Hirdetés

Egyetlen család életében sem könnyű a szülők különválásával szembesülni. A családi egység felbomlása gyermekszemmel igen megterhelő élmény. Ekkor megrendülhet az addig biztonságot nyújtó környezetbe vetett bizalom. A válás gyermekre gyakorolt hatásáról számos elképzelés létezik. Egy azonban bizonyos: nem csupán maga a válás ténye az, ami meghatározó. A válás körülményei nagymértékben befolyásolják a gyermek jóllétét és megküzdését. Hogyan is néz ki ez hazánkban? Milyen tényezők játszanak szerepet a feldolgozásban? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

Egyszülős családnak nevezzük azt a családi struktúrát, amelyben egyetlen szülő él együtt eltartott gyermekével. Az egyszülős családoknak több mint 90 százaléka anya-gyermek típusú az Európai Unió országaiban, vagyis túlnyomórészt az anya az egyedüli szülő. Az Európai Unióban az egyszülős családok száma az utóbbi 20-30 évben jelentősen növekedett. Így Magyarországon is fokozatosan átalakult a családformák és együttélési minták megítélése, elfogadottsága. A KSH 2013-as adatai szerint

100 HÁZASSÁGKÖTÉSRE 175 VÁLÁS JUT.

A felbomlott házasságok háromnegyed részében gyermekek is vannak. Fontos megjegyezni, hogy a társadalom többségénél minimum két jövedelem biztosítja a megfelelő megélhetést egy családnak, tehát az elszegényedés esélye nő a válással. Ezt az is alátámasztja, hogy az egyszülős családok lakáskörülményei általában kedvezőtlenebbek, mint a kétszülős családoké. Mindezek ellenére a válások száma továbbra is nő, ami a házasság mint intézmény válságára utal. De vajon milyen tényezők állhatnak a válások mögött?

A válásnak számos oka lehet, igen nehéz konkrét tényezőkre visszavezetni. Sokan legésszerűbb magyarázatnak azt az elképzelést tartják, hogy „azért van ennyi válás, mert el lehet válni”. A váláshoz vezető problémák tehát már évtizedekkel korábban is fennálltak, viszont a válás jogilag nem volt megengedett, miközben társadalmilag sem volt elfogadott. Tulajdonképpen nem volt lehetőség kiszállni egy nem jól funkcionáló párkapcsolatból.

Mi hat igazán a gyermekre?

A hiedelmekkel ellentétben a szülők magatartása, viselkedése és tettei jóval mélyebb hatást gyakorolnak a gyermek jóllétére, mint a maga a válás.

A SZÜLŐK HOZZÁÁLLÁSA MINIMALIZÁLHATJA A VÁLÁS NEGATÍV HATÁSAIT,

a gyermekben keletkezett feszültség tehát csökkenthető. Egy kiegyensúlyozott, saját szerepével és feladataival elégedett szülő hatékonyan befolyásolhatja a különválás gyermekre gyakorolt hatását. Meghatározó az is, hogy mennyire konfliktusos a viszony a szülők között a válást megelőzően, a válás alatt, valamint azt követően. Abból, ahogy a szülők a házasság alatt viselkednek és ahogyan gyermekükhöz kapcsolódnak, előre jelzi azt, hogy milyen mértékben lesznek képesek a gyermek szükségleteinek és jogainak figyelembevételére.

Ugyan hihetetlenül hangzik, de a válásnak beszélhetünk pozitív hatásáról is. Olyan képességek kialakulását segíti elő, melyek hasznosak lehetnek a jövőbeli boldogulás szempontjából. A gyermek átveheti a szülők megküzdési stratégiáit, viselkedésformáit, melyeket a jövőben saját magára is célravezetően alkalmazhat. Ilyen értelemben a válás a gyermeknevelés egyik „terepe” is lehet.

Egy kiegyensúlyozott, saját szerepével és feladataival elégedett szülő pozitívan képes befolyásolni a válás gyermekre gyakorolt hatását.

Kik érintettek a leginkább?

A válás feldolgozása különösen nehéz kamasztorban, hiszen ez esetben a szülőkről való leválás kiegészül az „elválással”. További nehézséget jelent, hogy a férfi-női szerepek kialakulásában és az azonosulás folyamatában nincs mindkét szülő jelen.

Kutatások szerint a mozaikcsaládokban nagyobb esély van válásra, mint azokban a családokban, ahol csak közös gyermekek vannak. A válás kockázata magas olyan családokban is, ahol asszimetria figyelhető meg a gazdasági aktivitásban, vagyis ahol a nő dolgozik és a férfi nem.

A feldolgozás útján

A feldolgozásban fontos, hogy a gyermek pontosan megértse, miért történt a válás. Meghatározó tehát a kommunikáció: annak megértetése, hogy nem ő a hibás. Az egyedülálló szülők megkönnyíthetik gyermekük életét azzal, hogy „jól keretezett” helyzeteket alakítanak ki.

FONTOS TEHÁT AZ EGYÉRTELMŰ KERETEK MEGHATÁROZÁSA.

Azt, hogy a gyermeknek mennyi időre van szüksége a feldolgozáshoz, számos tényező befolyásolja. Ilyen például az életkora, a személyisége, valamint a szülők jólléte. A különválás során sérülhet a biztonság, a gondoskodó szeretet, a szülőkkel való kapcsolat, a megfelelő támogatás, valamint az életkorhoz igazodó elvárások. Előfordulhat az is, hogy a szülők saját érdekeiknek megfelelően gyermekük külső kapcsolatait próbálják korlátozni, ez viszont gátat jelenthet a fejlődésében.

A válás hosszú távú hatásai a felnőttkori életminőségre súlyosabbnak bizonyulnak, mint a rövid távú, gyermekkorban megjelenő érzelmi és szociális problémák. A szülők válása ugyan csökkentheti a gyermek jóllétét, ám ez a hatás gyenge.

Érdekes kutatási eredmény az is, hogy a kétszülős családban nevelkedettek pozitív attitűddel rendelkeznek a házasság intézményét illetően, míg akik „újraalakult” családban nevelkedtek, pozitív attitűddel rendelkeznek a válást illetően.

Összefoglalva tehát az egyszülős családok létrejöttének egyik legjellemzőbb formája az élettársi kapcsolatok felbomlása. Az egyszülős családokra általában jellemző a gazdasági instabilitás, valamint a gyakori költözés. A szülők hozzáállása, a köztük lévő esetleges konfliktusok nagymértékben befolyásolják a gyermekek széles értelemben vett jóllétét.

Felhasznált szakirodalom:

Amato, P., R. & Keith, B. (1991). Parental Divorce and the Weil-Being of Children: A Meta-Analysis. Psychological Bulletin, 110 (1). 26-46.

Bodonyi, E., Busi, E., Hegedűs, J., Magyar, E. & Vizely, Á. (2006). Család, gyerek, társadalom. Bölcsész Konzorcium. 12.

Földházi, E. (2008). Az első házasságkötés után. Budapesti Corvinus Egyetem, Ph.D. Értekezés.

Gyurkó, Sz. (2015). Rám is gondoljatok. A gyerekközpontú válás lépései. Bookline. 117-328.

Kinnaird, K., L. & Gerrard, M. (1986). Premarital Sexual Behavior and Attitudes Toward Marriage and Divorce among Young Women as a Function of Their Mothers’ Marital Status. Journal of Marriage and Family, 48 (4). 757-765.

Kósa, E. (2010). Egyedülálló szülők – egyszülős családban nevelkedő gyermekek és társadalmi jellemzőik. MTA Gyerekszegénység elleni program, Kézirat (nemzetközi áttekintés).

Tóth, O. (1997). Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In: Lévai K., Tóth I. Gy. (szerk.). Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről. TÁRKI, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága, Budapest. 73-85.

•••

Kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte, Interkulturális és interperszonális szakirányon. Az alapképzés alatt az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el. A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedett. A múlt félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ