Hirdetés

Idővel minden 2-3 éves gyermeket nevelő szülőben megszületik a felismerés: lassan óvodás lesz a gyermek, ideje szobatisztaságra nevelni. De hogyan is kell ezt elkezdeni? Hogyan tudunk segíteni neki ebben, és mi az, amivel árthatunk?

Hirdetés

A szobatisztaság kialakulását ép fiziológiai viszonyok mellett is számos tényező befolyásolja, mint például a gyermek mentális, érzelmi és értelmi szintje. Az ürítési kontrollkészség a központi idegrendszer fejlődésével alakul ki. A kisgyermek akkor képes szándékosan kontrollt gyakorolni efelett, ha elérte a megfelelő fejlettségi szintet.

Ugyanakkor a szobatisztaság egy tanulási folyamat eredménye is, amelyben a gondozóknak is kiemelt szerep jut. Ideális esetben a szülők az elvárt viselkedést igyekeznek megértetni a gyermekkel, ezt követően pedig a helyes magatartást a környezet is megerősíti. A megerősített viselkedés így egyre gyakrabban ismétlődik és rögzül.

Mi befolyásolja a kontroll kialakulását?

  1. Életkor

A „pisilni kell” belső érzékelése körülbelül húsz hónapos kortól kezdve jelentkezik. Néhány gyermekben már kétéves korra kialakul a kontroll képessége, míg másoknál ez tovább tarthat. Az éjszakai kontroll általában később fejlődik ki, mint a nappali, és nem feltétlenül függ össze a szoktatási tréninggel. Mivel az éjszakai kontroll természetes módon alakul ki, nem szabad erőltetni. Azt is fontos leszögezni, hogy az életkor, amikor a gyermek szobatisztaságra nevelésre alkalmassá válik, nem feltétlenül van összhangban az intelligenciájával. A gyors felfogású gyereket is nehéz lehet WC-re szoktatni, de az érzelmileg vagy intellektuálisan „lassabb tempójú” gyerekeket is.

2. Környezet

Ahhoz, hogy a gyermeknek ez egy pozitív élmény legyen, nagyon fontos a család hozzáállása, megnyilvánulása. Bár kellemetlen lehet, fontos, hogy a szülő megmutassa, hogyan kell használni a mellékhelyiséget. Ha kétségünk van afelől, hogy készen áll-e már a gyermek a szobatisztaságra nevelésre, várjunk.

Nem szabad külső nyomás miatt elkezdeni a szoktatást.

Általában akkor ideális az időpont, amikor a dackorszak épp lejjebb hagyott, és nem várhatók nagy változások a gyermek életében.

Hogyan viselkedjen a szülő?

Mint számos más dologgal kapcsolatban a gyermeknevelés rögös útja során, ebben az esetben is elsődleges a türelem. Fontos, hogy a gyermek mellett a szülő is azt érezze, mindketten készen állnak erre, megfelelően tudja majd támogatni gyermekét a szobatisztává válásban.

Nagyon fontos a pozitív hozzáállás! A folyamat során előfordulhat majd, hogy történnek „balesetek” és esetlegesen bepisil a gyermek. Ilyenkor semmiféleképp nem szabad büntetni, vagy azt éreztetni vele, hogy siettetni akarjuk a szobatisztává válásban. Fejezzük ki enyhe rosszallásunkat, majd segítsük abban, hogy önállóan mosakodjon meg és húzzon tiszta alsóneműt. Próbáljuk meg kerülni a szemkontaktust és a beszélgetést a tisztálkodás ideje alatt. Legyünk tárgyilagosak: a gyerek ne kapjon jutalmazó értékű figyelmet, hiszen ez akaratunk ellenére megerősítheti a bepisilést. Emellett fontos, hogy ne használjunk negatív töltetű kifejezéseket a pisire vagy a kakira, hiszen ez olyan mértékű undort válthat ki a gyerekből, ami teljesen elveheti a kedvét a WC használatától.

Nagyon fontos, hogy pozitívan, türelemmel álljunk gyermekünkhöz a szobatisztaság kialakulásának ideje alatt is.

Beszéljük meg a folyamatot!

Mint azt már korábban is hangsúlyoztuk, fontos, hogy megbeszéljük a gyermekkel, miért is kezdjük el együtt a szobatisztává válást. Mutassuk be neki a pisilést, a WC használatát. Először egy kedvenc játékkal, plüssállatkával is eljátszhatjuk, majd engedjük meg, hogy ő is eljátssza. Bármennyire is kellemetlen, hasznos lehet, ha a szülő maga is bemutatja, hogyan is kell használni a mellékhelyiséget. Fontos emellett, hogy gyakoroljuk a felöltözést, levetkőzést is a gyermekkel a balesetek megelőzése érdekében. Mindenképp biztassuk! Hasznos lehet emellett, ha kezdetben óránként legalább egyszer rákérdezünk, nem kell-e használnia a mosdót, hiszen az is lehetséges, hogy a játék hevében megfeledkezik szükségleteiről. Ha megfelelően sikerül a bilibe vagy WC-be pisilnie, mindenképp dicsérjük meg. A viselkedés megerősítése szempontjából

nagyon fontos a szóbeli dicséret, bátorítás,

esetleg kisebb tárgyakkal, például matricákkal való jutalmazás. Hasznos lehet a mellékhelyiségbe vagy környékére kihelyezni egy posztert, ahova gyűjtheti ezeket a matricákat. Ha a gyermekünk bölcsődés, bátran kérjük a dadusok segítségét is a szoktatásban.

A legfontosabb, hogy nem kell attól félni, hogy nem tanulja meg időben a bili vagy WC használatát a gyermek. Lehet, hogy a szomszéd kislány már nagyon ügyesen használja a mosdót, a mi csemeténk pedig még nem, de annak is eljön az ideje. Mellőzzük az erőszakos szoktatást, hiszen ez később komoly problémákat okozhat. Ha azonban mégis azt látjuk, hogy gyermekünk nem fejlődik ezen a téren, hasznos lehet felkeresni egy szakembert, hiszen az is lehetséges, hogy valamilyen ürítési zavarral állunk szemben.

Felhasznált szakirodalom:

Balázs, J. és Miklósi, M. (2015). A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Hall, J. (2015). Viszlát, pelus! Alexandra Kiadó, Budapest. – Pszichológiai útmutató szülőknek

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus. A pszichológia alapképzést Szegeden, a mesterképzést az ELTE a Fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia szakirányán végezte. Az egyetem mellett több helyen önkénteskedett. A kutatói munka is közel áll hozzá, 2015-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián is részt vett, társszerzős dolgozatából publikáció született. Jelenleg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság műsorelemző munkatársaként dolgozik. Szakmai érdeklődési körébe főleg a serdülőkor, a média hatása a gyerekekre, valamint a családon belüli kapcsolatok tartoznak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ