A politika hagyományosan egy férfiak által dominált terület. Noha az utóbbi időben egyre növekszik a női jelöltek és képviselők száma, a mutatókból az látszik, hogy világszinten átlagosan még mindig csak 23,3% a nők aránya az országok parlamentjeiben. Tehát, ha a számokat nézzük, a politika területén egyértelműen jelen van a genderegyenlőtlenség. Mik lehetnek a legalapvetőbb pszichológiai fogalmak ennek magyarázatára?

Nézzük az aktuális számokat! Magyarország jelenlegi kormányában egyetlen női miniszter sincs, a Parlamentben pedig 10,1% a nők aránya, amivel az ország – jóval az átlag alatt maradva – a 158. helyet foglalja el a világ országainak rangsorában. A nők a rendszerváltást követően Magyarországon a politika minden területén háttérbe szorultak. A női képviselők aránya jelenleg is elmarad az Európai Unió szintjétől, illetve lemaradás mutatkozik a legtöbb közép-európai, volt szocialista tagállamhoz képest is.

Miért érdemes a gender-kérdéssel foglalkozni a politikában is? A demokratikus politika kulcstényezői a részvétel és a képviselet, épp ezért merül fel igényként a képviselők nemének azonos aránya.

A NEMEK ESÉLYEGYENLŐSÉGE A DEMOKRATIKUS BERENDEZKEDÉS EGYIK ALAPKÖVETELMÉNYE.

A nők jelenléte a törvényhozásban lehetőséget ad a női érdekek képviseletére, megváltoztatja a politikai stílust és kultúrát, ráadásul elősegítheti, hogy a nőket érintő problémákról és megoldási javaslatokról is szó essen.

A főbb döntéshozó testületekben tapasztalható nemi arányok közti egyenlőtlenségért a választók, a pártok és politikusok egyaránt felelősek. Amellett, hogy a nők nem vállalnak kellő számban képviselőjelöltséget, a pártok pedig kisebb arányban jelölnek női jelölteket, a választók többsége nem szavaz nőjelöltre. Milyen pszichológiai tényezők munkálkodhatnak emögött? A válasz a szexizmus és a gender-sztereotípiák.

Szexizmus

A szexizmus definíció szinten a nők mint csoport elleni előítéletességet jelenti, amely fenntartja a gender status quo-t, a patriarchizmust, olyan formán, hogy a nőket negatívan értékeli a státusz releváns jegyek alapján, és egyúttal idealizálja őket a státusz irreleváns személyiségjegyek mentén. A definícióból is kiolvasható, hogy a szexizmus kapcsán két tényezőről beszélhetünk: a jóindulatú és az ellenséges szexizmusról. Az ellenséges szexizmus egyértelműen antipátiát és ellenségességet fejez ki a nőkkel szemben, úgy láttatja őket, mint akik kontrollálni akarják a férfiakat, annak érdekében, hogy hatalomhoz és státuszhoz jussanak.

Az ellenséges szexizmus leginkább azok felé a nők felé irányul, akik fenyegetően hatnak a férfiak hatalmára vagy státuszára, mint például a feministák vagy a karrierista nők. A másik típus, a jóindulatú szexizmus szerint pedig a nők egy olyan alárendelt csoportot alkotnak, akik hagyományosan alacsony státuszú szerepeket töltenek be, és akiket védelmezni, dédelgetni, valamint tisztelni kell az erényeik miatt.

Az ellenséges szexizmus úgy tünteti fel a nőket, mint akik képtelenek a gazdasági vagy politikai hatalom megtartására, míg a jóindulatú szexizmus racionalizálni tudja, hogy miért jó a nőket a háziasszony szerepében tartani. A szexizmus ideológiai szinten egy

HATÁSOS ESZKÖZ ARRA, HOGY A NŐKET TÁVOL TARTSA A HATALMI POZÍCIÓKTÓL

és fenntartsa a status quo-t, a férfi dominanciát. Mivel a politikai hatalmi ambíciók és a vágyott politikai pozíció elérése férfias cselekedetnek számítanak, ezért lehetséges, hogy a szexizmus befolyásolhatja a választók preferenciáit és a törvényhozás résztvevőinek döntéseit.

Gender-sztereotípiák

A sztereotípiák olyan kognitív struktúrák, amelyek az észlelő vélekedéseit, elvárásait tartalmazzák egy adott csoporttal kapcsolatosan. Befolyásolják és torzíthatják is a társadalmi kapcsolatokat és interakciókat, normatív elvárásokat tartalmaznak a csoporttagok attribútumaival és viselkedésével kapcsolatosan.

A szociálisszerep-elmélet szerint a gender-sztereotípiák a nemek társadalmi pozícióját tükrözik, alapjuk a gender alapú munkamegosztás és ennek a szerepviselkedésnek megfelelően észlelik a nőket és a férfiakat. A nőket a háztartás vezetéséhez kapcsolódó munkákkal azonosítják, amik a közösséghez kapcsolható tulajdonságokat igényelnek, mint például a melegszívűség, a törődés, a türelem, a gondoskodó magatartás. Ezzel szemben a férfiakat a magas státuszú szerepekhez kötik, melyek olyan személyiségjegyeket igényelnek, mint a kompetencia, a függetlenség, a hatékonyság.

A gender-sztereotípiák nemcsak leíróak arra vonatkozóan, hogy milyen a tipikus férfi vagy nő, hanem előíró természetűek is. Meghatároznak kívánt személyiségjegyeket, viselkedést és szerepeket, emellett megfogalmazzák, hogy milyen az ideális férfi és nő.

Milyen szterotípiák élnek az egyes női csoportokkal kapcsolatban? A tradicionális szerepeket betöltő nők – mint például a háziasszonyok, a családanyák, a titkárnők – sztereotipikusan melegszívűek, de inkompetensek, míg a nem hagyományos szerepeket betöltő nők, mint a feministák, női élsportolók, karrierista nők – és ide sorolhatjuk a női politikusokat is – a férfiakhoz hasonlóan bár kompetensek, de sztereotipikusan nem jellemző rájuk a melegszívűség.

A fentiekből is látszik, hogy a nőkhöz társított személyiségjegyek – a férfiakéval ellentétben –

NEM AZOK, AMELYEKET A MUNKA ÉS POLITIKA VILÁGÁBAN TIPIKUSAN ÉRTÉKELNEK A FELEK.

Emellett fontos, hogy gender-sztereotípiák előíró jellegűéből adódóan mindazok, akik megsértik ezeket, negatív reakcióra számíthatnak. A létrejött sztereotípiák érzelmi szinten előidézhetnek például irigységet vagy megvetést, amiből könnyen diszkrimináció is kialakulhat az adott csoport irányába.

Melyek a például a sikeres női menedzserekhez vagy női politikusokhoz gyakran kapcsolt jelzők?  Ellenséges, hideg, önző, fondorlatos, civakodó. Úgy tűnik, a vezető pozícióban levő nőknek két  választásuk van; vagy azt választhatják, hogy kedveljék, de ne tiszteljék őket, vagy épp ellenkezőleg.

A politikai pozíciók kapcsán, fontos a választók észleléseit is vizsgálni, hiszen ők is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki jelöltként pozícióba kerülhessen. A választók főként két dologra hagyatkoznak, amikor értékelnek egy adott képviselőjelöltet. A jelölt észlelt képességeit arra, hogy politikai pozíciót töltsön be, és a jelölt személyét, személyes tulajdonságait. Mindkettő szorosan kapcsolódik a genderhez. A gender egy alapvetően és első látásra észlelhető információ, amely – főleg kevés egyéni információ esetén – alapot adhat a jelölt értékeléséhez.

A politika területén, az látszik, hogy a kompetenciai dimenziót és az ehhez kapcsolható tulajdonságokat, mint a gyakorlottság, az ügyesség, az értelem, az intelligencia, a kemény munka, fontosabbnak ítélik a politikai jelölteknél. Tehát azoknak a jelölteknek, akiket a melegszívűséggel kapcsolnak össze – így a nőknek–, különösen erősen kell küzdeniük azért, hogy kompetensnek láttathassák magukat. Míg a szterotipikusan kompetensebbnek ítélt férfiak pusztán a nemük miatt előnyből indulhatnak.

Ha a fenti elméleteket a mai magyar politikai viszonyok közt vizsgáljuk, feltételezhető, hogy valóban nincs sok lehetősége a jelenlegi magyar politikai kultúrában a nőknek arra, hogy számbeli arányukat növelhessék vagy relevánsabb, vezetői pozíciókba kerülhessenek.

A médiában is gyakran hallható idézetek szerint mélyen gyökerezik a férfi dominancia kultúrájának jelenléte, sőt mi több, a politika világának természetéből fakadóan,

A SZEREPLŐK NAGY RÉSZE ezt egyáltalán NEM tekinti PROBLÉMának.

A miniszterelnök egy Európa-bajnoki futballselejtező előtti interjúban közvetve betekintést engedett abba, hogy milyen hangulat uralkodhat a kormányban, általánosságban, miszerint: „A kormány tagjai góltotót rendeztek, természetesen úgy, ahogy az egy ilyen, férfiak által dominált közösségben szokás.

http://www.ipu.org/wmn-e/world.htm

Cikara, M., Lee, T. L., Fiske, S. T., Glick, P. (2008). Ambivalent Sexism at Home and at Work: How Attitudes Toward Women in Relationships Foster Exclusion in the Public Sphere. In. Jost, J. T., Kay, A. C. & Thorisdottir, H. (Eds.) Social and Psychological Bases of Ideology and System Justification, Oxford Scholarship Online, 444-462

Eagly, A. H. (1987). Sex differences in social behavior: A social-role interpretation. Lawrence Erlbaum Associates Publisher. Hillsdale.

Glick, P. & Fiske, S. T. (2007). Sex Discrimination: The Psychological Approach. In Crosby, Faye J., Stockdale, Margaret S., Ropp, S. Ann (eds.) Sex Discrimination in the Workplace. Blackwell Publishing. 155-188.

Meeks, L. (2012). Is She “Man Enough”? Women Candidates, Executive Political Offices, and News Coverage. Journal of Communication, 62, 175-193

Rudman, L. A. & Phelan, J. E. (2008). Backlash effects for disconfirming gender stereotypes in organizations. Research in Organizational Behavior, 28, 61-79.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ