Hirdetés

Ha elképzelünk egy sportolót, nem véletlen, hogy legtöbbünk fejében egy férfi képe jelenik meg. A sport számos olyan tulajdonságot kíván, amelyekről azt gondoljuk, elsősorban a férfiakra jellemző. Napjainkban azonban egyre nagyobb számban vannak jelen a női sportolók is. Mi állhat az alapvető nemi különbségek hátterében? Miben különbözik a férfi és női sportolók motivációja? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy női sportolónak? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

Nagyon sokáig teljes férfiuralom volt a sport terén. A 16. századig kizárólag férfiak számára fenntartott tevékenységet jelentett a sport. A férfiak a nagyobb presztízs megszerzéséért, felsőbbrendűségük érzékeltetéséért játszottak. A nők megjelenése a sportéletben kezdetben nagy felháborodást keltett, és a mai napig megfigyelhető a nemi diszkrimináció.

Mítosz a női sportról

A sportban megjelenő

NEMI DISZKRIMINÁCIÓ AZ ELTÉRŐ SZOCIALIZÁCIÓBÓL ERED.

A szocializáció során megtanuljuk a nemi szerepeinket, majd azoknak megfelelően cselekszünk. Ám a sportban fontos értékek egy nő számára lényegtelennek bizonyulhatnak. Az agresszivitás, a teljesítményközpontúság és a versenyszellem elsősorban a férfiak számára jelent értéket. Ebből adódóan a közhiedelem szerint a sport nem lehet olyan fontos egy nőnek. Sokszor halljuk, hogy veszélyes a gyerekvállalásra, ráadásul férfiassá teszi a külsőt. Ezek az érvek pedig sok nőt elriasztanak a sportolástól.

Mi történik akkor, ha egy nő mégis sportolni kezd?

Mivel a sport megfelelő fizikai erőnléten túl számos férfias tulajdonságot – pl. versenyszellem, agresszió – is megkíván, ezért felmerül a kérdés: egy nő hogyan lehet egyszerre nő és sportoló.

A NŐI SPORTOLÓK SZEREPKONFLIKTUST ÉLNEK MEG,

mikor mind a társadalom, mind a sport által támasztott elvárásoknak igyekeznek megfelelni. A nők egyfajta választási kényszerbe kerülnek: dönteniük kell, hogy női identitásukat vagy sportolói énjüket válasszák. Két választási lehetőségük marad:

(1) A nyomás hatására férfias vonásokat vesznek fel.

(2) Olyan sportágak alakulnak ki, amelyek feminizálódnak, mint például a szinkronúszás, a gimnasztika vagy a zumba.

Sportágak alakulnak ki, amelyek feminizálódnak, ilyen a szinkronúszás is.
Sportágak alakulnak ki, amelyek feminizálódnak, ilyen a szinkronúszás is.

Az említett sportágak ugyan komoly fizikai teljesítményt igényelnek, sokan mégsem tekintik őket sportnak. Az önálló sportágak kialakulása azonban egyértelműen a nőknek kedvez. Ezekben egyszerre találhatják meg az egészségmegőrzéshez, fittséghez szükséges testedzés lehetőségét és őrizhetik meg nőiességüket.

Hogyan is felelhetünk meg nemi szerepünknek?

Mind a férfi, mind a női sportolók igyekeznek megfelelni nemi szerepeiknek. Számos elvárást támasztunk a férfi sportolók felé: izmosnak, erősnek, érzéketlennek és mindig győzelemre törekvőnek kell lenniük. Ezzel szemben sokan úgy tartják, hogy a nőknek érdektelenséget kell mutatniuk a sport iránt éppen amiatt, mert az említett férfias vonások nem egyeztethetők össze a hagyományos női szerepekkel és vonásokkal. Az elvárások hatására pedig a férfiak és a nők egyaránt tesznek azért, hogy a sport maszkulin jellege fennmaradjon. Ha egy nő mégis sportolóvá válik, arra törekszik, hogy nőies jellemzőit kihangsúlyozza, például hosszú hajával vagy ruha viselésével. Ezzel a sportoláshoz szükséges, bizonyos mértékben átvett tulajdonságok kompenzálásra kerülnek.

Milyen motiváció áll a háttérben?

A férfiak és nők sportolásra vonatkozó motivációja is eltérő. Egy 2013-as kutatás szerint a nők elsősorban

A FITTSÉG, AZ EGÉSZSÉG ÉS A TESTSÚLYKONTROLL MIATT SPORTOLNAK.

Számukra a szép, formás test elérése a cél. Ebben szerepet játszik a média hatása is. A szupermodellek által képviselt női ideál állandó hangsúlyozása azt sugallja a nőknek, hogy a boldogsághoz tökéletes külső szükséges, ami megfelelő étrenddel és sportolással érhető el.

A sportolók sajtómegjelenése is eltérő. Egy amerikai kutatás szerint a férfi sportolókat inkább sportolás közben ábrázolják, ezzel is kidomborítva a sport maszkulin jellegét. A női sportolókat gyakrabban ábrázolják olyan pozíciókban, amelyek – a női szerepnek megfelelő – erotikus kisugárzást tartalmaznak. Ilyen értelemben a sport egy eszköznek is tekinthető arra, hogy a nők megfeleljenek a média által közvetített ideálnak.

A férfiakat ellenben sokkal inkább a versengés, a kikapcsolódás, a szórakozás lehetősége, valamint a társaság motiválja sportolásra. Ebből adódóan a férfiak gyakrabban űznek különböző csapatsportokat, játszanak labdajátékokat, járnak konditerembe. A nők viszont inkább otthon folytatnak testedzést.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a nemek közötti különbségek alapvetően kulturális eredetűek, és a szocializációs eltérésekből fakadnak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a nők esetében a társadalom által elvárt szerepeket nehéz összeegyeztetni a sportolói szereppel. Ugyanakkor nem lehetetlen! Napjainkban erre számos példát láthatunk. Csak meg kell találnunk az egyensúlyt a szerepeink között. Érdemes meghúzni a határt, meddig adjuk át magunkat a sportnak, és mikortól törődünk inkább a nőiességünkkel.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés
FORRÁSFelhasznált irodalom
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a pszichológia alapképzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, jelenleg pszichológia mesterképzését Interkulturális és interperszonális szakirányon folytatja. Az alapképzés során az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el, valamint részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedik. Az idei félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ