A serdülőkorral jelentkező fizikai, lélektani változásokat és az ezzel járó viharos időszakot senkinek sem kell bemutatni. A fiatal szinte teljesen kiismerhetetlenné válik, hangulata ingadozik, döntései irreálisnak tűnhetnek. A lázadás sokféleképpen megjelenhet a tinédzserek életében, az pedig, hogy mi állhat a deviáns viselkedések hátterében már régóta foglalkoztatja a pszichológusokat.

Deviáns viselkedés alatt olyan magatartást értünk, amely megszegi a közösség, társadalom által felállított normákat. A serdülőkori devianciát többnyire csoportban történő megnyilvánulásnak írják le, ilyenkor az egyén a saját csoportjának szabályai szerint cselekszik. A pubertáskori lázadás – dohányzás, alkohol, kábítószer, felelőtlen nemi élet, extrém viseletek, testmódosítás, bűncselekmény elkövetés, öngyilkossági gondolatok – a szülők legnagyobb félelme.

Lawrence Kohlberg fejlődéspszichológus a gyermekek erkölcsi gondolkodását kutatta, ezáltal a serdülők erkölcsi érvelését is tanulmányozta. Elmélete alapján a serdülő ebben az időszakban amellett, hogy aktívan alakítja az identitását, arra a kérdésre is keresi a választ, hogy mi jó és mi rossz, hogy milyen elveket tud elfogadni és melyeket kevésbé. A fiatal gondolkodása elvontabbá válik, kezd túlmutatni a társadalmi konvenciókon.

A serdülők kevésbé veszik figyelembe a kockázatot, képesek azt alábecsülni. A sérthetetlenség illúziója miatt nehezen hiszik el, hogy rossz vagy éppen negatív következményekkel járó dolgok történhetnek velük.

James Arnett pszichológus kutatása arra világított rá, hogy a szabályokat felrúgó viselkedések és az élménykeresés mértéke között kapcsolat figyelhető meg. Egy másik vizsgálatból pedig kiderül, hogy azok a serdülők, akik magas pontszámot értek el az élménykeresés skáláin, ők fiziológiás szinten, agyi aktivitás alapján is erősebb válaszokat adtak különböző ingerekre.

„A szabadságot kerestük, de nem találtuk meg, csak hangerő volt, tág pupillák, kábítószerek” – szól a Vad Fruttik dalszövege, amely néhány olyan veszélyt sorakoztat fel, amivel akár egy hétvégi buliban is szembesülhet a fiatal.
„A szabadságot kerestük, de nem találtuk meg, csak hangerő volt, tág pupillák, kábítószerek” – szól a Vad Fruttik dalszövege, amely néhány olyan veszélyt sorakoztat fel, amivel akár egy hétvégi buliban is szembesülhetnek a fiatalok.

Bizonyos mértékű kockázatvállalás természetes. A lázadó magatartás, mint a játék egy formája is felfogható. A közös élményszerzés erősíti a barátok közötti kapcsolatot. A veszéllyel dacoló viselkedésmód által a saját határaikat is feszegetik a serdülők, ami új információkat hordoz önismeretük szempontjából.

Az antiszociális viselkedések megjelenésének oka lehet az akceleráció jelensége is, mely legfőként a testi, nemi fejlődés felgyorsulását jelenti, de tágabb értelemben mentális szinten ugyancsak megfigyelhető. Napjaink rohanó világában rengeteg lehetőség tárul a fiatalok elé, legyenek azok a társadalom számára pozitív megítélésűek, vagy éppen nehezen elfogadható trendek. A tinédzser pedig szeretné magát minél több helyzetben kipróbálni és nem elszalasztani a kínálkozó lehetőségeket.

Elég csak „rossz társaságba” keveredni és már meg is történt a baj?

A felvetés jogos lehet, hiszen az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válnak a kortárs kapcsolatok, egyre intimebb kapcsolat alakul ki a fiatalok között. Referenciacsoportként is a velük egyidős társaik, barátok fognak szolgálni, az ő véleményük lesz meghatározó a serdülő számára. Ezzel párhuzamban a szülőktől való függetlenedési törekvés is megfigyelhető.

Pszichológusok a hetvenes években azt feltételezték, hogy nem egészséges a serdülők számára, ha túl sok időt töltenek együtt, mert ennek hatására deviáns törekvéseik lesznek. Ezt követően kutatások is alátámasztották, hogy azok a gyerekek, akik közeli barátai nemi életet éltek vagy dohányzás, alkohol, kábítószer fogyasztás volt jellemző rájuk, ott a személy maga is valószínűbben kezdett el hasonló viselkedést tanúsítani. Ennek ellenére, az ilyen jellegű eredmények nem bizonyító erejűek, hiszen nem egyirányú kapcsolatról van szó. A barátok kölcsönösen befolyásolják egymás attitűdjét.

Thomas Berndt, a főként serdülőkkel foglalkozó pszichológus is több vizsgálatot készített, arra vonatkozóan, hogy a serdülők mennyire engednek a társas nyomásnak. Megnyugtató eredményt kapott, hiszen a mutatott konform magatartás alacsonyabbnak bizonyult az antiszociális helyzetekről való döntések esetében. Berndt harmadik osztályos gyerekek és kilencedikes tanulók gondolkodásának összehasonlítása során rávilágított arra, hogy a serdülők kevésbé helytelenítették az olyan viselkedéseket, mint például a boltból való cukorkalopás.

Serdülőkor = lázadás?

A deviáns magatartás nem egyetemes következménye a felnőtté válásnak. Pszichológusok ezen irányú megfigyelései alapján a túlzott kockázatvállalás kompenzálható, ha a serdülők több, minőségileg is értékes időt töltenek felnőttekkel, akik által egy másik szempontrendszer megismerése is lehetőség nyílik.

Mit tehet a szülő a közös időtöltésen kívül a serdülő gyermekéért? Például azt, hogy bizalmas, támogató attitűdöt tanúsít iránta és az esetleges konfliktusokat hatékony, őszinte kommunikációval orvosolja. Emellett jó, ha a szabadidő eltöltésére, a stressz feloldására alternatívát tud kínálni a gondviselő, hogy a gyermek az élményekben találja meg önmagát és ne kerüljön testi, lelki egészségét veszélyeztető szituációkba.

Az saját identitás megtalálásához sok szerepet kipróbál a serdülő. Szabadidejének szervezésében autonómiát élhet meg. A felgyülemlett feszültség oldása történhet konstruktív vagy destruktív módon.
Az saját identitásának megtalálásához sok szerepet kipróbál a serdülő.

A szublimációt Freud a nemi ösztönből adódó szexuális energia eltolásaként írta le, amely célját az egyén képes valami nem szexuális irányú, társadalmilag is elfogadott munkába fordítani. Véleménye szerint ilyenek lehetnek a különböző művészeti, sport tevékenységek is. Ha nem szigorú értelemben szexuális energia átfordításáról beszélünk, hanem a hétköznapokban is felgyülemlő feszültségről, akkor a serdülők esetében is opcionális megoldás lehet a szublimáció. Ez pozitív hatással lehet arra, hogy a felhalmozódó energiáikat ne antiszociális működésmódokba összpontosítsák, hanem olyan megnyilvánulási formát találjanak, amelyben kifejezhetik érzéseiket, indulataikat egy környezetükre és önmagukra nézve sem destruktív módon.

Forrás: Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ