A sportteljesítmény növelése a sporttudományi kutatások legalapvetőbb célja, ennélfogva számos vizsgálatot és kísérletet végeztek a témával kapcsolatban. A megfelelő teljesítményt azonban nemcsak a kitartó edzésmunka és a technikai részletek tökéletesítése befolyásolja, hanem olyan tényezők is, mint a szorongás, a flow vagy akár a visszajelzések.

Szorongás és sportteljesítmény kapcsolata

Az elmúlt 20 évben számtalanszor magára vonzotta a kutatások figyelmét a szorongás és a sportteljesítmény kapcsolata. Számos vizsgálatot lefolytattak a kognitív szorongás és a teljesítmény, illetve a magabiztosság és a teljesítmény közötti összefüggést kutatva. Például Burton, amerikai pszichológus negatív lineáris kapcsolatot talált a kognitív szorongás és úszók teljesítménye, illetve pozitív lineáris korrelációt a magabiztosság és a teljesítmény vizsgálatakor. Gould és munkatársai (1984) szintén jelentős negatív kapcsolatot találtak a kognitív szorongás és az úszók teljesítménye közt, de nem volt nagyfokú tendencia a magabiztosság és a teljesítmény esetében. De Gill nem talált számottevő kapcsolatot a kognitív szorongás és a futók teljesítményeire vonatkozólag, valamint hozzá hasonlóan, Gould és munkatársainak kutatása sem mutatott ki erőteljes összefüggést a kognitív szorongás és a pisztolylövészek teljesítményei között.

Flow és teljesítmény kapcsolata

A sportpszichológia szakirodalma között egyaránt találunk olyan anekdotikus történeteket és bizonyítékokkal alátámasztott kutatásokat, amelyek arra utalnak, hogy az optimális teljesítmény függ az ún. flow állapot intenzitásától és megélésétől. A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.

Engeser és Rheinberg pszichológusok szerint, a flow kapcsolatba hozható a jobb teljesítménnyel két oknál fogva. Először is, a flow egy emelkedett funkcionális állapot, amely maga generálja a teljesítményt. Másodszor pedig ha az egyén megtapasztalta a flow-t, sokkal inkább motiválja arra, hogy további cselekvéseket végezzen el, azért, hogy újra flow-t éljen át, és így sokkal nagyobb kihívást jelentő feladatot tűznek majd ki maguk elé. Ezért tekinthetünk úgy a flow-ra, mint tökéletességre irányuló motivációs erőre. Az áramlatélmény alatt az emberek nagyon koncentráltak és az összes lehetséges energiájukat az elérendő célba invesztálják. Ez elősegítheti a teljesítmény elérését. Számos tanulmány lejegyezte, hogy van összefüggés a flow és a teljesítmény között (Nakamura és Csíkszentmihályi, 2002). A sport kontextusába nézve, a csúcsteljesítmény elérése a legfontosabb a versenysportolóknak és edzőknek, és a flow képes elősegíteni ezt az állapotot.

pexels-photo-47399
A flow egy emelkedett funkcionális állapot, amely maga generálja a teljesítményt.

Éppen ezért kezdettől fogva a sporttudományi kutatások alapvető célja: a sporttevékenység optimalizálása, más szóval: a sportteljesítmény fokozása. Természetesen vannak más feladatai is a sportpszichológiának: tanulmányozza a motiváción át a személyiséget, a csoportdinamikát, a vezetőképességet, az erőszakot, a testmozgást és a pszichológiai jóllétet, a sportoló gondolatait és érzéseit, egészen a részvétel egyéb dimenzióit a sportban és más fizikai aktivitásban. Az az elsődleges célja mégis az lehet a sportpszichológiának, hogy megteremtse azt a mentális klímát, amely lehetővé teszi, hogy lehető legjobb teljesítményt hozhassák ki magukból a sportolók. Ennek tetőpontja a csúcsteljesítmény. Azokat a varázslatos pillanatokat szoktuk ezzel a szóval jellemezni, amikor a sportolónak „minden összejön” – mind fizikálisan, mind mentálisan. Privette definíciója szerint a csúcsteljesítmény az a „viselkedés, amely meghaladja az egyén átlagos teljesítményét” (1982, 242.o.).

A teljesítmény és a visszajelzések kapcsolata

A sportban számos lehetőség nyílik a visszajelzésekre. Mivel tele van világosan meghatározott kihívásokkal, pontosan tudhatjuk, hogy mikor teljesítünk jól, és mikor rosszul. A sportolók a legtöbb visszajelzést – edzéseken kivételesen – az edzőtől kapják, s éppen emiatt az edző jelenléte az egyik legfontosabb forrása a sportoló motivációja és a sportba való bevonódás szempontjából. Azáltal, hogy a sportolók visszajelzést kapnak erősségeikről és gyengeségeikről nemcsak az edzőjüktől, de akár fitnesz oktatójuktól és az erőléti edzőjüktől is, hatással lehetnek a sportoló szituációs intrinzik motivációjára. Korábbi kutatások valóban kimutatták, hogy a pozitív visszajelzés növeli, a negatív visszajelzés pedig csökkenti a szituációs intrinzik motivációt.

Az objektív visszajelzés következetesen hatékony a motivációban,

amely így javítja a teljesítményt különböző okoknál fogva. Az egyik ilyen dolog, hogy a visszajelzés képes kijavítani a helytelen értelmezéseket (Smith, 2010). Azonban a visszajelzésekkel tudni is kell bánni, hiszen amint azt a Henderlong és Lepper (2002) által készített irodalmi áttekintésben olvashatjuk, a dicsérettel óvatosan kell bánni, mert növelheti, csökkentheti, vagy akár hatástalan is lehet a gyerekek intrinzik motivációjára. De a feladatra összpontosított és pozitív visszajelzések az egész csapatot segítik, míg az eredményre összpontosított és negatív állítások károsan hatnak a csapat teljesítményére és arra a képességre is, hogy flow-ba kerüljön.

Az általunk bemutatott tényezők természetesen csupán töredékei mindazoknak, amelyek képesek befolyásolni a sportteljesítmény alakulását, azonban igyekeztem olyan tényezőket bemutatni, amelyek csökkentik (szorongás), növelik (flow) a teljesítményt, valamint egy olyat, ami meglepőnek és érdekesnek tűnhet az olvasónak (visszajelzések).

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ