Hirdetés

Természetes, hogy minden szülő a legjobbat szeretné megadni a gyermekének, ez még nem jelent elkényeztetést. Számos tévhit kering az elkényeztetésről. Egyesek szerint a gyermek ellen elkövetett legnagyobb vétség, mások szerint épp ellenkezőleg: a párok akkor vállaljanak gyermeket, ha el tudják őt kényeztetni. De vajon mit is értünk pontosan elkényeztetés alatt? Mennyiben függ a kényeztetés a gyermek igényeitől és mennyiben a szülőétől? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hirdetés

Sok szülő szerint elkényeztetett az a gyermek, aki szülei felett áll, ő irányítja a család életét, így minden kívánsága parancs. Elkényeztetésről valójában a gyermek igényeinek túlzott kielégítése esetén beszélhetünk. A szülő olyan feladatokat lát el gyermeke helyett, melyeket a gyermek is képes lenne ellátni. Ez megnyilvánulhat például abban, ha egy szülő elvégzi gyermeke helyett a házimunkát, vagy egy ágyban alszik vele. Végzi ezeket a tevékenységet úgy, hogy a gyermek koránál és fejlettségénél fogva ez már nem lenne szükséges.

Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy már egy csecsemőt sem szabad túlságos elkényeztetni. Például ha nyugtalan és ezt sírással jelzi, nem szabad felvenni, „nehogy ő parancsoljon”. Csakhogy az élet első hónapjaiban a gyermekeknek nincsenek kívánságai, szeszélyei, csupán biológiai szükségletei. Sokan nem tudják, hogy csecsemőkorban

A TESTI KAPCSOLAT IGÉNYE OLYAN BIOLÓGIAI SZÜKSÉGLET, MINT AZ ÉHSÉG.

A csecsemő anyjaként azt a személyt fogja szeretni, aki élete korai periódusában a testi kapcsolat igényét kielégíti. Ennek hátterében az áll, hogy gyermekünk számára a világ tele van ismeretlen ingerekkel. A gyermekben emiatt kialakuló nyugtalanság kizárólag az anya testi közelségével csökkenthető. A gyermek, akinek csecsemőkorában kielégítik a közelség iránti igényét, hároméves korában kreatívabb és kezdeményezőbb lesz a társainál. Az ölben tartott gyermekekben kialakul az elképzelés, miszerint a világ biztonságos hely, így megjelenik a kreativitáshoz szükséges bátorság és önbizalom.

A csecsemőket nem lehet nevelni, ahogy elkényeztetni sem, csupán biológiai szükségletei vannak, ilyen a közelség igénye is.

Sokféle sírás, sokféle szükséglet

A gyermekek különböző jelzésekkel utalnak a közelség igényére. Ezekkel a jelzésekkel arra késztetik a szülőket, hogy megtegyék a közelítő lépéseket, melyekre ők még mozgásszervi fejletlenségüknél fogva nem képesek. A legfontosabb jelzés ebben a korban a sírás. A sírás különbözőségeinek azonosítása kezdetben komoly kihívást jelent a szülők számára. Ilyenkor nem jelent megoldást, ha a szülő a sírás figyelmen kívül hagyásával jár el, vagy nem megfelelő módszert választ a vigasztalásra. Nem mindegy tehát, hogy a gyermek sírása éppen éhséget, fájdalmat vagy közelségigényt jelez.

Fontos leszögezni, hogy nem minden gyermek egyforma, és nem lehet mindannyiukat ugyanazokkal a módszerekkel megnyugtatni. Így a szülőknek ismerniük kell gyermekeik igényeit, azt, amit a sírásukkal jelezni szeretnének. Ebben segítenek az alábbi típus meghatározások, melyek segítségével következtethetünk az anya-gyermek kapcsolat minőségére.

Ideális anya-gyermek kapcsolat alakulhat ki azon gyermekek esetében, akik ugyan harcolnak a szükségletekért, viszont ezek kielégítése után nyugodttá válnak.

A GYERMEK AKARATLANUL IS MEGERŐSÍTI AZ ANYAI MAGATARTÁST,

így a szülő folyamatosan megéli saját fontosságát gyermeke számára.

A nehezen megnyugtatható csecsemők sokat és kétségbeesetten sírnak, és a szülők bármit csinálnak, csak nehezen tudják megvigasztalni őket. Ez a típus úgy alakul ki, hogy az anya kevesebb szeretetet és melegséget közvetít gyermeke felé. A szülő a gyermekével való törődést kényszernek érzi, ezért a sírása gyakran bosszantja, így nem képes megnyugtatni. Ekkor a gyermek nem erősíti meg az anyai viselkedést. A szülő ennek következtében csalódottá válik. A gyermeki visszajelzés hiányában nem bontakozik ki az anyai magatartás, így a szülő-gyermek kapcsolat feszültté válik. Sok esetben az úgynevezett „nehezen nevelhető” gyermekek élettörténetében találkozunk ilyen csecsemőkorral.

A nehezen vigasztalható csecsemők esetében gyakrabban alakul ki magatartászavar későbbi életkorban.

A ritkán és halkan síró csecsemőknek szintén megvan a közelség biológiai igénye, viszont nem képesek ezt kifejezni. A tájékozatlan szülők gyakran büszkélkednek csendes, „jól viselkedő” gyermekükkel, ugyanakkor nem képesek megteremteni számukra az egészséges fejlődéshez szükséges szülő-gyermek kapcsolat ingerfeltételeit. Vitathatatlan, hogy az ilyen típusú csecsemőket könnyű kezelni, hiszen ritkán panaszkodnak, és szinte soha nem követelőznek. A veszély nem az elkényeztetésben, hanem inkább az elhanyagolásban rejlik.

Kinek szól az elkényeztetés?

Nem elhanyagolható a gyermek kora sem. Egyértelműen másképp kell kezelnünk egy nyolc hónapos gyermeket, mint egy három-négy hónaposat. A hatodik-nyolcadik hónap után a gyermekben csökken a testi kapcsolat igénye, ezért ekkor már el lehet kényeztetni a folytonos ölbe vétellel, dédelgetéssel. Ebben az időszakban a testi kapcsolat már inkább a szülő igényévé válik. Így tehát az elkényeztetés valójában nem is abból ered, hogy kielégítjük gyermekünk szükségleteit, hanem abból, hogy a

SAJÁT IGÉNYEINKET A GYERMEK SZÜKSÉGLETEI ELÉ HELYEZZÜK.

A nyolc hónapos gyermek ugyan igényli még a testi közelséget, viszont a közvetlen testi kontaktust már kevésbé. Ekkor a bizalmas együttlét érettebb formái veszik át a helyet. Ilyenek a szemmel látható, füllel hallható kontaktusok.

Sokszor halljuk azt is, hogy az apák inkább a lányaikat, az anyák pedig a fiúkat kényeztetik el. Ezzel ellentétben viszont elmondható, hogy az elkényeztetésre inkább az anyák hajlamosak. Ennek hátterében tudattalan folyamat állhat, így ezért nem is lehet felelőssé tenni őket.

Anyai részről történő elkényeztetéssel gyakrabban találkozhatunk, mint apaival.

Napjainkban az anyaság sajnos kezd magányos tevékenységgé válni. Sok anya emiatt feszültséget, frusztrációt él meg. Úgy érzi, nem számíthat külső segítségre. „Érzelmi vákuumban” él, vagyis a környezetétől kevés érzelemnyilvánítást kap. Emiatt gyermekére rengeteg érzelmet sugároz, ezzel kompenzálva az érzelmi szükséglete kielégítetlenségét.

A CSECSEMŐKOR A BIZALOM ÉS REMÉNY KIALAKULÁSÁNAK KORSZAKA.

A téves elképzelésekkel szemben nem elkényeztetett az a csecsemő, aki az első hónapokban meleg, bensőséges kapcsolatot ápol a szüleivel. Éppen ellenkezőleg, esélyt ad a gyermek számára, hogy szeretetet tudjon adni, és a kapott szeretetet értékelni tudja.

Felhasznált szakirodalom

Csomortáni, D. Z. (2014). Túl jó / elég rossz szülők. A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei. Doktori Disszertáció. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.

Ranschburg, J. (2009). A kényeztetésről. In (szerk.) Ranscburg, J. Szülők könyve – A fogantatástól az iskolakezdésig. Saxum Kiadó.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ