Olimpiai és többszörös Európa-bajnok vízilabdázó, sportágának egyik kiemelkedő alakja. Noha immár öt éve visszavonult, továbbra is a sport közelében maradt. Jelenleg a Budaörs Városi Uszoda létesítményvezetője, saját klubjának és a KSI Sportegyesület vízilabda edzője. Ő Székely Bulcsú, akit karrierjével való elégedettségéről, vezető pozíciójáról, az utánpótlás helyzetéről és az idei olimpiáról kérdeztünk. Interjúnk.

Ötödik éve, hogy visszavonult. Pszichésen megviselte ez a fajta életmódváltás? Négy év alatt sikerült már beleszoknia a civil hétköznapokba?

Utolsó éveimben is aktívan dolgoztam, készültem a sportkarrier utáni időszakra, ilyen értelemben egyáltalán nem volt rám negatív hatással az átállás. Ám sokan vannak – nem csak az én sportágamban –, akik nem tudják abbahagyni a sportot, mert nem terveznek az utána lévő időszakkal. Úgy hozta az élet, hogy pályafutásom alatt volt egy-két sérülésem, ami megtanított: a sport után és azon kívül is van élet. Tudatosan készültem erre.

Elégedett az elért eredményeivel? Van hiányérzete?

Teljesen elégedett vagyok. Amit el akartam érni a sportban, azt elértem. Nagyon boldog embernek tartom magam, mindig is azt csináltam, amit szerettem. Sosem munkának fogtam fel az éppen aktuális feladataimat, hanem az életem részének. Abszolút teljesnek érzem a sportpályafutásomat és a magánéletemet is. Jelenleg

HALADOK AZON AZ ÚTON, AMIT ELTERVEZTEM MAGAMNAK.

Mit tart a legfontosabbnak, amire a sport megtanította ennyi év után?

A sport sok mindenre megtanít. Az egyik leggyakrabban használható dolog, amit az élet minden területén eredményesen alkalmazhat az ember, az a tudatosság. Az, hogy tudatosan menj a céljaid után, dolgozz azok eléréséért, ne azzal törődj, hogy sajnálod és sajnáltatod magad az esetleges kudarcok, nehézségek miatt. A legfontosabb: megtenni mindent az álmokért, haladni abba az irányba, amit elterveztél. A sport megtanít kitartásra, csapatban való gondolkodásra – akármilyen elcsépeltnek is hangzik.

A sport megtanít helyén kezelni az örömöt, bánatot, vagy nehézséget, éppen ami az utadba kerül. Ráébredsz, hogy nem csak az adott pillanatok fontosak, hanem később, visszanézve derül ki, mi miért történt körülötted. És ha jól végezted a dolgod, kitartó voltál és nem adtad fel, akkor a végén mindig elérkezel oda, ahova indultál. Talán jóval később és nehezebb úton, mint azt eltervezted, de a végén ott leszel a célodnál.

Az egyik leggyakrabban használható dolog, amit az élet minden területén eredményesen használhat az ember, az a tudatosság. Forrás: Magyar Hírlap magyarhirlap.hu
Az egyik leggyakrabban használható dolog, amit az élet minden területén eredményesen használhat az ember, az a tudatosság. Forrás: Magyar Hírlap magyarhirlap.hu

Jelenlegi vezetői pozíciójában hogyan tudja alkalmazni a sportban megszerzett tapasztalatokat és tudást?

Igazából – azon kívül, hogy nem meccseket játszunk, és nem vízben csapunk össze az ellenfelekkel – nagyon hasonló feladat, mint ami hosszú évtizedeken keresztül a klubjaimban volt. Itt is csapatban kell gondolkodni, el kell érni a kollégákkal, hogy néha tegyék félre a személyes érdekeiket, elképzeléseiket a cég érdekében. Ezáltal nagyon sok konfliktus megoldódhat, ami egy csapatban is így van. Egy vízilabda csapatban legtöbbször tizennégy játékos játszik a mérkőzéseken, tizennégy különböző élet. Mindenkinek vannak a magánéleti problémái, sérülései, saját céljai, elképzelései. Neked ezeket a különböző személyiségeket kell egy irányba terelned. Nagyjából egy cég is így épül fel. Meg kell tanulni együtt dolgozni, összehangolódni, és elsősorban a vezetőn múlik, mennyire lesz hatékony az általa irányított közösség.

Létesítményvezetőként mi a legfontosabb célja, amit mindenképpen el akar érni?

Soha nem választottam szét az életem különböző területein megjelenő célokat. Nagyon szeretem ezt a munkát, nemcsak azért, mert a sport közelében maradtam, hanem mert nagyon jó közösség vesz körül. A feletteseim inkább barátaim, mint főnökeim, és a városvezetés részéről is maximálisan érzem a támogatást. Bármilyen hihetetlen, nagyon szeretek bejönni. Örülök, ha valamiben előrelépünk, vagy ha a kollégáim valamit úgy kezelnek, ahogyan azt megbeszéltük, és látom, hogy működik. És persze öröm látni a hozzánk látogató sportolókat, vendégeket is. A sportban egyszerűbb konkrét célt meghatározni, mint itt, hiszen itt a körülmények és a lehetőségek is nagyban befolyásolják a jövőképet.

Mindezek mellett edzőként is dolgozik. Kiemelkedő sportolói eredményei miatt jobban hallgatnak önre a gyerekek?

Ez nagyjából az első, második edzésig működik így. Addig nyilván számít, hogy az ember elért valamit a sportágban. Ám később már az a meghatározó, hogy mennyire leszel hiteles a gyerekek szemében. Az számít, mennyire működnek azok a dolgok, amiket mondasz, s ezeket hogyan kommunikálod. Nemcsak mint sportolókat „edzed” a játékosaidat, hanem mint személyiségeket: próbálsz nekik segíteni, miközben gyerekből felnőtté válnak. Ehhez szükség van szigorra, keménységre és határozottságra, ugyanakkor humorra és könnyedségre is. Ha ezt az ember jól tudja ötvözni, akkor elérheti, hogy kellő mértékben hallgassanak rá. Ha a gyerekek kinéznek rád a vízből, nem azt mérlegelik: elértél-e valamit a sportban, hanem hogy hisznek-e benned. Amennyiben hisznek, eljön az a pont, ahol már lényegtelen, elértél-e valamit vagy sem.

Megfogadná saját tanácsait az ő helyükben?

Abszolút. Sok esetben adok akár olyan tanácsot is, amit utánpótlásedzők általában nem szoktak. Azt gondolom: sokszor a szakmai tanács helyett többet ér a lélektani segítség. A siker nagy részben fejben dől el. Szinte minden edző azt sulykolja a gyerekekbe: hajtsál, bizonyíts. Van az a pillanat, amikor nem biztos, hogy az segít, ha rágörcsölsz. Sokszor azzal lehet átlendülni a hullámvölgyön, ha lazábban veszed a dolgot. Egy utánpótlás edzőtől nagyon ritkán hallani ezt. Ha elmondod a tanítványaidnak, hogy rajtad hasonló esetekben mi segített, jobban megemészthető és motiváló a gyerekek számára, fel tudja oldani a görcsösséget, amivel a sporthoz viszonyulnak.

Néha figyelmeztetni kell őket: az igazi bajnokok találkoztak a legnagyobb akadályokkal, csak éppen ők nem megfordultak, hanem keresztül mentek rajtuk, legyőzték azokat. Ha képes vagy átsegíteni őket ezeken az időszakokon, utána sokkal hitelesebbnek tartanak majd. Én a gyerekeknek is mindig azt mondom: a tanácsok, amiket adok, az én tapasztalataim, hallgassák meg azokat, próbálják ki. Ha náluk is működik, használják, ha nem, dobják el, majd keressenek tovább. Az ember mindenkitől tud valamit tanulni, mindannyian haladunk az úton, és útközben mindig csipegetünk fel dolgokat, amelyektől változunk. Ami hasznos megfogadjuk, ami nem, azt elengedjük.

Mivel tudja a játékosokat motiválni?

A gyerekek motivációjának alapvetően belülről kell fakadnia. Az rég rossz, ha a szülőknek, szakembereknek vagy az edzőnek kell motivációt adnia a gyerekeknek. Természetesen az edzők feladata az, hogy a hullámzó szakaszokban a megfelelően segítsék a sportolót. Ám ha a játékosokban külön-külön nincsen meg a megfelelő motiváció, akkor az edző a feje tetejére is állhat, nem fog tudni segíteni. Egy csapatban ráadásul jóval összetettebb ez a feladat. Az egyéneken kívül, csapat szinten is kell a motiváltság. Foglalkoznod kell a személyekkel, a lelkükkel, fizikai állapotukkal, a csapategységgel, nem beszélve a sérülésekről, az ellenfélről, a játékvezetőkről vagy a szülőkről. Mindeközben előfordulhat, hogy az edző is hibázik. Ezektől és sok más külső tényezőtől olyan gyönyörű feladat utánpótláskorú gyerekekkel foglalkozni.

Hogyan tartja össze a csapatot?

Mindig azt tanítjuk, hogy inkább tizenhárman csináljunk egyfélét, akkor is, ha rossz, mint tizenhárman tizenháromféle fantasztikus megoldást. Emellett fontos feladat, hogy ne nyomjuk el a kivirágozni kívánó tehetségeket.

A CSAPATEGYSÉGBEN AZ INDIVIDUUMOT IS HAGYNI KELL KIBONTAKOZNI.

Megfelelő a utánpótlás helyzete a vízilabdában?

Optimista vagyok. Azt látom, hogy sok jó szakember dolgozik az utánpótlásban. Nyilván elsősorban saját klubomról, a KSI-ről tudok részletesen beszélni. A szakosztály élén Szívós Pista bácsi áll, akitől nem csak a vízilabda rejtelmeit lehet megtanulni, de példaértékű, ahogy a szakosztályunkat vezeti. Olimpiai bajnokként óriási tapasztalata van a vízilabdában, mindezek mellett hihetetlen jól látja a dolgokat az élet más területein is. Hálás vagyok, hogy a kezei alatt dolgozhatok. Olyan kollégáim vannak a medence partján, akiktől nap mint nap, rengeteget tanulok. Horváth János, Keszthelyi Tibor, Szabó Zoli, és még jó néhány olyan edzőkolléga, akik évtizedek óta foglalkoznak utánpótlás-neveléssel, de még a mai napig tudnak másoktól ellesni trükköket. Ez példaértékű, és jól mutatja a fejlődésük, ezen belül sikerük titkát. Ha körbenézek a sportágban, úgy látom, elhivatott és lelkes szakemberekből nincs hiány. Elképesztő sok a jó értelemben vett fanatikus edző, márpedig nélkülük nincsen jó utánpótlás.

Hasonlóan jó a helyzet a játékosoknál is?

Sok tehetséget látok, akik joggal pályáznak arra, hogy egyszer majd akár a magyar válogatott színeiben is játszhassanak. Ma semelyik sportágban sincs könnyű dolga a tehetségeknek, talán még nehezebb, mint volt nekünk néhány évtizede. Kicsit kisarkosítva azt szoktam mondani, hogy ma ahhoz, hogy valaki „megnyerjen” egy világbajnokságot, elég kétszer leülni a számítógép vagy a konzol elé, lejátszani néhány mérkőzést, és már meg is nyerted a versenyt. Természetesen ez azért nem ilyen egyszerű, de a mai helyzetet jól mutatja. Amikor én elkezdtem sportolni, édesapám azt mondta, eddzél keményen, hogy később legyen lehetőséged utazni és világot látni. Ehhez ma elég bekapcsolni a TV-t. Olyan sok az információ, amit nehéz kontrollálni, és elviszi a gyerekek figyelmét. Nem könnyű nap mint nap elérni a tanítványaidnál, hogy a tanulás mellett edzéseken is figyeljenek. Persze amikor jönnek a mérkőzések, mindenki könnyebben tud koncentrálni a feladataira, ám nem győzöm hangsúlyozni: a mérkőzést az edzéseken lehet megnyerni. Ha ott nem törekszel a saját határaid átlépésére, akkor esélyed sem lesz fejlődni, és elérni a céljaidat.

Beszéltünk arról, mennyire fontos egy sportoló lelki egészsége. Kap a csapat sportpszichológusi segítséget?

Csapatszinten nincsen sportpszichológusunk. A gyerekek iskolai leterheltsége nagy, az edzések mellett nincs idejük sportpszichológushoz járni. Nagyon figyelünk arra, hogy ne terheljük őket túl. Akinek viszont szüksége van rá, az egyénileg természetesen bármikor elmehet, volt is erre példa. Edzőként mi is odafigyelünk a gyerekek lelki fejlődésére, hiszen ez nagyban meghatározza a sportteljesítményüket, majd később akár az életük minőségét is. Vízilabdában utánpótlás korosztályokban nem egyszerű klub szinten bevezetni sportpszichológus látogatását, éppen ezért nem nagyon van rá példa. Annak ellenére, hogy komoly segítség lenne, a legtöbb esetben erre sajnos nincsen lehetőség.

Az utolsó kérdésekhez közeledve térjünk át a válogatottra. Hogy látta szereplésüket az idei Olimpián? Miben volt más a jelenlegi helyzet, mint az ön idejében?

Azt gondolom, teljesen más a helyzet. Máshonnan érkezett a csapat, más alapokkal, más körülmények közt játszottak. Annak idején – 2000-ben –, mikor mi kimentünk Sydney-be, volt a csapatban jó pár rutinos játékos, akik korábban nem értek el válogatott szinten olyan sikereket, amiről álmodtak. Ám pontosan tudták, milyen problémák vezettek odáig. Mellettük volt néhány nagyon fiatal játékos, akik utánpótlás szinten mindent megnyertek, és úgy kerültek a felnőtt csapatba, hogy azt érezték, semmi sem fogja megállítani őket – közéjük tartoztam én is. Ezt építette fel és formálta meg Kemény Dénes, aki korunk egyik legnagyobb edző egyénisége. Ráadásul a nagy ellenfeleink közül voltak olyanok, akik éppen generációváltás előtt vagy épp alatt voltak. A jelenlegi válogatottak helyzetét az sem könnyíti, hogy mindenki a három Olimpiai aranyérmet szerzett csapathoz méri őket. Óriási az eredménykényszer, már egy második helyet is magyarázni kell. Ha szakmai szemmel tekintek az idei Olimpiára, nagyon kicsin múlt az, hogy nem kerültünk a legjobb négybe. Az idei nyáron nem voltam a válogatott közvetlen közelében, nem láttam őket a felkészülés alatt. Nem tudom, mik azok az apró okok, amelyek a Montenegró elleni vereséghez vezettek. Itt nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Egy olimpiai négybe kerülésért vívott csatában tényleg nüanszok döntenek.

Én továbbra is  pozitívan látom a válogatott előtt álló olimpiai ciklust is. Mondom ezt úgy, hogy az Olimpia után eldőlt, Benedek Tibor lemond szövetségi kapitányi posztjáról. Ezt nagyon sajnálom, mert nála fanatikusabb, tudatosabb, hitelesebb szakembert a mostani edzők közt nehéz találni. Az biztos, hogy aki átveszi, nagyon nehéz örökséget vesz át. Januárban elkezd dolgozni, nyáron pedig már egy budapesti világbajnokságon kell szerepelne a játékosoknak, ahol szintén hatalmas eredménykényszer. Meg kell újítani a csapatot, új játékosokat kell beépíteni, miközben eredményt kell hozni fél év után. Ez borzasztó nehéz feladat lesz, ám a magyar vízilabda már többször bebizonyította: nagyon nehéz helyzetben is képes kimagasló teljesítményt nyújtani. Úgy gondolom, minden esély megvan arra, hogy a következő olimpián rendkívüli eredményt érjünk el.

Végül egy személyesebb jellegű kérdés. Gyermekei követik a példáját? Vannak komoly sportbeli terveik?

Más sportágban igaz, de követik: legidősebb fiam, Botond a focit választotta, és – részben ennek hatására – a középső fiam, Bence is emellett döntött. Ha azt nézzük, hogy mennyire célratörők és fanatikusak, akkor teljes mértékben olyanok, mint én. Nagyon-nagyon büszke vagyok, amikor beszélgetek az edzőikkel és, minden alkalommal elmondják, ők azok, akik rendkívüli elszántsággal akarják a sportot, szorgalmasak és alázatosak a sportág iránt. Ezt nemcsak a sportéletben, azon kívül is nagyon fontosnak tartom. Szoktam velük beszélgetni, elsősorban a csapatsportok sajátságairól, a hozzáállásról, valamint az útjukba kerülő akadályok legyőzéséről. A taktikáról és a sportági sajátosságokról igyekszem nem beszélni. Ha mindenképpen el szeretnék nekik mondani valamit, minden alkalommal hozzáteszem, hogy szurkolóként hallgassanak meg, ne szakértőként. A legkisebb fiam, Zénó még nem tudni, milyen irányba megy. De az biztos, hogy úgy tekint a testvéreire, mint bálványokra. Mikor bemegyünk egy boltba, nem plüssállatokat kezd el vadászni, hanem labdákat. Már most labdagyűjteménye van otthon. Egyelőre még nem látjuk kézzel vagy lábbal szeretné inkább mozgatni a labdát, de a fő irány már benne van, az biztos.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ