Rövidzárlat rövidre zárva, avagy a mentális blokk legyőzése

0

Minden sportoló legnagyobb álma, hogy az olimpiai dobogó legfelső fokára állhasson. Sokan közülük toronyesélyes győztesként, címvédőként utaznak ki az Ötkarikás játékokra, megnyerve az előző Olimpiát, a Világbajnokságokat vagy éppen a soron következő Európa bajnokságokat, predesztinálva magukat ezzel a következő olimpiai bajnokoknak. Azonban ez a „kellemes” teher, sokszor a sportoló legnagyobb ellenségévé tud válni a pályán, a páston, a vízben vagy éppen a gerendán állva, várva a döntő kezdetét jelentő vezényszót. A nagy nyomás tehát könnyen „rövidzárlatot” okozhat a sportolóknál. Mit jelent ez a rövidzárlat? Mi okozhatja a kialakulását? Milyen módszerekkel lehet megelőzni?

Rövidzárlat következhet be egy fizikailag megfelelően felkészített, taktikailag és technikailag is képzett sportoló teljesítményének drámai, akut zuhanásakor, amit kiválthat többek között egy magas kitüntetéssel és elismeréssel járó téthelyzet, a tomboló közönség, vagy a sportolóban lezajló belső pszichés folyamatok eredménye is lehet.

Bénító erők

Ez a mentális blokk képes a sportolót lebénítani, képtelenné tenni a kognitív információk feldolgozására, ami automatikusan maga után vonja a teljesítmény hirtelen romlását. Sok sportoló érezte már, hogy „a testem nem mozog” „az agyam nem fog”, amelyek mind a mentális blokkokból származnak. A mentális blokkal gyakran együtt járó jelenség a zűrzavar, a cselekvés hiánya és a határozatlanság, aminek széles kontinuumával a sportolók nagy része találkozik függetlenül a nemtől, kortól, a sportágtól és szakmai háttér támogatástól. Azonban felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők vezetnek el e negatív élmény megtapasztalásához. A blokk kialakulhat fájdalmas információk elnyomásából, traumatikus fizikai vagy érzelmi eseményből, figyelem hiányából, amelyek mind kimerüléshez, félelemérzés megtapasztalásához vagy gyenge teljesítmény nyújtásához vezetnek. Ezek a mentális blokkok ideiglenesek és leküzdhetőek akkor, ha a sportolók a megfelelő módszerek birtokában vannak, azonban ha nincs orvoslat a mentális blokkok „kigyógyítására” a sportolót elkerülő magatartás fogja jellemezni és akár súlyosabb pszichológiai tünetek is megjelenhetnek nála (Goldberg, 2005).

race-801940_1920
A mentális blokkal gyakran együtt járó jelenség a zűrzavar, a cselekvés hiánya és a határozatlanság, aminek széles kontinuumával a sportolók nagy része találkozik.

Mi tehát az orvoslat?

A mentális blokkok leküzdésére irányuló technikák a következők:

Imagináció: a teljesítmény szempontjából kiemelten fontos fizikai mozgások, mozdulatsorok és az ehhez kapcsolódó pszichés élményeknek, vagy akár az előre ki nem számítható váratlan események bekövetkezésének rutinszerű begyakorlása az érzékszerveinkkel történő képzeletbeli történéseknek az átélése, megfestése révén. Az imagináció segít fókuszálni a figyelmet és szabályozni a versenyhelyzetben fokozottan megjelenő szorongást. Ez a módszer hatékony eszköz, mivel az elménkben megjelenő képekkel (pl.: a labda gólvonalon történő áthaladása) aktiválni tudjuk a fizikai mozgás kivitelezéséhez kapcsolódó agyi tevékenységeket. Fontos, hogy az imagináció a mindennapi rutin részét képezze a sportolóknak, így csökkenteni vagy akár megelőzni is tudják a mentális blokkok kialakulását azáltal, hogy növelik a sikeres próbálkozások leképezését, ami a későbbi sikeres teljesítményben is megmutatkozik (Weinberg és Gould, 2011). Például egy golfozó a golfütő lendítése előtt elakadást érez magában, fél, hogy nem jó ívben és nem jó erővel üti el a golflabdát. Ekkor hatásos lehet elképzelni a golfpályán megjelenő szélcsendet, a golflabda tökéletes ívét és tempóját vagy akár a pálya süllyedésének és a gurításnak az illusztris összhangját.  A verseny sikeres leképezése növelheti a sportoló önbizalmát és könnyen segíthet túljutni a kialakult mentális blokkokon.

A következő módszer a célok állítása: ez a technika segíti a tudatos gondolkodást és a tudatos viselkedést. A célállítás úgy hat a viselkedésre, hogy növeli a figyelmi fókuszt, erőfeszítéseket mozgósít meg, valamint rövid- és hosszútávú motivációs bázist biztosít a sportoló számára.

A RÖVID- ÉS HOSSZÚTÁVÚ CÉLOK ÁLLÍTÁSA is HATÉKONY ESZKÖZE LEHET A MENTÁLIS BLOKKOKON VALÓ FELÜLKEREKEDÉSnek,

úgy, hogy a kiemelkedő sportteljesítmény eléréséhez szükséges komplex készségeket jobban kezelhető feladatokra, részegységekre bontja le (Weinberg és Gould, 2011).

Példánk alapját ezúttal egy rúdugró atléta képezi, aki a sportágához kapcsolódó komplex mozdulatsort apróbb részfeladatokra bontja le, így először alacsonyabbra teszi a lécet, majd egyre feljebb és feljebb helyezi azt, elérve akár a női világcsúcsot jelentő 5 méter feletti magasságot. A kisebb részcéloknál megtapasztalt siker élménye és a pontosan meghatározott, tiszta célok követése növelik a sportoló önbizalmát és predesztinálják a hosszú távú célok sikeres megvalósítására.

dart-board-443379_960_720
A célállítás úgy hat a viselkedésre, hogy növeli a figyelmi fókuszt, erőfeszítéseket mozgósít meg, valamint rövid- és hosszútávú motivációs bázist biztosít a sportoló számára.

A harmadik, egyben az utolsó említendő készség a mentális blokkok legyőzéséhez a relaxáció alkalmazása. A fizikai relaxáció hozzájárul a stressz csökkentéséhez, azáltal, hogy céltudatosan irányítja a testet és egy lazább állapot elérésére ösztönöz, amivel csökkenti az izomtónusokban megjelenő feszültséget és enyhíti a szomatikus szorongásos tüneteket (pl.: heves szívdobogás vagy felületes légzés). A relaxációt lehet alkalmazni verseny során az erőforrások beosztásának céljából vagy akár verseny utáni regenerálódási folyamat részeként is. A technika alapkövei a levegővételen és az izmok ellazításán nyugszik (Grand és Golberg, 2011). A megfelelő légzés a teljesítmény fokázáshoz vezet, azáltal, hogy növeli a vér oxigénmennyiségét, így a salakanyagok eltávolítása felgyorsul és az izmok teljesítőképessége megnő. A sportolók téthelyzetben gyakran tartják vissza a légzést vagy épp ellenkezőleg, helytelenül kapkodják a levegőt, ami a feszültség további növekedéséhez vezet. A mély, rekeszizom légzés alkalmazása automatikus relaxációs választ vált ki és gyakorlással könnyen rutinszerű tevékenységgé válik (Gyömbér és Kovács, 2012). Relaxációs technikák közé tartozik még izmok tudatos megfeszítése majd ellazítása, amely a feszültség kiadásának és a tudatosság fokozásának egyik kiváló módszere (Grand és Golberg, 2011). Például egy tornász mentális blokkot tapasztal meg a talajgyakorlat során elvégzendő akrobatikus mozgások előtt, ekkor a relaxációs technikák alkalmazásával az izomfeszültség enyhül és legyőzhetővé válnak a teljesítmény útjában álló akadályok.

A mentális blokkok felismerése és megfelelő kezelése tehát kiemelten fontos a kiemelkedő sportteljesítmény nyújtásához. Egyre gyakrabban látunk téthelyzetben összeroppanni sportolókat, gondolhatunk itt többek között a 2012-es londoni olimpiai játékokon aranyérmet nyerő Ilja Zaharov, orosz műugróra, aki címvédőként visszatérve elképesztően nagy hibát vétett a most zajló 2016-os rioi olimpián, majd az értékelhetetlen ugrást követően az utolsó helyen végzett az elődöntőben. Mi történhetett? Mentális blokk? Rövidzárlat? Egy biztos a fent említett technikák alkalmazása mind hozzájárulhat a sikertelen ugrás feldolgozásához és a későbbi hibák kiküszöböléséhez és egy olimpiai bajnokhoz méltó sikeres sportteljesítmény nyújtásához.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ