Hirdetés

A halálbüntetés az emberiség egyik legvitatottabb témája a mai napig. Társadalmak fennállása óta létezik a legsúlyosabb büntetési forma, és számos országban még ma is gyakorolják. A Hammurapi törvényoszlopán megtalálható talio-elv, azaz a  „szemet szemért, fogat fogért”, ha nem is szó szerinti értelmében, még ma is alapja bizonyos országok büntetésvégrehajtási eljárásainak. Ellene és mellette is számos érv sorakoztatható fel politikai, jogi és pszichológiai szempontokból is.

Hirdetés

Ma ötvenöt államban bevett gyakorlat a halálbüntetés alkalmazása. Ezen kívül néhány országban csak rendkívüli körülmények esetén alkalmazható, mint háború vagy szükségállapot, számos államban pedig moratórium van érvényben, tehát kiszabható a halálbüntetés, de jó ideje nem hajtottak végre egyet sem, az elítéltek büntetését felfüggesztették. 2016 óta a világ országai közül száznégy tiltotta be a halálbüntetést minden körülmények között. A 2016-os évben ezerharminckét rögzített kivégzésről számolt be az Amnesty International, ez a szám azonban nem foglalja magába a Kínában végrehajtott ítéleteket, itt ugyanis továbbra is államtitoknak minősülnek ezek az adatok. A halálbüntetést támogatók leggyakrabban azzal érvelnek, hogy ily módon visszaszorítható a bűnözés, a büntetés elrettentő hatással bír. Ennek a ténynek az alátámasztására és megcáfolására is találhatunk adatokat, így mindenképpen fontos más szempontokat is figyelembe vennünk.

Pszichológiai szempont

Számos pszichológiai kérdés merülhet fel, ha a halálbüntetés jogosságát taglaljuk. Annak megállapítása, hogy egy személy mentálisan stabil volt-e a bűntény elkövetésének idején, nem minden esetben egyszerű feladat. Az Amerikai Egyesült Államokban 2002-ben született csak meg a döntés, miszerint szellemileg visszamaradott személyek nem végezhetőek ki.

A törvény azonban nem ad útmutatást

sem a szellemi visszamaradottság meghatározásához, sem a diagnózishoz szükséges mérőeszközök kiválasztásához. Ezzel kvázi az egyes államokra bízzák a feladatot, így mindenhol kicsit eltérő bánásmódban részesülnek az érintett elítéltek. Az útmutatás hiánya rengeteg kétes ügyhöz vezetett az évek folyamán, ahol egy-egy megfelelő mérőeszköz vagy definíció hiánya élet-halál kérdések hibás kimeneteléhez vezethetett (Duvall és Morris, 2006).

Megdöbbentő továbbá a tény, hogy

az Egyesül Államok csak 2005-ben tiltotta be a kiskorúak kivégzését.

A XX. században kivégzett legfiatalabb amerikai gyermek csupán tizennégy éves volt. Fejlődéslélektani szempontból nehéz meghatározni mi az az életkor, ahol az egyén már döntéseiért teljes felelősséget tud vállalni, így büntethető is. A kamaszok döntéshozatali képessége még nem teljesen kiforrott, sokkal nehezebben állnak ellen a kényszerítő befolyásnak, a személyiségük még fejlődés, változás alatt áll (Steinberg és Scott, 2003).

Társadalmi, politikai szempont

Az Amnesty International hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés intézményét sok országban politikai ellenfelek megrémisztésére, kiiktatására használják. Így a rendszer támogatja a diktatúrát és  ellehetetleníti a szabad véleménynyilvánítást. Szintén elgondolkodtató adat, hogy nagyobb valószínűséggel ítélik halálra az etnikai kisebbséghez tartozókat és az alacsonyabb társadalmi osztálybelieket, akiknek a megfelelő jogi védelem megszerzésére is kevesebb erőforrásuk van. Bizonyos kutatások szerint (Soss, Langbein és Metelko, 2003) az USA-ban elsősorban a fehérek támogatják a halálbüntetést, és hajlamosabbak bűnösnek ítélni a feketéket, mint a fehéreket. Emellett a halálbüntetés támogatottsága egyenes arányban növekszik időről időre a fekete lakosság számának növekedésével az adott környéken.

A bizonyosság kérdése

A halálbüntetés ellen kampányolók legfontosabb érve általában a tény, hogy ez a döntés visszafordíthatatlan. Mint minden döntés azonban, előfordulhat, hogy téves, hiszen végső soron emberek hozzák meg az ítéletet, akik nem tévedhetetlenek. 1973 óta százötven amerikai rabot küldtek halálsorra, akiket később felmentettek a vádak alól. Sajnos azonban olyan eset is akadt, ahol a kivégzést követően vált kérdésessé a bűnösség ténye.

A téma több művészeti alkotást ihletett, többek között ezt a témát járja körül a David Gale élete című film, mely egy elgondolkodtató és megrázó dráma a halálbüntetés elleni harcról és az meghozott ítéletek létjogosultságáról. Jól példázza, hogy míg Európa nagy részén már fel sem merül a kérdés, sok országban még mindig fontos dilemmát okoz a végső büntetés alkalmazhatósága.

Felhasznált szakirodalom:

Soss, J., Langbein, L., Metelko, A. R. (2003). Why do white Americans support the death penalty?. The Journal of Politics, 65(2), 397-421.

Duvall, J. C., Morris, R. J. (2006). Assessing mental retardation in death penalty cases: Critical issues for psychology and psychological practice. Professional Psychology: Research and Practice, 37(6), 658.

Steinberg, L., Scott, E. S. (2003). Less guilty by reason of adolescence: developmental immaturity, diminished responsibility, and the juvenile death penalty. American Psychologist, 58(12), 1009.

További források itt és itt.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, a Mindset Politikai pszichológia rovatának szakújságírója. Társadalom és szervezetpszichológia mesterszakon végzett az ELTE-n, szabadidejében fotózással is foglalkozik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ