Hirdetés

Mindenki beszél a pénzről. Akinek van, azért, akinek nincs, azért. Cikkünkben az anyagiakat családi perspektívába helyezzük. Hogyan tudnak a gyerekek takarékosságot tanulni? Hogyan befolyásolja a pénz a családi működést? Mi a kulcs egy jó közös pénzügyi stratégia megteremtéséhez? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hirdetés

Egyetérthetünk vagy tagadhatjuk a mondást, miszerint a pénz mozgatja a világot. Bár több eltérő filozófia uralkodik a pénz fontosságával kapcsolatban, abban egyetértünk, hogy a pénz szerepet játszik az életünkben. Befolyásolja, hogyan érezzük magunkat, hogyan viselkedünk. A pénz és egyéni boldogságunk kapcsolatáról már korábbi cikkünkben írtunk. Ám érdemes egy pillantást vetni a pénzre a család perspektívájából is.

A pénz Amerikai Pszichológiai Társaság 2014-ben végzett kutatása szerint az egyik legnagyobb stresszforrás az amerikai emberek életében. A kutatás a kultúrák közti különbséget nem vizsgálta. Viszont a jóléti társadalom teljesítményorientáltságának köszönhetően valószínűsíthetjük, hogy nem csak amerikaiak éreznek így. Ráadásul a

gyerekes családok hajlamosak fokozottabb anyagi bizonytalanságot átélni,

mint a gyermektelenek. Ez a bizonytalanság stresszt okoz a szülőknek. A gyerekek 90 százaléka pedig meg tudja mondani, mikor feszültek a szüleik. Ilyenkor ugyanis türelmetlenebbek lesznek velük, többször veszekednek, kiabálnak. Sok családban tabu téma a pénz, ez még inkább megnehezíti az ezzel kapcsolatos tevékenységeket. Pedig a nyílt kommunikáció és egy modell nyújtása a kulcs az okos pénzhasználatra neveléshez.

Bárcsak a szüleim megtanították volna nekem…

Egy tanulmányban megkérdezték a fiatal felnőtteket, hogy milyen pénzügyi tudást tanítottak meg nekik a szüleik, és ezt hogyan tették. Érdekes tendencia kezdett felbukkanni az interjúkban. A személyek kérdés nélkül elkezdtek arról beszélni, hogy bárcsak megtanítottak volna nekik bizonyos dolgokat. Ezek után a többieknél már rá is kérdeztek erre. Az interjúk alapján három nagy csoportot tudtak végül elkülöníteni. A megkérdezettek válaszai három nagy téma köré csoportosultak.

  1. Praktikus tudás – a pénz beosztása, félre tétele, befektetése. „Megtakarítás. Ez egy olyan dolog, amit soha nem tettem a pénzemmel. Mindig rögtön elköltöttem, kivéve, amikor szükségem volt valamilyen drága dologra, amiért félre kellett tennem. Bárcsak jobban hangsúlyozták volna ezt nekem.” Ez az interjúk több mint 90 százalékában előfordult.
  2. Pénzügyi felelősség – saját pénzzel való gazdálkodás egészen kicsi kortól, egyedül tenni pénzügyi lépéseket. Még ha be is avatták a pénzügyi tervekbe a gyerekeket, nemigen adtak lehetőséget arra, hogy a saját pénzüket költsék. Pedig a kis hibákból kevésbé fájdalmasan tudtak volna tanulni, mint a későbbi nagyokból.
  3. Nyílt kommunikáció – a család pénzügyeinek nyomon követése, bevételek, kiadások tisztázása. A legtöbben annak ellenére is tudni szerettek volna a családi kassza alakulásáról, hogy tudták, nem állnak fényesen.
    A kis összegű saját kassza sokat segít a felelősségre nevelésben.

    Praktikus tudás és felelősség: hány éves korban mit tanuljon meg?

  • 3-5 éves kor: „Lehet, hogy várnod kell ahhoz, hogy meg tudj venni valamit.”

A spórolás kulcsa a türelem, és ezt ebben a korban kell elkezdeni megtanulni. Szülőként ozzunk létre három külön perselyt/befőttes üveget! Egyik az „elkölteni”, a másik a „félretenni” (később „befektetni” is lehet), harmadik a „megosztani/jótékonykodni” feliratot viselje. Minden alkalommal, amikor kap egy kis pénzt a gyermek, egyenlően ossza el a perselyek között. Ösztönözzük arra, hogy felállítson olyan célokat, amiért érdemes spórolni. Amikor pénzt tesz a „félretenni” üvegbe, beszéljünk vele arról, hogy hol tart a céljához vezető úton (pl.: mennyi pénzre van még szüksége ahhoz, hogy meg tudja venni).

  • 6-10 éves kor:  „Ha egyszer elköltöd, akkor az nem jön vissza. Válassz okosan!

Vonjuk be a gyereket a bevásárlásba. Így megtanulja, mi mennyit ér, hozzákapcsolja a termékeket az árhoz. Gondolkozzunk hangosan, magyarázzuk el a döntéseink okát és folyamatát a boltban. „Azért ezt a kekszet választom, mert ugyanolyan ízű, mint a másik, ami bár márkás, de 150 forinttal többe kerül” vagy: „Tényleg szükségünk van erre a tábla csokira? Hiszen úgyis sütök süteményt ma”. Választassunk vele terméket egy megadott limiten belül a boltban. Pl.: „Kiválasztanád, milyen gyümölcsöt vegyünk? 500 forintunk van rá”.

Egy-két termék önállóan választásán keresztül a gyerek megismeri a pénzügyi döntéshozatalt
  • 11-13 éves kor: „Ideje a sajátoddal gazdálkodni!”

Ebben az életkorban a hosszabb távú célok felállítása és felelősség növelése, önálló döntések hozatala a legfőbb téma. Legtöbben ilyenkor kezdenek el valamilyen rendszerességgel zsebpénzt kapni. A zsebpénz adásánál vegyük figyelembe a következő szempontokat:

  • mennyire lesz képes bánni ennyi pénzzel,
  • mire elég az adott összeg,
  • mit veszünk meg mi neki,
  • tud-e ebből az összegből félretenni egy kicsit.

Ilyenkor már szóba jöhetnek a kisebb munkák a szomszédságban is, egy-két ruhadarab önálló vásárlása, esetleg kis kölcsönök. Írjon listát, hogy mi az, amire hosszabb távon a legjobban szüksége van! Rangsorolja a dolgokat! A saját pénzére vonatkozóan készítsünk/készítsen költségvetést! Amikor közösen vásárolunk, először hasonlítsuk össze az opciókat, így megtanulja az ár-érték arányt. Ha elkölti a zsebpénzét, és mi adunk neki kölcsön, egyezzünk meg a visszafizetés időpontjában. Így a kölcsön fogalmával is megismerkedik, és tudni fogja, hogyan működik. Ilyenkor kezdjük el a közös spórolást egy nagy családi cél érdekében (pl.: nyaralás).

  • 14-18 éves kor: „Nem csak a készpénz a pénz!”

Már átlátják a gyerekek a pénz működését, korábban megtanulták használni a készpénzt. Viszont az elektronikus pénz, bankkártya használata általában még rejtély számukra. Ebben a korban kísérletezhetünk saját junior bankkártya nyitásával, amelyet kis mennyiségű pénzzel töltünk fel. Így kis kockázattal tanulhatják meg a bankkártyahasználatot.

Nyílt kommunikáció: hogyan beszéljünk a pénzügyekről?

De miért is olyan fontos beszélni a pénzről? Ha a gyerek gyorsan elkölti a zsebpénzét, majd megtanulja, mi mennyit ér – ez a gondolat elsőre jogosnak tűnhet. Az értelmetlen költekezés valószínűségét nem is zárja ki teljesen, ha beszélünk vele. Mégis sokkal többet fog tudni a pénzről, és később eszébe juthatnak a szavaink. Valamint valakinek minél korábban, minél több ismerete van a pénzről, annál

nagyobb a valószínűsége annak, hogy jó anyagi szokásai lesznek,

nagyobb jólétben fog élni. Egy olasz tanulmány is alátámasztotta ezt a feltételezést. Ebben a legjobb tanítási módnak a többféle technika kombinálása bizonyult. Hogy mit is jelent ez? Azok tettek a fizetésükhöz arányosan legtöbbet félre, akik zsebpénzt, felügyeletet és tanácsot is kaptak a spórolással kapcsolatban a szüleiktől. De hogyan kellene ennek a tanításnak zajlania?

  • Fontos, hogy a tanácsok mindig kornak megfelelőek legyenek. A fogalmak hosszas részletezése egy kisgyermeknek felesleges. Viszont neki sem árt, ha tisztában van az alap kifejezésekkel.
  • A család pénzügyein keresztül lehet talán legjobban tanulni. Ha bevonjuk a pénzügyi megbeszélésekbe, láthatja, mit jelent a bevétel, a kiadás. Hogyan működnek a gyakorlatban ezek a fogalmak. Egy serdülőnek több mindent el lehet mondani egy potenciálisan nehéz helyzettel kapcsolatban is, ő akár segítségünkre is lehet.
  • Kérdezzük meg a gyerekek véleményét, ötleteit a megbeszélt témával kapcsolatban.
  • Figyeljünk arra, hogy a beszélgetésekben milyen szavakat használunk. Ezek hatással vannak arra, hogy ha gyermeknek milyen kép alakul ki a fejeben. A  Most nincs pénzünk” sokkal súlyosabbnak hangozhat egy kisgyermek számára, hiszen ő szó szerint értelmezi.
  • Kérdezzünk vissza, hogy biztosan mindent úgy értett-e, ahogy szántuk.

Hogyan tudja a család összehúzni a nadrágszíjat?

Nemcsak a gyerekek anyagiakra való tanítása miatt jó taktika, ha az egész családot bevonjuk a pénzügyi döntésekbe. Ha közös célokat állítunk fel (nyaralás), könnyebben mehet a takarékoskodás is. Így megértethetjük gyermekünkkel, hogy miért nem a drágábbik távirányítós repülőt kapja meg karácsonyra. Ez esetben is fontos, hogy

a szavainkkal hogyan adunk keretet a helyzetnek.

„Ezt nem engedhetjük meg magunknak” – hangzik el sokszor a szülők szájából. Ha mindenféle általa kívánt apróságra ezt válaszoljuk, akkor nem vagyunk őszinték. Hiszen egy Túró Rudi ritkán lehetetlen kérés. Viszont mondhatjuk helyette: „Tegnap megegyeztünk, hogy nem költünk ilyesmire mostanában”, vagy a távirányítós autó esetén: Sajnos most ez nem fér bele, de ha nagyon szeretnéd, karácsonyra megpróbáljuk megvenni neked a rokonokkal közösen”.

Ehhez kapcsolódó ötlet, hogy egy nagy közös malacperselybe kezdjük el a spórolást. Ebbe mind a szülők, mind a gyerekek tegyenek pénzt! Ahogy beledobjuk a malacba a pénzt, az érezhetően egyre inkább tele lesz. Így valóban a gyerekek szeme előtt takarékoskodunk. Fontos, hogy az így összegyűjtött összeget együtt költsük el. Ha titkolózás helyett bevonjuk a gyerekeket is, együtt élvezhetjük a közösen megtakarított pénz eredményét.

Források

http://www.apa.org/helpcenter/money-family.aspx
http://www.apa.org/helpcenter/children-economy.aspx
https://www.forbes.com/pictures/ghhe45edjf/money-lessons-at-every-a/#3962331f2c6c
https://www.kidsfinancialeducation.com/age-group/ages-11-13/
Bucciol, A., & Veronesi, M. (2014). Teaching children to save: What is the best strategy for lifetime savings?. Journal of Economic Psychology, 45, 1-17.
online elerheto itt: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167487014000580
LeBaron, A. B., Hill, E. J., Rosa, C. M., Spencer, T. J., Marks, L. D., & Powell, J. T. (2017). I Wish: Multigenerational Regrets and Reflections on Teaching Children About Money. Journal of Family and Economic Issues, 1-13.
online elerheto itt: https://link.springer.com/article/10.1007/s10834-017-9556-1
Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia mesterképzésének tanácsadás-és iskolapszichológia szakos hallgatója. Egyetemi tanulmányaiban fél évet a University of Warsaw töltött ösztöndíjas hallgatóként. A Mindset Pszichológia Család & Gyermekpszichológia rovatának szakújságírója. A humánerőforrás-menedzsmentben szerzett tapasztalatokat, valamint önkéntes szolgálatot végzett az egyik magyarországi, szenvedélybetegek számára fenntartott segélyvonalnál. Fontosnak tartja a pszichológiai kutatások és a gyakorlati felhasználhatóság összekapcsolását. A terápiás irányzatok közéül a rendszerszemléletű család-és párterápia, meseterápia, sématerápia, zeneterápia áll hozzá közel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ