy ezek a viszonyulások részben tanultak. Az önfejlesztés, a gyermeknevelés, a családi és baráti kapcsolatainkban való egymásra hatás során is változtathatunk és segíthetünk változtatni olyan vonásokon, amik nehézségeket okoznak. Zavarhatja a közösségbe való beilleszkedést, ha valaki folyton mások fölé szeretne kerekedni, esetleg az eredményeit fitogtatja. Ellenszenvessé tehet egy embert, ha folyton azt nézi, másoknak mi jutott. Bántó lehet, ha valaki sajnálja tőlünk a kemény munkával elért eredményeinket. Azonban

az ilyen hozzáállás mögött gyakran az önbizalom, az önbecsülés hiányosságai állnak.

Nehéz ezt figyelembe venni, ha mindez személyes kapcsolatainkat rombolja. Azonban képesek lehetünk nagyobb türelmet és toleranciát tanúsítani egy helyzetben, ha a teljes képet nézzük. A versengés egy sikerhez vezető eszköz lehet céljaink elérésében, de mértékkel és megfontoltan kell bánnunk vele a másokkal való viszonyainkban.

Felhasznált irodalom

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ