A méltán híres Trónok harca című sorozat hírhedt a megbotránkoztató jeleneteiről. Az esküvők boldogság helyett sok-sok halált, a Királyvárban tett látogatások pedig gyakorta fejetlenséget hagynak maguk után. De a sokkoló jelenetekhez nem mindig szükséges vérrel elárasztani a képernyőt. A nők megerőszakolása és a vérfertőzés is visszatérő elemnek számítanak már a sorozatban. A most következő cikk boncasztalára a testvérek közötti szexuális élet mögött rejlő pszichés mechanizmusok kerülnek.

Először is kezdjünk a családban előforduló szexuális ösztönkésztetések egyik ismertebb, nagyobb visszhangot keltő típusával. Nehéz lenne úgy taglalni egy szexuális vágyakról és a családról szóló témát, hogy Sigmund Freud nevét nem említjük, vagy nem támaszkodunk nagyrészt Freud elméletére. Vagy teljesen. Lássuk hát!

Freud pszichoszexuális fejlődés-elméletének alapfeltétele, hogy a szexualitás nem pubertáskorban, hanem születéskor kezdődik. Ilyenkor a szexuális ösztön természetesen még nem a reprodukciót szolgálja, hanem szimplán azt, hogy a személy különböző testrészeinek ingerlésével örömöt képes átélni.

Ezek a kitüntetett területek aztán a testi éréssel párhuzamosan változnak.

Témánk megértése érdekében rögtön ugorjunk is a pszichoszexuális fejlődés harmadik szakaszára, ami nem más, mint az úgynevezett fallikus fázis. Ekkor elsődleges örömforrássá a nemi szervek válnak, a korszak maga pedig a gyermek 3-4 éves korában kezdődik el, és 5-6 éves korában ér véget. Ebből az időszakból származnak az olyan sztorik, mint: „A fiam azt mondta, hogy engem fog feleségül venni, ha nagy lesz.”, vagy hogy a kisfiú az anyukájával akar aludni, ezért apját egy másik szobába küldi.

Freud az ellenkező nemű szülőhöz való, már-már szerelmes ragaszkodást nevezte Ödipusz-komplexusnak. Szerinte ugyanakkor a lány-apa szerepkörben is megfigyelhető ugyanez, amelyet szintén Freud nyomán Elektra-komplexusnak hívunk. Ilyenkor játszanak a kislányok többek között esküvőset apjukkal.

A most felsorolt példák a mindennapokhoz próbálták kötni Freud elméletét. Azonban elég csak belenéznünk a hírekbe ahhoz, hogy példát kapjunk a családon belüli szexualitás (sok esetben erőszak) szörnyűségeire is. Amiről azonban ritkábban szólnak a hírek, és amit a szakirodalom is kisebb mértékben taglal,

az a testvérek között megjelenő
szexuális kapcsolat.

Testvérek

Visszaugorva A Trónok Harca jeleneteihez, melyben időről-időre volt szerencsénk végignézni Cersei és testvére, Jaime Lannister szerelmének beteljesülését: valószínűleg többünket is enyhe viszolygás fogott el. Nos, ez az attitűd nem lenne más, mint az úgynevezett Westermarck-effektus!

Westermarck a 19. század végén írt először arról az elméletéről, hogy az emberekben spontán módon kifejlődik egyfajta szexuális idegenkedés, irtózás azokkal a személyekkel szemben, akikkel egy háztartásban nőttek fel. Tehát ez a hatás nem kizárólag csak a vérrokonoknál áll fent. Westermarck elméletét több kutatás is megerősítette, de mint minden teóriát, ezt is érték kritikák!

Családi idill?

Miként lehetséges azonban, hogy a testvérek közötti szexuális aktus létező dolog, ha egyszer elfogadottnak tekintjük az előbb kifejtett elméletet, és undorodunk Cersei-t és Jaime-t nézve? Sőt, nemcsak létező, de egyes kutatók szerint legalább olyan gyakori (ha nem gyakoribb), mint a szülők és a gyerekek közötti szexuális viszony.

Nos, sikerült már definiálni néhány háttérelemet, melyben gyakoribb a testvérek közötti vérfertőzés. Az egyik ilyen a szülők fizikai és érzelmi jelenlétének hiánya. A másik a szexuálisan túlfűtött klímájú otthon, ami a család szervezeti felépítésének is függvénye.

Ezek a befolyásoló körülmények a családon belüli vérfertőzés minden típusánál fennállhatnak!

A résztvevő személyek életét nagymértékben befolyásolja ez az élmény. (Már csak azért is, mert a testvérek közötti szexuális aktus sok esetben az egyik testvér kényszerítéséből fakad.) A következmények sokfélék. Kihatnak a gondolkozási mintákra, a szociális interakciókra, az érzelmekre, a későbbi párkapcsolatokra… Azon felül azonban, hogy hatással vannak a fejlődésre és az énkép kialakulására, megnő annak az esélye is, hogy a személynek lesz-e valamilyen mentális betegsége a jövőben.

Hogyan lehet segíteni?

A családon belüli szexuális aktus vagy szexuális bántalmazás ténye gyakran sosem lát napvilágot. Sokszor ugyanis később, még felnőttkorban sem mer beszélni róla az áldozat, mivel szégyelli a történteket. Szerencsésebb esetekben az áldozat kompetens segítőkhöz kerül,

ám még ekkor is hosszú a felépülés!

Többek között fel kell építeni az illető önértékelését, meg kell tanulnia, hogyan azonosíthatja be pontosan érzelmeit, és hogyan fejezheti ki azokat konstruktívan. Fel kell dolgoznia a bűntudatot és a szégyent is, hogy képes legyen konfrontálni családját a történtekkel kapcsolatban – ezzel is segítve a feldolgozást és a továbblépést.

A társadalom hozzáállása újfent nem segít a témában, mivel tabuként kezeli, sok esetben tagadja annak létezését. Beszámoltak olyan esetekről is, ahol csak közös felfedezésként, ártatlan játékként tekintett rá a környezet. Mivel azonban számtalan esetben erőszakról van szó, melyben leggyakrabban az idősebb testvér kényszeríti a kisebbet, az áldozatnak sajnos még nehezebb dolga van előállni és segítségért fordulni ezekben a társadalmi viszonyokban!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ