A romantikus érdeklődés beazonosítása igen hasznos képesség: egyszerre árulkodik társas környezetünk struktúrájáról és potenciális partnereink elérhetőségéről, kívánatosságáról. A kutatások azt mutatják, meglepő gyorsasággal és pontossággal tudjuk megítélni mások romantikus érdeklődését. Úgy tűnik, mindezt egy kultúrától független jelzéskészlet értelmezése segíti.

Társas csoportokban élve párválasztásunk fontos aspektusa a romantikus érdeklődés felismerése, akár mi magunk, akár más személy a célpontja. A romantikus szándék értelmezése által társas környezetünkről tanulunk, miközben felmérjük a lehetséges partnerek elérhetőségét, kívánatosságát is.

meglepően gyorsan meg tudjuk ítélni a mások között kialakuló romantikus érdeklődést

– derült ki Place és munkatársainak kutatásából 2009-ben. A kutatók úgynevezett „villámrandikon” készült felvételeket mutattak a vizsgálatban résztvevő amerikai egyetemistáknak, akik igen rövid idő alatt elég pontosan felismerték a randizók romantikus szándékait.

Függ-e a kultúrától ez a képesség?

A szerzők felvetették a kérdést: befolyásoló erővel bír-e a kulturális háttér? Eltérő kultúrákban ugyanis különböző párkapcsolati mintázatok, flörtölési szokások figyelhetők meg. Elképzelhető, hogy csupán saját kultúránkon belül rendelkezünk ilyen jó ítélőképességekkel, és más kulturális közegben jóval nehezebben boldogulunk a romantikus érdeklődés azonosításával. Ugyanakkor azok az alacsony szintű perceptuális és kognitív képességek, amelyek az ilyen ítéletek meghozatalához szükségesek (pl. az érzelmi arckifejezések értelmezése, párválasztási preferenciák rangsorolása), kultúrától függetlenül működnek.

Vajon csak a saját kultúránk tagjairól vagyunk képesek eldönteni, érdeklődnek-e valaki iránt? Lehet-e kultúrától független ez az adaptív képesség?

Place és munkatársai egy újabb kutatásban tehát azt is megvizsgálták, vajon romantikus érdeklődésünk jelzéseinek értelmezése kultúrákon átívelő képesség-e. A korábban használt német videofelvételeket nemcsak amerikai, hanem német és kínai megfigyelőknek is megmutatták.

Elég tíz másodperc egy rapid randiból!

A vizsgálatban használt videofelvételek berlini rapid randi alkalmakon készültek. A randizók összesen 3 percig beszélgettek egy-egy partnerrel, akivel azelőtt még sosem találkoztak. Minden beszélgetés végeztével feljegyezték romantikus érdeklődésüket (ajánlatot tettek a másik fél számára), kölcsönös vonzalom esetén pedig megkapták egymás elérhetőségét a szervezőktől. A felhasznált videók mindegyikén különböző személyek szerepeltek, így 24 felvételen összesen 48 randizót láthattak a kísérlet résztvevői. A felvételeket a randizók válla felett elhelyezett kamerák rögzítették, melyek képét később kombinálták, így egyszerre látható a videón mindkét személy. Testbeszédük, testtartásuk, kézmozdulataik, arckifejezéseik és a szemkontaktus is megfigyelhető.

A 2009-es tanulmány szerint a pontos ítéletekhez elegendő az interakció közepének vagy végének egy részletét látni. Így ebben a kutatásban nem az egész felvételt, csupán egy 10 másodperces jelenetet mutattak a megfigyelőknek a beszélgetések közepéből kivágva.

A kísérletben 54 amerikai, 70 kínai és 69 német megfigyelő vett részt, minden csoportban heteroszexuális nők és férfiak, párkapcsolatban élők és egyedülállók vegyesen. A megfigyelők minden videó végén a következő két kérdésre adtak igen/nem választ: „Ön szerint a férfi érdeklődött a nő iránt/vonzódott hozzá?” és „Ön szerint a nő érdeklődött a férfi iránt/vonzódott hozzá?”

A kutatás résztvevői villámrandikon készült felvételek alapján döntötték el, szerintük érdeklődtek-e egymás iránt a randizók.

A megfigyelők között a helyes megítélések aránya 58-64 százalék volt. A férfiak és nők érdeklődésének felismerésében a vizsgálatok nem mutattak ki különbséget a három kulturális csoport között. A megfigyelők neme és párkapcsolati státusza sem befolyásolta az ítéletek pontosságát. Már az eredeti kutatásban kirajzolódott, hogy

bizonyos randizók „nehezebben olvashatóak”, mint a többiek.

Voltak olyan személyek, akiket a megfigyelők mindegyike pontosabban (>90%), míg másokat mindannyian pontatlanabbul (<20%) tudtak értékelni. Place és munkatársai megvizsgálták mindezt a kulturális csoportok tekintetében is. Mindhárom csoportnál ugyanaz a mintázat mutatkozott meg: akiket az eredeti vizsgálatban nehezebb volt megítélni, azokra ez mindhárom kulturális csoportban jellemző volt.

A kulcs: egy kultúrától független közös jelkészlet

A más személyek között kialakuló romantikus érdeklődés megállapítása úgy tűnik, férfiak és nők megítélésénél ugyanolyan jól működik, erős hasonlósággal az eltérő kulturális csoportokban. Place és munkatársainak eredményei arra adnak bizonyítékot, hogy létezik egy közös jelkészlet az ember romantikus érdeklődésének kifejeződésére, amely ellenáll a változékony kulturális különbségeknek. Ezáltal nemcsak megjelenése, de értelmezése is kultúrákon átívelő lehet. De mik azok a kultúrafüggetlen jelek, amelyek alapján ilyen pontosan megítélhetjük a romantikus érdeklődést?

A felvételeken megfigyelhető volt a randizók nonverbális viselkedése: milyen érzelmeket mutat az arcuk, hová néznek, milyen testtartás és testmozgás jellemzi őket.

A videofelvételeket német hanggal, fordítás nélkül vetítették le a megfigyelőknek, az amerikai és kínai résztvevők azonban nem tudtak németül. A beszéd kapcsán ők kizárólag a nem-tartalmi, verbális jelekre hagyatkozhattak: beszédhang, hangsúly, ritmus, ki beszél többet, milyen hosszú szünet jellemzi a beszélő váltását. Ám az eredmények azt mutatják, a beszélgetések tartalma nem nyújtott jelentős segítséget a német ajkúaknak. Az ítéletalkotáshoz sokkal inkább

hozzájárultak a kultúrától független nem-tartalmi, verbális jelzések.

Hozzájárulhat a sikerhez az úgynevezett „globális testmozgás” megfigyelése is. Grammer és munkatársai (1999) szerint a mozgás energiája rengeteg hasznos információt nyújt az interakciókról. A növekvő mozgásenergia kapcsolatban áll a romantikus érdeklődés növekedésével – ez a makroszintű jel nem kultúraspecifikus, valószínűleg felismerhető a különböző kulturális hátterű személyek számára, vélik a szerzők.

Az, hogy nem voltak nemi különbségek a megfigyelők teljesítményét illetően, megerősíti a felvetést, miszerint nemcsak a potenciális partnerek, de a potenciális versenytársak jeleinek értelmezése is adaptív. Ha tudjuk, hogy a velünk egynemű személyek kikhez vonzódnak, az hasznos társas információk szolgáltatása mellett a saját párválasztási preferenciáinkat is befolyásolhatja.

Felhasznált irodalom:

Grammer, K., Honda, M., Juette, A., & Schmitt, A. (1999). Fuzziness of nonverbal courtship communication unblurred by motion energy detection. Journal of Personality and Social Psychology, 77(3), 487–508.

Place, S. S., Todd, P. M., Penke, L., & Asendorpf, J. B. (2009). The ability to judge the romantic interest of others. Psychological Science, 20(1), 22–26.

Place, S. S., Todd, P. M., Zhuang, J., Penke, L., & Asendorpf, J. B. (2012). Judging romantic interest of others from thin slices is a cross-cultural ability. Evolution and Human Behavior33(5), 547-550.

MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Pszichológia Kapcsolataink rovatának szakújságírója, az ELTE mesterszakos hallgatója tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányon. 2014 óta tagja a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozatának, valamint önkéntes segítő a Társaság rendezvényein. 2016-tól a Pszichológushallgatók Európai Szövetségének (EFPSA) önkéntese, többek között a „Mind the Mind – A mentális zavarok megbélyegzése elleni küzdelemért” kampányban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ