Hirdetés

Csak megnézem, hogy hány óra van. Hű, jött két értesítésem.” „Vajon kik lájkolták a posztomat?” „Még megválaszolom ezt az üzenetet és indulok.” Ismerős? Nem vagy vele egyedül. Az okostelefonok úgy lopták be magunkat az életünkbe, hogy észre sem vettük. Velünk vannak a boltban, a sorban állás közben, a baráti találkozóinkon és még a hálószobánkban is. Mindenki tisztában van vele, hogy ez nem jó, mégis csináljuk. Miért érzünk ellenállhatatlan kényszert a telefonunk állandó csekkolására? Hogyan lopja be magát az intim pillanatokba? S ami a legfontosabb: mit tehetünk azért, hogy visszaszorítsuk a használatát? Cikkünkből megtudhatjátok!

Szerelmi háromszög: én, ő és a telefonja.

Hirdetés

Elmegyünk egy romantikus vacsorára, s ahelyett, hogy kihúzná nekem a széket, az első dolga az, hogy helyet keres a mobiljának. Épphogy kinyitja reggel a szemét, két dörzsölés között már az értesítéseit nézegeti. Pánikol, ha nem találja a lakásban, mert így nem látja, ki írt neki üzenetet. Mindenkinek van ilyen ismerőse, s ha jobban belegondolunk, meglehet, hogy mi magunk is ezt csináljuk.

A túlzásba vitt okostelefon-használatnak azonban számos hátulütője van: romlásban lévő szociális kapcsolatok, mobiladdikció, kisebb-nagyobb balesetek, melyek azért következnek be, mert a képernyőt bámuljuk a valóság helyett. Azt mondogatjuk magunknak, hogy csak így tudjuk tartani a kapcsolatot a barátainkkal, mégis érezzük, hogy a sok facebookos üzenetváltás inkább hátrányára, mintsem az előnyére válik a kapcsolatainknak. Félreértjük egymást. Megharagszunk, ha valaki nem ír vissza, holott látjuk, hogy látta. S folyamatosan azt csekkoljuk: az illető mikor volt fent utoljára.

Gyakran érezzük magunkat feleslegesnek, amikor egy találkozón a másik fél pötyög, miközben velünk beszél. Ha ezt gyakran észleljük, mindenképpen beszéljünk vele, a megbántottság-érzet ugyanis eszkalálódik bennünk, s későbbi konfliktusok forrása lehet.
Gyakran érezzük magunkat feleslegesnek, amikor egy találkozón a másik fél pötyög, miközben velünk beszél. Ha ezt gyakran észleljük, mindenképpen beszéljünk vele, a megbántottság-érzet ugyanis eszkalálódik bennünk, s későbbi konfliktusok forrása lehet.

A telefonnal kapcsolatban

Kutatók megvizsgálták, hogy a fiatalok (18-33 év közöttiek) mennyit használják az okostelefonjukat. A válasz megdöbbentő volt, ugyanis átlagosan napi 5 órát töltenek a mobiljuk vizslatásával. Ez az ébren töltött óráiknak nagyjából az egyharmadát jelenti. Mikor megkérdezték a résztvevőket, hogy szerintük mennyi időt szánnak erre az elfoglaltságra, a válaszadók azt nyilatkozták, hogy nagyjából 2,5 órát, azaz a valós időtartam felét. Nemcsak, hogy a napjuk jelentős részében a telefonjaikat csekkolják, de

azzal sincsenek tisztában, hogy valójában mennyi időt töltenek el vele.

A telefonhasználat mennyisége befolyással van a kapcsolataink minőségére is. Minél többet használjuk a mobilunkat mások társaságában, annál kevésbé leszünk elégedettek a velük való viszonyunkkal. A túlzásba vitt telefonhasználat számos viszályt szül, s amennyiben nem is kerülnek felszínre ezek a nézeteltérések, látensen ott állnak a veszekedéseink hátterében.

„Én ugyan nem vagyok függő.” „Bármikor le tudom tenni, ha akarom.” Sajnos épp a függők használják leggyakrabban ezeket a mondatokat. Érdemes próbára tenned magad, s kijelölni egy-egy napot, amikor mentested magadat az internethasználat alól. Épp ilyen eseményt szervezett a Mindset is a múlt hónapban, melyről bővebben itt olvashatsz: http://mindset.co.hu/mindset-online-stop-olvasoi-szemmel/.
„Bármikor le tudom tenni, ha akarom.” Sajnos épp a függők használják leggyakrabban ezt. Tedd próbára magad, jelölj ki egy napot, amikor mentested magadat az internethasználat alól. Épp ilyen eseményt szervezett a Mindset is a múlt hónapban.

Le tudom tenni

Belegondoltál már abba, hogy a mobilozásból is ugyanolyan addikció alakulhat ki, mint a túlzásba vitt alkoholfogyasztásból vagy cigarettahasználatból? A kis kütyü könnyen a szívünkhöz (és a kezünkhöz) nő, s éppúgy rászokhatunk a reggeli „Facebook őrjáratra”, mint a „cigi és kávé” napindítóra. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a telefon csak egy eszköz arra, hogy információt szerezzünk és kapcsolatban álljunk másokkal,

s nem helyettesíti a valódi szociális kötelékeket.

Mi az, amit tehetünk, ha úgy érezzük, a telefonunk kezdi belopni magát a kapcsolatainkba? A pszichológia erre is tudja a választ:

  • Mosollyal induljon a napod, ne mobillal! Ahogyan már fentebb is szó esett róla, gyakori, hogy az első dolgunk reggel az, hogy lecsekkoljuk a telefonunkat. Ekkor rögtön 15 e-mail és 8 üzenet fogad bennünket, melyeket – úgy érezzük – azonnal meg kell válaszolnunk. Idegesek leszünk, s ez a stressz egész nap végigkísér bennünket. Próbáljunk meg pozitív dolgokra gondolni inkább ébredés után, s későbbre halasztani az üzenetek megválaszolását.
  • Ne tarts szeretőt! Nem kell harmadik fél egy kapcsolatba, még ha egy kütyü is az. Nehéz úgy elmélyülni egy beszélgetésben, ha közben az egyikőtök három másik emberrel is beszélget a telefonján. Ha a barátaiddal, a pároddal találkozol, állj ellen a kísértésnek és ne tedd ki az asztalra a telefonod. Amennyiben mindenképp szükséges, határozz meg magadnak intervallumokat: félóránként nézz rá, ne többször. Ennyi idő alatt még nem maradsz le semmi fontosról.
  • Leteszem a telefont! A jó hírünk az, hogy ugyanúgy, ahogy rá lehet szokni a túlzásba vitt telefonhasználatra, le is lehet szokni róla. Épp, mint a cigarettánál. A folyamat is hasonló: mondd el a barátaidnak, hogy szünetet akarsz tartani benne, tartsák ezt tiszteletben. Határozd meg magadnak a kereteket, például csak délután 2 és 6 között válaszolj az üzenetekre, vagy tedd a hétvégéidet mobilmentessé. Számos app létezik már arra, hogy segítsen téged a korlátozások betartásában.
  • Önmegtartóztatás a hálóban! Lefekvéskor „ne engedd be az ágyba” a telefonodat. Gyakran érzünk ugyanis leküzdhetetlen vágyat arra, hogy lefekvés előtt még ránézzünk az Instagramunkra, végigpörgessük az üzenőfalunkat. Ennek azonban sem a párunk, sem a szervezetünk nem örül. Este próbáljunk meg elszakadni a technológiától, s sokkal pihentebben fogunk ébredni. Segítségünkre lehet, ha nem a telefonon állítunk be ébresztőt, hanem elővesszük a jóöreg vekkert, s az is, ha a telefonunkat nem az ágy mellé tesszük fel tölteni, hanem olyan helyre, ahol nem érjük el. (Ha szeretnél többet olvasni arról, hogy hogyan tudod egészséges keretek közé szorítani a mobilozást, kattints ide: http://mindset.co.hu/kapcsold-ki-es-toltodj-fel-miert-mondj-le-az-okostelefondrol-a-szunetekben/)

Manapság szinte képtelenség lenne menedzselni az életünket telefon nélkül: a munkahelyi feladatok magoldása, a barátokkal való események szervezése, a programjaink számon tartása mind ezen zajlik. Azonban lehetünk felhasználók anélkül, hogy az a testünk vagy a lelkünk rovására menne. Akárcsak az élet többi területén, az egyensúly megtartása a fontos, s amennyiben ezt megtaláljuk, sokkal jobb lesz a közérzetünk, s számos problémánk megoldódik.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ