Hirdetés

A döntés folyamata és puszta léte is életünk velejárója. Gondoljunk csak bele, nem telik el úgy nap, hogy ne kellene választanunk bizonyos lehetőségek között: milyen könyvet olvassak, mi legyen a vacsora, melyik ruhát válasszam? Bár itthon csak négyévente fordul elő, mégis meghatározó a „kire szavazzak?” kérdése is. De vajon mi az a „belső erő”, ami arra sarkall minket, hogy döntést hozzunk? Mi az, ami hatással lehet erre a bizonyos „belső erőre”? 

Hirdetés

Manapság egyre elterjedtebb az információs társadalom fogalmának használata. A koncepció alapja az információ első számú értékké válása. Ez a jelenség a politikában kifejezetten fontos: egyfelől a politikusok szempontjából, ugyanis számukra az információ erőforrás, amivel hathatnak a választópolgárokra és a politikustársaikra is. Másfelől pedig szavazásra jogosultak számára is lényeges a tájékozottság: a birtokukban lévő tudásanyag segíti őket döntéseik meghozatalában.

Modern világ, ősi beidegződések

Fontos kiemelni, hogy mai, modern világunkban a lehetőségek tárháza végtelen, ha információforrásokról van szó. Annak ellenére, hogy az emberek túlnyomó többségének lenne alkalma minél több politikai információ megismerésére, azt tapasztalhatjuk, hogy

nem mindenki él ezzel a lehetőséggel.

Ennek egyik oka lehet akár a politikai apátia, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az adott személy érdeklődik a politika iránt, de más kognitív működéssel jellemezhető, mint az a személy, aki valóságos szivacsként gyűjti az információkat.

Ez a fajta különbség az úgynevezett nyílt és zárt gondolkodás témakörére vezethető vissza. A politikai pszichológiában az elsők között Milton Rokeach különböztette meg a nyílt és zárt gondolkodást. Munkásságában eme különbségtétel eszköze a Dogmatizmus-skála (röviden: D-skála) volt. Rokeach (1960, 1984) szerint a zártan gondolkodó emberek tekintéllyel rendelkező forrásokra támaszkodnak, aminek következtében akár szélsőségesnek tekinthető tanokat is vallhatnak. Ezzel szemben a nyílt gondolkodás az empíriára, vagyis a megismerésre és tapasztalásra alapoz, továbbá az ilyen kognitív stílussal jellemezhető egyén különbséget tesz a forrással kapcsolatos ismeretek és a lényegi, új információk között (Rokeach és Restle, 1980; Hunyady, 2005).

A kognitív forradalom eredményei

A világ modernizálódása és fejlődése megkövetelte a tudományok fejlődését is. A pszichológiában ezt a kognitív forradalom jelentette. A kognitív szociálpszichológia egyik legkiemelkedőbb alakja Arie W. Kruglanski. Szakmai nagyszerűségének egyik oka, hogy a megismerő folyamatokat új oldalról közelítette meg. Míg korábban a motivált megismerés állt a vizsgálódások fókuszában, addig

Kruglanski számára a megismerés lezárásának indítéka volt a fontos.

Kruglanski megfogalmazásában a lezárás iránti igény „az egyén arra irányuló vágya, hogy egy kérdésre konkrét választ kapjon, bármilyen konkrét választ, szemben az átláthatatlansággal és kétértelműséggel” (Kruglanski, 2004, 6. o.).

Lezárás iránti igény tekintetében megkülönböztethetünk magas, illetve alacsony lezárás iránti igényű embereket. Az alacsony lezárás iránti igénnyel rendelkező emberek a döntés előtt több opciót vesznek figyelembe, ebből kifolyólag pedig lassabban is hozhatnak döntést. Ezzel szemben a magas lezárási igényű emberek kevésbé „felelősen”, kevesebb alternatívát mérlegelve hoznak gyorsabb döntéseket. Fontos azonban, hogy az utóbbi csoportba tartozó személyek ennek ellenére kifejezetten biztosak döntéseikben.

Bejósolható-e a lezárás iránti igény?

A témában végzett kutatások sok szempontból vizsgálták a kérdéskört. Nők és férfiak között sem külföldi, sem pedig magyar kutatók nem találtak különbséget lezárás iránti igény tekintetében. Később azonban Kruglanski és munkatársai, illetve Jost és munkatársai érdekes eredményekre jutottak: vizsgálataik során összefüggést találtak a politikai beállítódás és a lezárás iránti igény között. A szerzők leírják, hogy létezik kapcsolat konzervativizmus és lezárási igény között:

a minél konzervatívabb önbesorolás magasabb lezárás iránti igénnyel jár együtt

(Webster és Kruglanski, 1994; Jost, Kruglanski és Simon, 1999; Jost, Glaser, Kruglanski és Sulloway, 2003). Ezen eredmények azonban nem illeszthetőek rá teljes mértékben a magyar társadalomra, aminek oka a magyar pártrendszer egyedisége. Politikatudományi szempontból az USA politikai- és pártrendszere gyökeresen különbözik a magyarországi viszonyoktól, így az amerikai értelemben vett konzervativizmus nem feleltethető meg teljes mértékben a Magyarországon jelen lévővel.

Látható, hogy a döntéshez szükséges információ mennyisége egyénenként eltér, de nemcsak a mennyiség, hanem a „minőség” is fontos. Napjainkban a médiában jól elkülöníthetőek az egyes politikai oldalakhoz tartozó médiumok. Ilyen szempontból vizsgálva a mai magyar médiapiac tulajdonságait megállapíthatjuk, hogy túlsúlyban vannak a kormánypárthoz köthető médiumok. Tekintettel arra, hogy alig két hónap múlva országgyűlési választások lesznek hazánkban, jelenleg kifejezetten fontos az emberek informáltsága, hiszen a pontos információkra alapozott felelős döntések jelentik a részvételi demokrácia alapját.

Felhasznált szakirodalom:

Hunyady Gy. (2005). Nyílt gondolkodással a kognitív lezárásról: a kognitív stílus fogalmának megújítása. In: Kruglanski, A. W., A zárt gondolkodás pszichológiája. Budapest: Osiris Kiadó. 9–32.

Jost, J. T., Kruglanski, A. W., Simon, L. (1999). Effects of epistemic motivation on conservatism, intolerance, and other system justifying attitudes. In: Thomson, L., Messick, D. M. és Levine, J. M. (szerk.), Shared cognition in organizations: The management of knowledge. Erlbaum: Mahwah. 91-117.

Jost, J., T., Thompson, E., P., (2003). A csoport alapú dominancia és az esélyegyenlőséggel szembeni ellenállás, mint az önértékelés, az etnocentrizmus és a társadalompolitikai attitűdök egymástól független bejósoló tényezői amerikai feketék és fehérek körében. In: Jost, J. T., Önalávetés a társadalomban: a rendszerigazolás pszichológiája. Budapest: Osiris Kiadó. 165-196.

Kruglanski, A. W. (2005). A zárt gondolkodás pszichológiája. Osiris Kiadó. Budapest.

Pléh Cs. (2010). A lélektan története. Osiris Kiadó. Budapest.

Rokeach, M. (1960). The Open and Closed Mind. New York. Basic Books.

Rokeach, M. (1984). A nézetek rendszerének szerveződése. In: Hunyady, Gy. (szerk.), Szociálpszichológia. Gondolat Kiadó. Budapest. 469-489.

Rokeach, M., Restle, F. (1980). A nyílt és zárt gondolkodási rendszerek közötti alapvető különbségtevés. In: Csepeli Gy. (szerk.), Előítéletek és csoportközi viszonyok. Budapest. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 215–316.

Webster, D. M., Kruglanski, A. W. (1994). Individual Differences in Need for Cognitive Closure. Journal of Personality and Social Psychology, 67(6), 1049-1062.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem végzős pszichológia szakos hallgatója, a Mindset Pszichológia politikai pszichológia rovatának vendégszerzője. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett politológus diplomát 2017-ben. Fő kutatási területe a politikai apátia kérdésköre.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ