Hirdetés

Egyetlen család életében sem könnyű a szülők különválásával szembesülni. A családi egység felbomlása gyermekszemmel igen megterhelő élmény. Ekkor megrendülhet az addig biztonságot nyújtó környezetbe vetett bizalom. A válás gyermekre gyakorolt hatásáról számos elképzelés létezik. Egy azonban bizonyos: nem csupán maga a válás ténye az, ami meghatározó. A válás körülményei nagymértékben befolyásolják a gyermek jóllétét és megküzdését. Hogyan is néz ki ez hazánkban? Milyen tényezők játszanak szerepet a feldolgozásban? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

Egyszülős családnak nevezzük azt a családi struktúrát, amelyben egyetlen szülő él együtt eltartott gyermekével. Az egyszülős családoknak több mint 90 százaléka anya-gyermek típusú az Európai Unió országaiban, vagyis túlnyomórészt az anya az egyedüli szülő. Az Európai Unióban az egyszülős családok száma az utóbbi 20-30 évben jelentősen növekedett. Így Magyarországon is fokozatosan átalakult a családformák és együttélési minták megítélése, elfogadottsága. A KSH 2013-as adatai szerint

100 HÁZASSÁGKÖTÉSRE 175 VÁLÁS JUT.

A felbomlott házasságok háromnegyed részében gyermekek is vannak. Fontos megjegyezni, hogy a társadalom többségénél minimum két jövedelem biztosítja a megfelelő megélhetést egy családnak, tehát az elszegényedés esélye nő a válással. Ezt az is alátámasztja, hogy az egyszülős családok lakáskörülményei általában kedvezőtlenebbek, mint a kétszülős családoké. Mindezek ellenére a válások száma továbbra is nő, ami a házasság mint intézmény válságára utal. De vajon milyen tényezők állhatnak a válások mögött?

A válásnak számos oka lehet, igen nehéz konkrét tényezőkre visszavezetni. Sokan legésszerűbb magyarázatnak azt az elképzelést tartják, hogy „azért van ennyi válás, mert el lehet válni”. A váláshoz vezető problémák tehát már évtizedekkel korábban is fennálltak, viszont a válás jogilag nem volt megengedett, miközben társadalmilag sem volt elfogadott. Tulajdonképpen nem volt lehetőség kiszállni egy nem jól funkcionáló párkapcsolatból.

Mi hat igazán a gyermekre?

A hiedelmekkel ellentétben a szülők magatartása, viselkedése és tettei jóval mélyebb hatást gyakorolnak a gyermek jóllétére, mint a maga a válás.

A SZÜLŐK HOZZÁÁLLÁSA MINIMALIZÁLHATJA A VÁLÁS NEGATÍV HATÁSAIT,

a gyermekben keletkezett feszültség tehát csökkenthető. Egy kiegyensúlyozott, saját szerepével és feladataival elégedett szülő hatékonyan befolyásolhatja a különválás gyermekre gyakorolt hatását. Meghatározó az is, hogy mennyire konfliktusos a viszony a szülők között a válást megelőzően, a válás alatt, valamint azt követően. Abból, ahogy a szülők a házasság alatt viselkednek és ahogyan gyermekükhöz kapcsolódnak, előre jelzi azt, hogy milyen mértékben lesznek képesek a gyermek szükségleteinek és jogainak figyelembevételére.

Ugyan hihetetlenül hangzik, de a válásnak beszélhetünk pozitív hatásáról is. Olyan képességek kialakulását segíti elő, melyek hasznosak lehetnek a jövőbeli boldogulás szempontjából. A gyermek átveheti a szülők megküzdési stratégiáit, viselkedésformáit, melyeket a jövőben saját magára is célravezetően alkalmazhat. Ilyen értelemben a válás a gyermeknevelés egyik „terepe” is lehet.

Egy kiegyensúlyozott, saját szerepével és feladataival elégedett szülő pozitívan képes befolyásolni a válás gyermekre gyakorolt hatását.

Kik érintettek a leginkább?

A válás feldolgozása különösen nehéz kamasztorban, hiszen ez esetben a szülőkről való leválás kiegészül az „elválással”. További nehézséget jelent, hogy a férfi-női szerepek kialakulásában és az azonosulás folyamatában nincs mindkét szülő jelen.

Kutatások szerint a mozaikcsaládokban nagyobb esély van válásra, mint azokban a családokban, ahol csak közös gyermekek vannak. A válás kockázata magas olyan családokban is, ahol asszimetria figyelhető meg a gazdasági aktivitásban, vagyis ahol a nő dolgozik és a férfi nem.

A feldolgozás útján

A feldolgozásban fontos, hogy a gyermek pontosan megértse, miért történt a válás. Meghatározó tehát a kommunikáció: annak megértetése, hogy nem ő a hibás. Az egyedülálló szülők megkönnyíthetik gyermekük életét azzal, hogy „jól keretezett” helyzeteket alakítanak ki.

FONTOS TEHÁT AZ EGYÉRTELMŰ KERETEK MEGHATÁROZÁSA.

Azt, hogy a gyermeknek mennyi időre van szüksége a feldolgozáshoz, számos tényező befolyásolja. Ilyen például az életkora, a személyisége, valamint a szülők jólléte. A különválás során sérülhet a biztonság, a gondoskodó szeretet, a szülőkkel való kapcsolat, a megfelelő támogatás, valamint az életkorhoz igazodó elvárások. Előfordulhat az is, hogy a szülők saját érdekeiknek megfelelően gyermekük külső kapcsolatait próbálják korlátozni, ez viszont gátat jelenthet a fejlődésében.

A válás hosszú távú hatásai a felnőttkori életminőségre súlyosabbnak bizonyulnak, mint a rövid távú, gyermekkorban megjelenő érzelmi és szociális problémák. A szülők válása ugyan csökkentheti a gyermek jóllétét, ám ez a hatás gyenge.

Érdekes kutatási eredmény az is, hogy a kétszülős családban nevelkedettek pozitív attitűddel rendelkeznek a házasság intézményét illetően, míg akik „újraalakult” családban nevelkedtek, pozitív attitűddel rendelkeznek a válást illetően.

Összefoglalva tehát az egyszülős családok létrejöttének egyik legjellemzőbb formája az élettársi kapcsolatok felbomlása. Az egyszülős családokra általában jellemző a gazdasági instabilitás, valamint a gyakori költözés. A szülők hozzáállása, a köztük lévő esetleges konfliktusok nagymértékben befolyásolják a gyermekek széles értelemben vett jóllétét.

Felhasznált szakirodalom:

Amato, P., R. & Keith, B. (1991). Parental Divorce and the Weil-Being of Children: A Meta-Analysis. Psychological Bulletin, 110 (1). 26-46.

Bodonyi, E., Busi, E., Hegedűs, J., Magyar, E. & Vizely, Á. (2006). Család, gyerek, társadalom. Bölcsész Konzorcium. 12.

Földházi, E. (2008). Az első házasságkötés után. Budapesti Corvinus Egyetem, Ph.D. Értekezés.

Gyurkó, Sz. (2015). Rám is gondoljatok. A gyerekközpontú válás lépései. Bookline. 117-328.

Kinnaird, K., L. & Gerrard, M. (1986). Premarital Sexual Behavior and Attitudes Toward Marriage and Divorce among Young Women as a Function of Their Mothers’ Marital Status. Journal of Marriage and Family, 48 (4). 757-765.

Kósa, E. (2010). Egyedülálló szülők – egyszülős családban nevelkedő gyermekek és társadalmi jellemzőik. MTA Gyerekszegénység elleni program, Kézirat (nemzetközi áttekintés).

Tóth, O. (1997). Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In: Lévai K., Tóth I. Gy. (szerk.). Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről. TÁRKI, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága, Budapest. 73-85.

•••

Kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a pszichológia alapképzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, jelenleg pszichológia mesterképzését Interkulturális és interperszonális szakirányon folytatja. Az alapképzés során az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el, valamint részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedett. A múlt félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ