A szülés és az azt követő időszak igen veszélyeztetetté teszi az édesanyákat a pszichés zavarok kialakulása és felerősödése szempontjából – tudhattuk meg Dr. Molnár Judit klinikai szakpszichológustól. A Debreceni Egyetem oktatója a Magyar Családterápiás Egyesület Vándorgyűlésén a szülés után megjelenő szorongásos állapotokra hívta fel a figyelmet. Meglepő, mennyire mellőzött zavarokról van szó. Vajon milyen gyakori a szülés utáni szorongás? Mi az oka megjelenésének? Tudósításunk.

A terhesség, a szülés és a gyermekágy időszakában rendszerint az anyák kerülnek középpontba. A gyermekvállalással járó biológiai és pszichológiai változások azonban a családi rendszer egészét érintik. Ebből kifolyólag a szülés és az azt követő hónapok nagy hangsúlyt kaptak a Magyar Családterápiás Egyesület idei debreceni Vándorgyűlésén.

Dr. Molnár Judit klinikai szakpszichológus a szülés után jelentkező szorongásos zavarokat mutatta be a főként szakmabeliekből álló közönség számára. A téma iránt nagy érdeklődés mutatkozott: az előadásra megtelt a nagyterem.

Élet a szülés után: posztpartum kiszolgáltatottság

„A nők életében három kitüntetetten sérülékeny időszak van a mentális zavarok kialakulása vagy súlyosbodása szempontjából” – kezdi meg előadását Dr. Molnár Judit, a Debreceni Egyetem oktatója. „Ezek: a serdülőkor; a terhesség és a posztpartum időszak; valamint a klimaktérium.”

Orvosi tekintetben posztpartumnak a szülést követő kb. hathetes periódust nevezzük, ebben az időszakban történik ugyanis az anya fizikai felépülése. Ám a „lelki felépülés” jellemzően tovább tart – hangsúlyozza az előadó.

Pszichológiai szempontból a posztpartumot akár egy évnek is tekinthetjük.

Legtöbbünkből megdöbbenést vált ki, amikor elhangzik: „a szülés leggyakoribb komplikációja a posztpartum pszichiátriai zavarok megjelenése”. Ennyire kiszolgáltatottak lennénk ebben az időszakban? Mi lehet ennek az oka?

A szülés mint normatív krízis

A gyermekvállalás az anyák életében egy átmeneti egyensúlyvesztéssel járó fordulópont. A szülés normatív krízisként új életszakaszt, fejlődési lehetőséget hoz magával. Az anyává válás egy integráltabb szelf létrejöttét jelentheti. Ugyanakkor más normatív krízisekhez hasonlóan itt is létezik kedvezőtlen kimenetel – magyarázza Molnár Judit –, amely esetében tartós megrekedés, patológiás állapotok léphetnek fel.

pregnant-2196853_1920
A várandósság új életszakaszt jelent: az anyaság szerepében kell helytállnunk. Ám irreális elvárásaink megkeseríthetik az egész család életét.

A szülés utáni alkalmazkodást befolyásolják az anyaságról alkotott elképzelések – állítja az előadó. Ha nem reálisak az anyaszereppel kapcsolatos elvárásaink, az rosszabb alkalmazkodást eredményez. Dr. Molnár Judit Staneva és Wittkowski 2013-as eredményei alapján foglalja össze, melyek a legfőbb irreális hiedelmek:

  • az anyaság mítoszából fakadó elvárás: a gyermek gondozásának ösztönösen kell jönnie, és akkor csináljuk jól, ha „meg se kottyan”;
  • a tévhit, miszerint egy jó anya „szupernő”;
  • és a tökéletes család romantikus képzete.

„Mi történt a szorongással?”

A szülés és az azt követő időszak kihívásai mellett nem csoda, hogy ki vagyunk téve a posztpartum mentális zavaroknak. A pszichés tünetek azonban nem jelentenek minden esetben kezelést igénylő állapotot. Akkor tekinthetünk bizonyos tüneteket klinikailag jelentősnek, ha azokat az egyén vagy a környezet részéről

szenvedés, valamint funkcióromlás kíséri.

A szülés utáni/posztpartum depressziót talán senkinek sem kell bemutatni. Mi is foglalkoztunk vele egy korábbi cikkünkben, amelynek tartalmát röviden Molnár Judit is ismerteti. A hagyományos felosztás szerint megkülönböztethető a posztpartum „baby blues”, a posztpartum depresszió és a posztpartum pszichózis. A pszichológus azonban ennél többre mutat rá: a posztpartum szorongásos zavarok nem kaptak helyet a szülés utáni mentális zavarok ezen keretében. Felteszi a kérdést, idézve Stephen Matthey és kollégáinak (2003) tanulmányát: „mi történt a szorongással?”

Noha egyre inkább erre a területre fordul a szakma figyelme, az előadó szerint még van hová fejlődni. A diagnosztikus rendszerek nem tartalmazzák a szülés utáni szorongásos zavarokat: megfelelő diagnosztizálásuk – így kezelésük – akadályokba ütközhet. A posztpartum vonatkozású mentális zavarokat bemutató szakirodalom is méltatlanul mellőzi a szorongásos tüneteket. Azok a szakemberek, akik foglalkoznak a posztpartum szorongással, igyekeznek felhívni a figyelmet ezen zavarok létezésére, gyakoriságára és azon sajátosságaikra, amelyek megkülönböztetik őket a nem-posztpartum megfelelőiktől.

baby-821625_1920
A posztpartum szorongásos zavarok az anya-gyermek kötődésre is negatív hatással vannak.

A legtöbb kutatás a posztpartum depresszió gyakoriságát 13-15 százalékra teszi. Ezzel szemben Wenzel és munkatársainak (2005) átfogó munkájában ez az érték csak 4,8% – veti fel Dr. Molnár Judit. Eredményeik a posztpartum szorongásos zavarok jelentőségét illusztrálják, ugyanis ők (a legtöbb kutatóval ellentétben) elkülönítették a depressziótól a szorongásos zavarokat. Az átlagnépesség körében, 8 héttel a szülés után vizsgálódtak: az anyák 16,4 százalékára volt jellemző valamilyen szorongásos zavar. A szorongásos tüneteknek pedig nagyjából a fele – hívja fel rá a figyelmünket a pszichológus – posztpartum jelent meg, tehát

a szülés előtt sosem volt hasonló problémája ezeknek az anyáknak.

A posztpartum szorongásos zavarok fajtái

  • Posztpartum obszesszív-kompulzív zavar (ppOCD)
  • Posztpartum pánikzavar (ppPD)
  • Posztpartum generalizált szorongásos zavar (ppGAD)
  • Posztpartum poszttraumás stressz- zavar (ppPTSD)
  • Egyéb posztpartum szorongásos állapotok lehetnek jelen például a testi változások, a házastársi féltékenység, a szexuális problémák, a bölcsőhaláltól való félelem, a szülés közben tapasztalt bánásmódon való rágódás vagy az anyai szeparációs szorongás kapcsán.

A posztpartum szorongásos zavarokkal kapcsolatos kutatások tanulsága szerint a szorongásos zavarok nagy valószínűséggel jelennek meg együttesen – mondja a pszichológus. Következményeik között szerepel a magas fokú szubjektív szenvedés és az élet különböző területein tapasztalható funkcióromlás mellett az anya önbizalmának és énhatékonyság-érzésének csökkenése. Negatívan hatnak az anya-gyermek kötődésre, illetve a párkapcsolatra is. Mindezek tükrében a témában folytatott kutatások kulcsfontosságúak a felismerésen és kezelésen felül a megelőzés szempontjából is.

Az előadásból idézett cikkek:

Matthey, S., Barnett, B., Howie, P., & Kavanagh, D. J. (2003). Diagnosing postpartum depression in mothers and fathers: whatever happened to anxiety?. Journal of affective disorders, 74(2), 139-147.

Staneva, A., & Wittkowski, A. (2013). Exploring beliefs and expectations about motherhood in Bulgarian mothers: a qualitative study. Midwifery, 29(3), 260-267.

Wenzel, A., Haugen, E. N., Jackson, L. C., & Brendle, J. R. (2005). Anxiety symptoms and disorders at eight weeks postpartum. Journal of anxiety disorders, 19(3), 295-311.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ