A pszichológia tudománya mindenkit érint. Ugyanakkor ritkán találkozunk olyan átfogó írásokkal, melyek egyértelműsíthetnek számunkra bizonyos folyamatokat, esetleg rávilágítanak nagy általánosságokra. Cikkünkben már levont tanulságokat közlünk, melyek tudományosan bizonyítottak, és segíthetnek elsajátítani az árnyalt gondolkodáshoz szükséges pszichológiai nézőpontot.

1. Mindenki torzít.

Alapvető működésünk jellemző vonása, hogy kognitív torzításokkal kerekedünk felül bizonyos információk hiányán (esetleg azok többletén). Ezek rendkívül sokrétűek lehetnek, és azon alapulnak, hogy túlzottan leegyszerűsítünk jelenségeket. Mindennek az a célja, hogy energiatakarékos módon legyünk képesek konklúziók levonására. Ezek azonban kifejezetten károsak lehetnek, mivel gyakran köszönő viszonyban sincsenek a realitással! Gyakori torzítás például, ha

egy bizonyos személynek olyan tulajdonságot vagy szándékot tulajdonítunk, mely egyszerűen nincs jelen a valóságban.

Erre például szolgálhat egy diák, aki új iskolába kerül. Korábban jó teljesítménye volt, ám mióta az új osztályba jár, képtelen eredményeket produkálni. Gyakori ekkor, hogy nemcsak az osztálytársak, de az oktatók is lustának, rosszabb esetben butának tartják majd a diákot, holott rengeteg más oka lehet a rossz teljesítménynek (például a szülők válása, egy családtag elvesztése, stb). A kognitív torzítás jelenségével érdemes tisztában lennünk, mivel számtalan esetben elősegítheti az ítéletek nélküli gondolkodásmód elsajátítását.

2. Minden mindennel összefügg.

A Gestaltpszichológia nagy tanulsága, hogy az egész mindig több, mint a részek összege. Feltételezhetjük, hogy sok apróság képes generálni egyetlen, összefüggő hatást, mely teljesen másképp működne akkor, ha egyetlen elemet is kivennénk a rendszerből. Hétköznapibb értelmezésben úgy is felfoghatjuk a gondolatot, hogy érdemes holisztikusan tekintenünk a jelenségekre. A designerek például tervezési folyamataik során akaratlanul is alkalmazzák a gestalti alapelveket, mivel egy termék vagy megjelenés ésszerű és egyértelmű kialakításra törekszenek.

3. Úgy hatnak ránk dolgok, hogy azt nem fogjuk fel tudatosan.

Többször is bizonyítást nyert, hogy egyes impulzusok hatnak gondolkodásunkra, még ha ezt nem is tudjuk tudatosan feldolgozni. Egy érdekes szociálpszichológiai kísérlet szerint például ha pénzt találunk valahol, sokkal hajlamosabbá válunk nagylelkűen viselkedni napunk hátralévő részében.

4. Érdemesebb egy teljesítményt dicsérni, mintsem az egész személyt minősíteni.

Carol Dweck, a Columbia Egyetem professzora csapatával együttműködve arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekeket mint önálló személyeket nem érdemes jelzővel illetni.

Amint például okosnak nevezzük a fiatalokat, arra kezdenek törekedni, hogy fenntartsák a róluk kialakított képet a felnőttekben.

Emiatt gyakori, hogy frusztráltnak, hajszoltnak érzik magukat a rájuk tóduló külső nyomás miatt. Ezzel szemben ha munkájukat és kitartásukat dicsérjük, sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak majd arra, hogy később is fenntartsák a pozitív munkamorált.

5. A megfelelő társas kapcsolatok létesítése még a testmozgásnál is fontosabb!

A North Carolina kutatói szerint a nem kielégítő szociális kapcsolatok fenntartása (vagy a kapcsolatok teljes hiánya) nagyobb összefüggést mutat a hasi elhízás és a hipertenzió kóros mértéke között, mint a testmozgás elhanyagolása. Nem tudjuk pontosan, milyen irányú viszony áll fenn a jelenségek között, a szakemberek eredményei azonban egyértelműsítik: egészségünk is visszajelzi számunka a szociális kapcsolataink minőségét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ