Tanulni, tanulni – gólyatippek, II. rész

0

Elsőéves egyetemistaként számos változással szembesülünk. Ezek közül az egyik elég markáns újdonság a középiskolai évekhez képest, hogy más jellegű tananyagokat, új rendszerben, eltérő időbeosztással kell elsajátítanunk. Hiába azonban a hatalmas tudásvágy és az új ingerekre való nyitottság, ha korábban egyetlen dolgot nem tanultunk meg: tanulni.

A „tanuló”, „tanulás” kifejezéseket hallva sokunknak a középiskolai tanulmányok, élmények jutnak az eszünkbe. Az érettségihez közeledve nagyjából mindannyiunk kialakította azt a metódust, ahogyan a tanórákra bontott, számonkérésekkel tűzdelt rendszerben kiismerte magát, és képessé vált különféle érdemjegyek megszerzésére. Az egyetemista létbe csöppenve számos újdonsággal szembesülünk, ahogyan arra is hamar rádöbbenhetünk, hogy a korábban bevált tanulási módszereinket is újra kell gondolnunk, több okból is.

Miért tanuljunk tanulni?

Egyrészt a tananyag ütemezése, szervezése jelentősen eltér a középiskolában megszokottól, így az eddig bevált tanulási módszereink felülvizsgálatra szorulnak. A megnövekedett tananyagmennyiség, az órák időbeli ütemezése, a teljesítmény, a számonkérés eltérő formája arra késztetnek, hogy újradefiniáljuk a viszonyunkat a tanulással, a különféle ismeretanyagok és készségek elsajátításával kapcsolatban.

Másrészt az élethelyzetünk, a napi vagy heti rutinunk, az önállóságunk mértéke sem a megszokott már. Egy többé-kevésbé óvó-védő környezetből, a szülők, a tanárok, a hasonló tantervet végző diáktársaink terelgetése, gondoskodása alól kikerülve

sokkal inkább a saját lábunkra kell állnunk.

Bár nem maradunk teljesen magunkra, az élmény az első időszakban meglehetősen szokatlan, időnként szorongató is lehet.

Harmadrészt számos, tanulással kapcsolatos közhely válik szemeszterről szemeszterre átélhetőbbé, majd néz velünk farkasszemet a diplomaosztót követően, hogy végül kapunyitási pánik formájában öltsön testet. Míg tizenévesként könnyedén legyintettünk „az életnek tanulunk”, meg „az iskola nem a felkészülés, hanem maga az élet” évnyitókon elcsépelt bölcsességeire, addig egyetemistaként egyre inkább érezzük a súlyát ezeknek az üzeneteknek.

Végül a kapunyitási pánik, bár eltérő intenzitással és mélységgel, de mindannyiunknál jelentkezik a húszas éveinkben. Nehezíti a helyzetet, hogy az identitásunk érése, a párkapcsolati elköteleződés és a családalapítás időszaka is nagyjából egybe esik a diplomaszerzési, munkakezdési szakasszal.  A krízis maga nem megkerülhető vagy átugorható, ugyanakkor megtámogathatjuk a lefutását azzal is, ha tanulmányi téren magabiztosan kiigazodunk és igyekszünk kézben tartani az irányítást.

A hatékony tanulás nem csupán a jó átlaghoz segít hozzá bennünket. Azzal, hogy az információkat eredményesebben dolgozzuk fel és a környezetünkhöz ügyesebben alkalmazkodunk, hozzájárulunk a a munkaerőpiaci helyzetünk stabilabbá tételéhez, a társadalomba való sikeresebb beilleszkedésünkhöz, végsősoron a személyiségünk, életpályánk kiteljesítéséhez.

Célok megfogalmazása

Ahhoz, hogy megtanuljunk valóban tanulni, első lépés, hogy a tanuláshoz való viszonyunkat új alapokra helyezzük. Ehhez a belépőt a céljaink és a tanulási motivációnk meghatározása jelenti.

Világos és kellően vonzó cél nélkül bármilyen tanulásmódszertani technika kudarcot vall.

A célok pontos megfogalmazása előtt merjünk álmodni. Játsszunk el a gondolattal, hogyan látjuk jövőbeli önmagunkat. Jövőképünk meghatározása ugyanis iránymutatóként szolgál majd céljaink árnyaltabb körvonalazásához és a hozzájuk vezető út és lépések megtervezéséhez.

Személyes erőforrások leltára

Az önismereti munka, mint számos más területen, a hatékony tanulás elérése érdekében sem megspórolható. Ezért második lépésként tisztázzuk, milyen személyes erőforrásokkal rendelkezünk. Erősségeink feltérképezése, tudatosítása támaszként szolgál a tanulási folyamatban. Segít bennünket a számunkra hatékony módszerek, körülmények megválasztásában és szokássá formálásában. A célvezérelt, egyéni sajátosságokhoz igazodó tanulási folyamatban elkötelezettebbé, kitartóbbá, végső soron hatékonyabbá válhatunk.

Helyzetkép áttekintése

Céljaink és erősségeink ismeretében a következő lépés az aktuális kiindulási helyzet áttekintése. Térképezzük fel a tanulási szokásainkat, időbeosztásunkat, körülményeinket, teljesítményünk és eredményességünk alakulását. Gondos és átfogó helyzetértékelést követően előbukkanhatnak a kényesebb, problematikusabb területek is. Rápillanthatunk az esetleges gyengébb pontjainkra, legyen szó halogatásról, vizsgastresszről, teljesítményszorongásról, koncentrációs nehézségekről, lényegkiemelésről, összefüggések átlátásáról, részletekre való odafigyelésről vagy akár önbizalmi kérdésekről.

Megfelelő módszer felkutatása

A teljes kiindulási kép áttekintése után térhetünk csak rá a számunkra megfelelő technikák kiválasztására és elsajátítására. Ezek között több olyan lehet, melyet már eddig is sikerrel alkalmaztunk, így a jövőben sem célszerű megválnunk tőlük. A kevésbé hatékony módszereinken azonban hasznos változtatnunk. A tájékozódásra több lehetőségünk is adott. Kérjünk tippeket eredményes hallgatótársainktól, böngésszünk az interneten, olvassunk szakirodalmat, vegyünk részt tanulásmódszertani tréningeken, látogassunk előadásokat a témában. Elengedhetetlen emellett, hogy a mindennapokban teszteljük is az így megismert módszereket. Próbáljuk ki, gyakoroljuk be és összegezzük a velük kapcsolatos tapasztalatainkat, végül döntsünk akár a módszer szokássá formálása, akár más módszerek keresése, kipróbálása mellett.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ