„A szerelem a mesterkulcs, mely a boldogság, a gyűlölet, a féltékenység, és mindközül leginkább, a félelem kapuit nyitja.” /Oliver Wendell Holmes/ Időről-időre találkozunk olyan emberekkel, akik nehezen tudnak nyugodtak maradni intim kapcsolataikban. Miközben szinte végtelen türelemmel fordulnak munkatársaikhoz, ügyfeleikhez, barátaikhoz, addig párkapcsolatukban a legapróbb ingerektől is szinte azonnal robbannak.

Elmondják, hogy azonnal agitáltak vagy dühösek lesznek bármilyen apró hibától vagy nézeteltéréstől, ha a párkapcsolatukról van szó. A konfliktusos helyzetek ilyenkor elhúzódnak, mert könnyen belecsúsznak a makacs ellenállásba, hogy saját igazukat megértessék partnerükkel. Talán még be is látják, hogy az elengedéssel járnának a legjobban az ilyen helyzetben, mégsem teszik meg. Eközben pedig

mélyen belül attól tartanak, hogy párjuk el fogja hagyni őket

a zsörtölődő, engesztelhetetlen viselkedésük miatt.

Amennyiben a leírtakból magunkra ismertünk, az első teendőnk az legyen, hogy megpróbáljuk feltárni, mi a meghúzódó ok a viselkedésünk mögött. Sok esetben nem megfelelő gondolkodási sémák váltják ki a párkapcsolati feszültséget, melyek közül ezek a leggyakoribbak:

  • azt hisszük, hogy gyengének tűnünk, ha elengedjük az álláspontunkat, a konfliktust,
  • azt gondoljuk, hogy ha a partnerünk nem ért egyet velünk, az azt jelenti, hogy nem ért meg bennünket,
  • azt gondoljuk, hogy egy párkapcsolat akkor jó, ha a másik mindig megért bennünket,
  • partnerünk akarattal vagy akaratlanul is egy régebbi emlékeinkre, élményeinkre adott reakciót vált ki belőlünk viselkedésével,
  • félünk attól, hogy az egyik, általunk erőtlennek tartott szülőnkre kezdünk hasonlítani. Ez a félelem általában karöltve jár azzal az elhatározással, amikor nem akarunk olyanok lenni, mint az anyánk/apánk.
A ki nem mondott feszültségeinkből eltúlzott indulat lesz, ami könnyen rombolja a párkapcsolat intimitását.

És a fogkrémes tubust is középen nyomja!

A nézeteltérések másik típusát képviselik az olyan viták, melyek abból robbannak ki, hogy a másik nem köti be a biztonsági övét, szinte belevág a deszkába zöldségaprítás közben, vagy az utolsó pár korty vizet mindig kiönti a pohárból.

Az apróságnak tűnő hibák irreálisan eltúlzott feszültséget vagy fájdalmat váltanak ki belőlünk partnerünkkel kapcsolatban. Sokszor magunk sem értjük, miért váltanak ki belőlünk ilyen csekélységek ilyen mértékű reakciót. Érdemes azonban úgy nézni ezeket a helyzeteket, mint szimbólumokat.

A reakciónk általában nem magának a helyzetnek, hanem az azt szimbolizáló tulajdonságnak, cselekedetnek szól.

Annak tartalmát ilyenkor a magunk és partnerünk közötti viszonyra vetítjük.

A példák közül a biztonság öv be nem kötése például az autoritással kapcsolatos félelmeinket hívhatja meg. A biztonsági övről azt tanultuk, hogy indulás előtt kössük be, és mi engedelmeskedtünk ennek a szabálynak. Megtanultuk, hogy ez „így helyes”. Miért érzi hát a partnerünk azt, hogy minden következmény nélkül megszegheti a szabályokat, hogy azok fölött áll? Vajon a kapcsolatunkban sem foglalkozik a szabályokkal, keretekkel? Ugyanígy a vágódeszkás példa esetében könnyen lehet, hogy nem a deszka épségéért aggódunk, hanem agresszívnek ítéljük párunk hozzáállását, és attól tartunk, hogy bennünket is utolér majd ez a fajta agresszivitása. A poharas példánál, ahogyan a maradék vizet is kiönti a párunk, úgy tarthatunk attól, hogy ha „megszerzett” tőlünk mindent, amit adni tudtunk, akkor gondolkodás nélkül tőlünk is meg fog válni. Természetes reakciónk tehát az aggodalom, a feszültség az apróbb jelektől is, a probléma inkább azzal van, ahogyan kezeljük félelmeinket, frusztrációnkat.

A kapcsolatokat gyakran teszik próbára a végeláthatatlan feszültségek, a hosszú, kimerítő, parttalan viták. Érdemes hát megállni, és megfigyelni, milyen szituációktól leszünk idegesek, és mi lehet az amögött megbújó ok – amit aztán az apróságokon való cívódás helyett jobb, ha megbeszélünk a kapcsolatunkban. Ha úgy érezzük, megakadtunk, bátran keressünk párkonzultációt, párterápiát magunknak, hiszen ha a félelmeink nyílttá válnak, az addig bosszantó szituációk is a helyükre kerülnek, és egy boldogabb, intimebb kapcsolatban élhetünk tovább.

 

A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, pár-és családterapeuta jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja. 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ