Hirdetés

Ha fogy a lelkesedés, ha nem okoz örömet a munka, ha a sok edzés ellenére elmaradnak a várt eredmények, ha az edzések elsődleges célja a túlélés, ha elveszni látszik a munka célja, értelme, sportolónk elindult a kiégéshez vezető úton. Ennek okairól, tüneteiről és lehetséges megoldásairól olvashatnak cikkünkben.

Hirdetés

Az élsportolók élete amennyire izgalmas és kívánatos, olyannyira nehéz is. A napi több edzés, a versenyekre, mérkőzésekre való felkészülés és a folyamatos teljesítmény-nyomás rendkívül megterhelő a sportolók számára, ami magában rejti a kiégés veszélyét.

A kiégéshez vezető út

A kiégés lehetséges okainak feltérképezésekor három nagyobb területet érintenek a szakemberek.

  1. nem elegendő pihenés — a kiégés legfőbb és legalapvetőbb oka a túledzettség, azaz ha nem engedjük meg magunknak a megfelelő regenerálódást. A pihenők beiktatása által elkerülhető a fizikai, szellemi és lelki kimerültség, és megtartható a kellő motiváció és energikusság.
  2. túl nagy nyomás — a folyamatosan fennálló nyomás (fakadjon az a sportoló önmaga számára felállított, a környezetéből, edzőitől, vagy szüleitől eredő elvárásaiból) nem megfelelő kezelése rövid idő alatt kiégéshez vezethet.
  3. az önértékelés és a teljesítmény összekapcsolása — ha jó teljesítményt nyújt, értékes, gyengébb teljesítmény esetén azonban értéktelen embernek tartja magát a sportoló. Azzal, hogy a teljesítmény alapján ítélkezik, nyomást helyez magára, aminek következtében szinte kódolja a bukást, teljesítménye hanyatlani fog, és elveszik a sport által nyújtott élvezet.
bodybuilder-646482_1920
Azzal, hogy a teljesítmény alapján ítélkezik, nyomást helyez magára, aminek következtében szinte kódolja a bukást, teljesítménye hanyatlani fog, és elveszik a sport által nyújtott élvezet.

Figyelmeztető jelek

Ahhoz, hogy felismerjük, mivel állunk szemben, észre kell vennünk az arra utaló jeleket. A kiégés esetében a leggyakoribbak a következők:

  • Apátia — A kiégés egyik legfőbb jellemzője, hogy egyre kevésbé okoz örömet a tevékenység, elveszik a lelkesedés, a „csak legyen már vége” érzés kezdi uralni a sportolót, egy kihúzandó tétel lesz a napi teendő-listán. A közönyösség, az unottság, az érdektelenség veszi át a lelkesedés, az izgalom vagy az öröm helyét. Ezzel szoros összefüggésben áll a sporttevékenység értelmének megkérdőjelezése is. A sportolókban a „Mi ennek az értelme?, „Miért is csinálom ezt?” és az ehhez hasonló kérdések hada jelenik meg.
  • Fizikai kimerültség — a sportoló általános közérzetét a kimerültség, az állandó fáradtság jellemzi. A kiégett sportoló, a jó kondíciója ellenére is, energiahiányról és csökkent állóképességről panaszkodik.
  • Sorozatos megbetegedés, krónikus sérülések —  mivel a sportoló fizikailag túlterhelt, nemcsak a sérülés kockázata növekszik, hanem immunrendszere gyengülésével a vírusok, baktériumok ellen sem képes hatékonyan védekezni.

Ezek a főbb területek, melyek a kiégés alapját szolgáltatják, és további problémákat idézhetnek elő. Leggyakoribbak közöttük a koncentrációs nehézségek, a teljesítmény fokozatos csökkenése, vagy a viselkedéses problémák (agresszió, konfliktusok az edzőkkel, társakkal).

Hogyan előzhető meg?

A változatos edzésprogram, a kellő mennyiségű pihenés, regeneráció beiktatása mind hozzájárulnak a megfelelő egyensúly kialakításához és megtartásához. A sportolók számára elengedhetetlen, hogy a sorozatos versenyhelyzetekhez alkalmazkodva, rendelkezzenek a megfelelő eszközökkel annak érdekében, hogy a nyomást, a szorongást képesek legyenek a lehető legjobban kezelni.

A kiégés megelőzéséhez azonban a legfontosabb, hogy a sportolók belássák:

a kevesebb néha több.

Nem az a lényeg, hogy egyfolytában edzenek, hanem hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt az edzés és a regeneráció között.

Hirdetés
FORRÁSForrás
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Sportpszichológia rovatvezetője és szakújságírója. Jelenleg az ELTE klinikai- és egészségpszichológia mesterképzésének végzős hallgatója.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ