Hirdetés

Sokak számára lehet ismerős az az állapot, amikor a veszekedések hevében ugyanazok a fordulatok hagyják el a felek száját, nem tudják átbeszélni a probléma gyökerét csak saját sérelmeiket és a másik hibáit sorolni. Hogy lehet ezt az ördögi kört megtörni, esélyt adni a hatékony problémamegoldásnak? Mely pontig lehet egy párkapcsolatot kihúzni a hullámvölgyből? Kovács Orsolya tanácsadó pszichológus írását olvashatják.

Hirdetés

A párkapcsolatok kezdetére jellemző mézes hetek, gondtalan hónapok vagy akár évek után elérkezik az az időszak, amikor már nem minden tetszik a másik félben, és abban is kevésbé válogat már az ember, hogy milyen módon adja ezt társa tudtára. Önmagában azzal nemcsak hogy nincs baj, ha megfogalmazzuk mire lenne szükségünk vagy mire vágyunk, de az, hogy ezt miképp tesszük meg, kulcskérdés.

4 tipikus módon szoktuk elhárítani a minket érő negatív stresszt egy konfliktusban. Ezeket vesszük most sorra annak alapján, hogy mi jellemzi, miért alakulhatott ki, és hogyan lehet rá társként elég jól reagálni ahhoz, hogy előrevigye kapcsolatunkat.

  1. Hibáztató

„Nem igaz, hogy nem tudod jobban strukturálni az idődet!” A negatív érzésekre van, aki szinte mindig, van, aki ritkábban, hibáztató hozzáállással reagál. Saját érzelmi frusztrációjáért a másikat érzi felelősnek, áthárítja rá az okozó szerepet, majd dühöt él meg iránta, amit levezet rajta. Ez a másikban nyilvánvalóan nem pozitív érzéseket ébreszt, legtöbbször benyomja saját fájdalmas gombjait és továbbgörgeti a konfliktust.

Miért hibáztatunk mást ahelyett, hogy saját felelősségünket keresnénk negatív érzelmi állapotunkért? Ez leginkább az olyan családban felnövő személyek sajátja, ahol nem lehetett fájdalmat kifejezni, mert azt valamilyen módon büntették. A gyerek pedig egy életre megtanulta: ne add ki sérülékenységed, úgysem értik meg.

Hogyan tudunk hatékonyan reagálni egy hibáztató ember támadására egy párkapcsolatban? Segítsük abban, hogy ki tudja fejezni, mi okoz benne nehéz érzéseket, engedjük beszélni fájdalmas megéléseiről, biztassuk arra, hogy önmaga szerepét kutassa az adott helyzetben, ne pedig a mi hibáinkat hangsúlyozza.

  1. Kiengesztelő

„Nem baj, előfordul az ilyesmi!” Beragadó konfliktusokhoz vezethet, ha valaki túl gyakran reagál számára diszkomfortos helyzetekre azzal, hogy a másik csitításába kezd, saját igényeinek elhallgatása mellett. Annyira nehezen élné meg, ha esetleg megbántaná a másikat, hogy inkább visszavonulót fúj konfrontáció helyett.

Ennek gyökere az olyan gyerekkori családi rendszerekbe nyúlik vissza, amelyben nem volt elfogadott dühének nyílt kifejezése. A gyermek pedig igyekszik adaptív lenni, megtanulja, hogy elrejtse negatív érzéseit, még saját kárán is.

Ha párunk ilyen természetű, vagy gyakran érezzük, hogy konfliktushelyzetekben ekként reagál, azzal tudjuk segíteni, ha bátorítjuk indulatainak szavakba formálására, igényeinek élesebb megfogalmazására.

„Ezt ezek az információk nem támasztják alá!”, mondja egy párkapcsolati veszekedés során kimérten a gépies konfliktuskezelési stílust alkalmazó személy érzéseivel küzdő párjának.
  1. Gépies

„Ez nem logikus.” Szintén gyakori, félrecsúszásokat okozó konfliktuskezelési stratégia, ha érzelemmentesen, puszta rációval közelítünk meg egy problémás helyzetet. Ilyenkor az egyik fél információhiányra, logikai érvelésekre hivatkozva próbálja kezelni a negatív érzéseket, amelyek benne keletkeztek, sokszor őrületbe kergetve ezzel társát.

Az e mögött a reakciómód mögött meghúzódó domináns érzés a félelem. Félelem az érzelmek megosztásától, ami sérülékennyé, kiszolgáltatottá tesz a másik embernek. Így még hangjuk is tárgyilagos, hűvösnek, ridegnek mondható kommunikációjuk, amit társuk elutasításként élhet meg. Valós érzelmek meghallgatása és megértése hiányzott származási családjukban, mély érzelmi közelség, intimitás kialakításában bizalomhiánnyal küzdenek.

Ha ebben a fajta konfliktuskezelési módszerben vagyunk jártasak, érdemes azzal próbálkoznunk, hogy empátiával belehelyezkedünk társunk nézőpontjába és megpróbáljuk megfogalmazni, milyen érzései lehetnek, majd kérhetjük, erősítse vagy árnyalja meglátásainkat. Amennyiben társunk működik hasonlóan, biztosítsuk arról, hogy az észérvek mellett az érzelmek is fontosak számunkra, kínáljuk meg őt néhány alternatívával arról, mit élhet meg az adott konfliktus kapcsán.

  1. Terelő

„És ha tudnád milyen bosszantó az új szomszéd.” Az emocionális distresszre elterelő módon reagáló személyek gyakran váltanak témát a vita közben, olykor teljesen irreleváns dolgokat behozva a beszélgetésbe. Nagy távolságot tartanak saját érzéseiktől és másokra is rendkívül nehezen hangolódnak rá, ezért környezetük nehezen alakít ki velük érzelmi tekintetben intim kapcsolatot.

Aki gyakran viselkedik a fentieknek megfelelően párkapcsolati konfliktusok során, az valójában fiziológiai szinten nyugtalanságot él meg, ideges és pánikszerű tünetei is lehetnek. Az az érzés, amivel nem tudnak megküzdeni, a magány és az alkalmatlanság. Egy érzelmileg megterhelő helyzetben így inkább megpróbálnak terelni vagy manipulálni, bevetve számos destruktív taktikát az agressziótól a bűntudat keltésig.

A terelő típusú személyt érdemes biztosítanunk arról, hogy biztonságban van velünk, a problémákat át lehet beszélni és megoldani, ebből pedig a legjobb, ha közösen vesszük ki a részünket. A manipulatív technikák helyett az egyenes, nyílt igénymegfogalmazás célravezetőbb egy párkapcsolatban, hiszen növeli az intimitást és fokozza a szövetség érzését, pont azt, amiben hiányt szenved a terelésbe menekülő személy.

Hogyan lehet hatékonyan megállítani a konfliktusspirált?

Virginia Satir családterapeuta szerint egyik fenti reakciómód sem adaptív, csak a párkapcsolati konfliktusspirált fenntartó viselkedések. A modell azonban számos tanulsággal bír. Amennyiben felismerjük saját és társunk tipikus válaszreakcióit és megértjük a mögöttes érzelmi motivációt, eszközt kapunk arra, hogy építő jellegű beszélgetéssé formáljunk egy konfliktushelyzetet. Ezáltal mélyítjük kapcsolatunkat, a másikba és egyben önmagunkba vetett bizalmunkat is, hogy képesek vagyunk egy működőképes párkapcsolat fenntartására.

Kifejezetten érdemes saját konfliktuskezelési technikáinkat tudatosítanunk a párkapcsolat kezdeti szakaszában. A szerelem ugyanis egy összekötő kapocs, egy segítő erő, hogy rendezzük kérdéses ellentéteinket, mielőtt a lángoló, rajongó érzéseket a hétköznapok átalakítják.

Az egyik fél számára sem teljesen kielégítő kompromisszumos megoldások helyett érdemes

a megértő viszonyulást választani, amelyben megismerjük és elfogadjuk társunk háttérmotívumait,

segítjük a dühre, fájdalomra, félelemre adott reakcióinak tudatosításában. Emellett fontos ránk gyakorolt hatásának megfogalmazása, saját igényeink világos kommunikálása, amivel ugyan növeljük sérülékenységünket, ugyanakkor érzelmi közelségünk szintjét is. A konfliktusspirálból a valódi megértés, elfogadás és intimitás válik hatékony kivezető úttá.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző diplomás tanácsadó- és iskolapszichológus (ELTE, Radboud University), valamint humánerőforrás szakember. A tanácsadási folyamat során elsősorban személyközpontúan működik, de pszichodramatikus és relaxációs módszereket is előszeretettel alkalmaz. Fő profilja az emberi kapcsolatokból fakadó kihívások, konfliktusok és szorongások kezelése, valamint a karrier-tanácsadás. A tanácsadási folyamat során azon dolgozik klienseivel, hogy összeálljon a kép – még pontosabban összeálljanak a képek : Miért pont velem történt/történik mindez? Miért pont így történtek/történnek a dolgok? Hogyan lehetne a jövőben mindez másképp? Teljes elfogadással és aktív figyelemmel van jelen a beszélgetésekben, törekszik arra, hogy megértse és visszatükrözze kliensei érzéseit vagy a gondolataikban rejtőző ellentmondásokat. Elérhetőség: kovacs.orsolya@yahoo.com vagy 20 2887723

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ