Az alkotás öröme a legnehezebb időszakokon is átsegíti az embert. A Közel Hozzánk Program jelenleg vagy egykor hajléktalan élethelyzetű személyeket támogat abban, hogy tehetségük kiaknázásával jobb életminőséget teremtsenek maguknak, kiutat találjanak a gyakran kilátástalan létből. Veszprémi Gábor elsőként novellájával mutatkozik be a Mindset felületén.

 

A történet lehetne fiktív, a képzelet szüleménye, de igaz minden szava.

26 év után találkozik újra egy nő és egy férfi, azonnal robban az érzelmi bomba, és egy csodás hétvége a kapcsolat egyik állomása. A páratlan szerelmet közel 200 vers kíséri egészen a szakításig!

Arra ébredek, hogy a kora reggeli nap már melegedő sugaraival csiklandozza a hátamat. Fordulok egyet az ágyon – óvatosan, mert hallom egyenletes, apró szuszogásod – és kellemeset nyújtózkodom. Közben bevillan az éjjeli szeretkezésünk egy-egy pillanata. Belül hallom a hangod, érzem az illatod, számba tódul tested íze. Féloldalt könyökölök, és huncut mosoly fut az arcomra, ahogy elnézem a hátadon játszadozó Napsugár apró nyilacskáit! Gyönyörűen fénylik a bőröd, az utolsó ölelések keltette izzadságcseppek, – megszáradva –leheletfinom fátyoltakarót terítenek a testedre. Egyenletesen lélegzel mellettem, arcod tökéletesen sima, természetesen kreol bőrödön lesiklanak a fénygömböcskék. Nagyon szép vagy!

Órákig tudnálak nézni, főleg így, ebben a környezetben. Hálószobánk csak a kényelmes alvást, pihenést, és a tökéletes ellazulást szolgálja. Bútor alig van, a lényeg pedig elrejtve, eltakarva. Derékmagasságban, beépítve szunnyadnak a hangfalak, arra várva, hogy a mi kedvünkre áradjon belőlük a zene. A mi zenénk, mely állandó és láthatatlan kísérője életünknek. Kettőt mozdulok, és már szólnak is a lágy, bizsergetést keltő dallamok.

A hangok, sejtelmesen körbejárják a szobát és észrevétlen megtelepszenek a tested mellett. Szinte beletúrnak gyönyörűen fénylő hajadba. Hanyatt fekszem – még hagylak, ébredezz.

Két kezemet párnaként használom a fejem alatt.

Élvezem a levegővel beáramló, játékos fényeket, ahogy körbefutnak a narancsszínű falakon. Néha érzem, összeütköznek a zenénk láthatatlan hálójával!

Nagyméretű ablakunk van, most éppen szélesre tárva engedi be a napot. Kellemes, még hűsítő szellő lebegteti a fátyolszerű függönyt. Az átszűrődő fény megnyugtató foltokat fröccsent a falakra. Beszínezik a könyvespolcon, csendesen pihenő könyveket is. Mintha szándékosan csiklandoznák a lustán sorakozó, kemény papírfedelek közé szorított betűket. Úgy érzem, ma nem kellene felkelni, csak egész nap heverészni, és élvezni a zenét, a nap ölelgető melegét, közben újra és újra elmerülni tested útvesztőiben! Hirtelen észbe kapok – kávééé!

Felkelek, óvatosan kisurranok a szobából. Gyorsan lezuhanyozom. Kimondottan felfrissít, ahogy naptól meleg testemet megtámadják, és folyamatosan bombázzák a langyos vízsugarak. Csak nagyjából törlöm végig magam, kimondottan szeretem, ha vizes marad a karom, hátam. Már a konyhában vagyok, körülnézek, tökéletes rend van. No, majd mindjárt lesz itt összevisszaság! Rutinos mozdulatokkal teszem fel a kávét, bekapcsolom a gépezetet. Hoppá! Most veszem észre, nincs rajtam semmi, nem öltöztem fel! Sebaj! Jót mosolygok, mert kész a terv a fejemben. Különleges kiszolgálás lesz – ha már szombat van! A kávé mellé, szeretnélek friss reggelivel is meglepni. Már sistereg a kávéfőző. Jaj! Mindjárt zümmögni kezd, csorog majd a kávé, és az illat felsettenkedik a hálószobába… hozzád… és biztos felébreszt!

Gyors döntés, gép kikapcs, ötlet törölve! Akkor mi legyen? Aha, Nescafé, ez a megoldás! Csendes, gyors, és szeretjük!

Már kanalazom is a csészékbe a kávét. Forró víz? Hol a forraló? Várjunk csak, reggelit akarok csinálni, addig kihűl a frissítő nedű! Előbb megyek a hűtőhöz, kinyitom az ajtót, kissé lesújtó a látvány. Tegnap nagy zabálás volt, szinte üresek a polcok!

No, azért még lesz ebből reggeli! Mégis ki kell mozdulni ma délután. Végül is ez nem gond, imádunk együtt vásárolni!

Huncut civakodással járkálunk a hatalmas üzletben, hova menjünk előbb, mi a fontosabb – a sajt vagy a mosópor?

Jókat nevetünk, mert nekünk nem kötelező teher, hanem laza, örömteli kikapcsolódás a vásárlás, és erősíti bennünk az együvé tartozás finom érzését! Szóval, a hűtőnél tartottam…

Tányéron lefóliázva a tegnap esti maradék: szalámi, sajtdarabok, zöldségfélék szemeznek a szalonnakockákkal.

A másik tányéron a még frissnek látszó „zöldek” terpeszkednek: a piros paradicsomgerezdek sorfala néz szembe a laposan elterülő paprika szeletekkel, a hagymakarikák pedig csendesen rásimulnak a vékony uborkatársaikra. Külön dobozban sorakoznak az aprításra váró, finom zöldségek. Öröm rájuk nézni!

Nem is olyan nagy gond a reggeli! Összeállt a kép a fejemben, és már cselekszem is! Gyorsan pörög a kezem, mosom, aprítom, darabolom a pocakba valókat. Hipp-hopp, és gusztusos, színes falatkák sorakoznak, vagy inkább véletlenszerű csoportokban várják sorsuk beteljesülését a tálcán, kistányéron.  Vajazom a kenyérszeleteket, mellé erős paprika, a kiegészítő. Előveszem a hűtőből a limonádés kancsót is.  És megáll a mozdulat! Szabad kezemmel megvakarom a fejem. Nagyszerű!

Két kávéscsésze, egy tálca, két kistányér! Hány kezem van, basszus… és a forró vízről el is feledkeztem, ügyes, mi?!

Na, rajtam nem fogtok ki! Mocsok paradicsomok, gyerünk az uborkákhoz, úgy, ni! Tologatom a falatkákat, és már is van hely a két csészének. Hmm, tudok valamit! Most már jöhet a forró víz és egy kevés tej. Kész a kávé. Indulás az emeletre.

Remélem, még alszol! Térdemmel nyitom az ajtót, belépek. Minden rendben, édesen alszol, a zenénk még inkább elringatott.  Leteszem a tálcákat, és észreveszem, hogy szalvétát nem hoztam.

Már lábujjhegyen osonok le a lépcsőn. Visszafelé, kezemben a szalvétákkal, kettesével veszem a lépcsőfokokat, mert bevillant… a kávé illata! Naná, az illatok, amire nagyon érzékeny vagy!

Bent vagyok, a reggel leglágyabb hangján szólítlak meg: – Kicsi párducom, édesem! Közben határozott hangra váltok:

– Jó reggelt! Alig hallhatóan felnyögsz, és lassan megfordulsz, egyúttal felemeled a fejed, hajkoronád végig omlik a válladon, s ahogy felülsz, súlyosan rezdülő melleidre simulnak az önállósuló hajszálak. Csodálatos látvány vagy számomra.

Tested megfeszül, és bizsergetően nyújtózol egy nagyot.

– Jó reggelt, szerelmem – köszönsz lágy hangodon.

S már is fülig ér a szád, ahogy meglátod a terített asztalkát! Nyújtom is feléd, a gőzölgő, illatos kávéval teli csészét. Elveszed tőlem, és a szádhoz emeled. Istenem! Ilyen izgatóan, csak te tudsz kávét kortyolni! Rám nézel, és tágra nyitod a szemed, huncut mosollyal mondod – Köszönöm, kicsim! Aztán hirtelen megáll a mozdulatod, rádöbbensz mit is látsz valójában. A tigrised ruhátlanul térdel előtted! Elneveted magad, és kibuggyan a kérdés belőled: – édesem, nem vagy túlöltözve, így korán reggel? – Hamiskás mosoly a válasz, és közelebb ülök, most már szándékosan szabad utat engedve a szemednek! Kiiszod kávéd maradékát, leteszed a csészét – aprót csörren a kiskanál. Finom kezedben titkos mozdulatunk elevenedik meg – tenyereddel lágyan végig simítod arcomat, épp hogy hozzám érsz! – Most mindent felfalok, olyan éhes vagyok – mondod.

– Gyere, Édesem, egyél velem! Az ágytól a kisasztalig finoman ránduló csípővel teszed meg az utat. Most már én is éhes vagyok, de nem csak a szendvicsekre. Belőled akarok finom falatokat!

Egy igazi párductest mozdult meg előttem.

Érzem, különleges reggeli lesz!  Agyamban cikázik a gondolat: a melledről egyem a paradicsomot, vagy csak dobjam rá a kenyeremre?!  Izgatóan mozdul a vállad, ahogy hátradobod a hajad, mert zavar az evésben. Kezemben a kenyérrel csak bámulom a mozdulatodat, szádat, arcodat, az egész tested.

Egy képbe fókuszálok mindent!  Ismét megállapítom, csodálatos Nő vagy! Teljesen elvarázsol telt, érett, közös szenvedélyünk tüzében edződött tested. Különösen elragadó látvány a narancsszínű fények játéka körülötted, és az egész szobában!

Eláll a lélegzetem, és csak arra tudok gondolni, mennyire szeretlek!

Rajongásig, az nem vitás! Ropog valami – zökkenek, vissza a valóságba- a szádban reccsen a paprikadarab.

Egymásra nézünk, SADE egy új dalba kezd, ismerős dallam és ritmus. Ott hordozzuk, régóta testünkben is. Nekünk egy pillanat is elég, hogy érezzük, mi következik, mit is gondol a másik! Megérezzük a láthatatlan jelzést, és tudjunk, elindult, ami megállíthatatlan!

Közben rám nevetsz, mert látod, szememben mire gondolok.

– Mi van veled, drágám?

– Szinte felfalsz a szemeddel, pedig pár órája engedtelek ki az ölelésemből?

– Miért nézel így? Nem tudok enni rendesen. Uramisten! Átfut rajtam gyenge bizsergés. Felém nyújtod a kenyérfalatot. Így sokkal jobban esik az étel. Ebben a számtalanszor megtett mozdulatban micsoda nőiesség, báj, elfojtott erotika van!

Elképesztően csodás lénye vagy az Égieknek!

Most már nyíltan felfallak a szememmel. A szádból nyújtod a szalámit, hát mi ez, ha nem felhívás a játékra?! Ebből harc lesz – villan át rajtam – nem lesz megállás, pár perc és elindul a lavina. Szobánkban a mosolygó Nap is sugárzó szerelemmel tölti meg a teret. Körülöttünk minden arra ösztönöz, ez megint a mi reggelünk. Engedjük szabadjára újból feltörő ösztönünk! Hoppá! Meglepődöm. Valaki összevajazta az orrom. Elmerültem a gondolataimban, egy kacaj tört utat magának a zenénk terítette finom háló szövevényében. Ismerős hang, meg van a tettes. – Te, mocsok, nőstényem! – sziszegem fogaim között, erőltetett indulattal.

– Mit képzelsz? Mi! Hajnalok-hajnalán, verítékes munkával reggelit varázsolok, legszebb ruhámat veszem fel, és te ilyen pimasz vagy?

Ejnye! …És már teli szájjal nevetek!

Apró kolbászfalat a fogad között, és felém közelítesz – megint.

A falattal együtt kínálod a szád és mindened.

Hihetetlen, hogy nem tudok betelni a csókoddal. Mintha most csókolnálak először. Szád érintésével egy időben a testembe áramlik a zene ritmusa, megállíthatatlan bizsergés fut rajtam végig. Magadhoz ölelsz, kihullik kezünkből a kenyér, már nincs reggeli, …nincs asztal, …nincs fal, …nincs tető, …nincs semmi…  körülöttünk…csak mi ketten….

Atiéknál.JPG

Veszprémi Gábor a Közel Hozzánk program egykor hajléktalan élethelyzetű önkéntese, a Mindset Pszichológiával való együttműködésben fogant Művészlelkek a város peremén c. sorozat egyik szerzője. A későbbiekben olvashatnak Tőle további alkotásokat, köztük verseket és novellákat egyaránt.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ