Megkezdődött a tanév, így ismét aktuálissá vált az a téma, amely a diákokat és szülőket egyaránt foglalkoztatja. Tehetséges vagyok? Tehetséges a gyermekem? Egyáltalán, a tehetség veleszületett vagy netán kellő szorgalommal és gyakorlással minden tudás elsajátítható?

A tehetség fogalma mindig is foglalkoztatta az embereket. Régebben azt gondolták, hogy a tehetség egyenlő azzal, hogy ha valaki sikeres, gazdag vagy jó tanuló az iskolában. Mára ez a nézet jelentősen megváltozott, az utóbbi években is dinamikusan fejlődtek a tehetséget boncolgató elméletek. A XVII. században John Locke brit filozófus meg volt győződve arról, hogy az embereket csakis a környezeti hatások befolyásolják a fejlődésben, és mindenki olyan ember lesz, amilyen környezetben felnő. A XIX. században elsőként Sir Francis Galton foglalkozott tudományos keretek között a tehetséggel és kialakulásának okával. Galton akkor még azt vallotta, hogy a tehetség öröklődik, s egyáltalán nem vette számításba a környezet jelentőségét, azonban unokatestvére, Charles Darwin munkássága a későbbiekben hatással volt rá. Galton megalakította az eugenetikát, amely az egyéni különbségek figyelembevételével foglalkozik az öröklődés vizsgálatával. Az volt a megfigyelése, hogy a tehetséges emberek gyakran egy családon belül találhatóak, és hasonló területen mutatkozik meg tehetségük. Ez vezetett oda, hogy később megindította a „környezet–öröklődés” vitát, mely számolt már a környezeti hatásokkal is. Innentől kezdve megszaporodtak az ikervizsgálatok, illetve az arra irányuló kutatások, amelyek azt figyelték, van-e összefüggés a fizikai megjelenés, akár a fejméret és az értelmi képességek között.

Jelenleg a tudomány azt vallja, hogy

a tehetség egy komplex konstrukció,

amely a gének, géncsoportok környezet által befolyásolt fejlődése folyamán mutatkozik meg. Még mindig nincs konszenzus azonban arról, hogy a tehetség maga miből áll, és hogyan lehetne fejleszteni.

A tehetséget többféle szempontból meg lehet közelíteni. Erre ékes példa, hogy több mint száz definíciót lehet fellelni tehetség témakörben. Léteznek úgynevezett vonáselméletek, amelyek bizonyos képességeket és készségeket vesznek alapul, tehát azt vallják, hogy a tehetség veleszületett, determinisztikus. Vannak kognitív modellek, amelyek szerint a tehetség valójában az információ feldolgozás minőségén múlik, észlelési és megismerési folyamataink befolyásolják. A teljesítményorientált modellek a teljesítményre helyezik a hangsúlyt, míg a szociokulturális modellek a társas környezetet tekintik meghatározónak.

Manapság a leginkább elfogadott modell a Ranzulli féle modell, amely négy elemre épít:

  • Átlag feletti átlagos képességek
  • Átlag feletti speciális képességek
  • Kreativitás
  • Feladat iránti elkötelezettség

Az általános képességeknél gondolhatunk az elvont gondolkodásra, a kiváló anyanyelvi képességekre, illetve jó memóriára. Speciális képességek alatt nyelvi, zenei, matematikai-logikai, mozgásos, téri-vizuális, szociális-interperszonális és intraperszonális képességek értendőek. A kreativitás  például az originalitás, flexibilitás, fluencia és problémára való érzékenységet jelenti, a feladat iránti elkötelezettség, pedig biztosítja az energiát, hogy el tudjunk mélyülni egy témakörben. Ezek

a képességek folyamatosan fejlődnek,

és fejlesztésükkor fontos, hogy mind az általános, mind a speciális képességekre odafigyeljünk.

A tehetséggondozás tényezői

A tehetséggondozás, tehetségfejlesztés egyre nagyobb szerepet kap napjainkban. Ahogy Czeizel Endre is mondta: a tehetséget keresni kell, és ha azonosítottuk, akkor következhet annak komplex fejlesztése. Kiemelendő, hogy nemcsak az erősségekre kell fókuszálni, hanem a gyengébb képességekkel is kell törődni A Mönks–Renzulli-modell szerint a tehetség kibontakozásában három tényező játszik fontos szerepet: az iskola, a család és a kortársak. Az iskolában a motivációt kapják meg, a társak a kreativitás fejlődésének lehetőségét adják, a család pedig megteremti a támogató légkört, és azonosíthatja a kivételes képességeket.

A tehetség azonban önmagában nem elég, a rendszeres gyakorlás is kulcsfontosságú. Már Thomas Edison is azt vallotta: „a zseni 1% tehetség és 99% szorgalom”. Ha jobban belegondolunk, akár már

a szorgalom is lehet egyfajta tehetség.

A tehetség és IQ kapcsolata

Az IQ fogalma sokat változott az idők során. Manapság azonban úgy határozhatjuk meg, mint globális képességet, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen viselkedjünk, ésszerűen gondolkodjunk, eredményesen tájékozódjunk, értsük embertársainkat és bánni is tudjunk velük. Ha mindez teljesül, akkor tehetségünket is könnyebben mutathatjuk meg a világnak, azonban tényszerűen nem jelenthetjük ki, hogy a magas IQ minden esetben együtt jár a tehetség meglétével.

Amikor tehetségről beszélünk, a kreativitás is sokszor felmerül. A kreativitást sok esetben az IQ-val is összekapcsolják, ám úgy tűnik, hogy két különálló képződményről van szó. Definíció szinten is nehéz meghatározni, mit is értünk kreativitás alatt, mivel számos alfaja lehet: például vizuális, akusztikus, motoros vagy mentális. Amit sok kutató kiemel, hogy a kreativitás egyfajta divergens gondolkodást von maga után, amely lehetővé teszi, hogy a problémát vagy témakört több szempontból közelítsük meg. A kreatív embert a változatosságra való törekvés, a kezdeményezés és a nyitottság jellemzi, miközben elmondható róla, hogy érzékeny a környezeti ingerekre, gyorsan és rugalmasan tud reagálni, önállóan gondolkozik, viselkedése non-komform, kitartó és impulzív. Kutatók vizsgálták, hogy a kreativitás veleszületett vagy tanult természetű, de valószínűleg itt is a kettő ötvözetéről van szó. Csíkszentmihányi például úgy vallja, hogy a

kreativitás rendszerszintű és nem egyéni jelenség.

Az biztos, hogy teljesülnie kell személyes és tárgyi feltételeknek ahhoz, hogy a kreativitás kibontakozzon, csakúgy, mint a tehetség esetében. A kreativitás hozzásegítheti az embert ahhoz, hogy megmutassa tehetségét, de a tehetséget és a kreativitást érdemes kettéválasztani. Van együtt járás a kettő között, viszont itt sem mondhatjuk ki szabályszerűen, hogy aki kreatív az tehetséges is.

Mint láthattuk, sok elképzelés létezik tehetség, IQ és kreativitás témaköréről. Az elméletek építenek egyaránt a lexikai tudásra és kognitív képességekre. Ami talán hiányozhat a különböző elméletekből a tehetség terén, hogy nem érintik az érzelmi fejlesztést. Fontos szempont lehet, hogy a gyermek változatos érzelmi világgal rendelkezzen, illetve tudja kezelni az indulatait, így jobban megtalálná a helyét a világban. Lehet bármekkora tudása valakinek, ha nem tud érvényesülni társai körében, ha nem tudja kamatoztatni a birtokában lévő tudást.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ